Akik azon örvendeznek, hogy Ukrajna most jól megmutatta a kormánynak...

„A Barátság kőolajvezeték elleni támadások margójára. Azok, akik most azon örvendeznek a sajtóban vagy kommentárokban, hogy Ukrajna »most jól megmutatta a magyar kormánynak«, és elvágták a kőolajszállítmányokat, valószínűleg nem látják (vagy nem akarják látni) a teljes kontextust, és azt, hogy érintheti mindez Magyarország energiaellátását.

Ukrajna jogosan védekezik az országot 2014-től, majd 2022-től elfoglalni próbáló orosz agresszortól, de mindez nem akadályozta meg Kijevet abban, hogy a 2014-es orosz agresszió óta is üzleteljen az oroszokkal, amikor a nemzeti érdek úgy kívánta, és pénzt szedjenek a gáz- és kőolaj tranzitból. Miért? Mert például az Oroszországból érkező földgázt Magyarországról, Szlovákiából vagy Lengyelországból aztán reverszben (visszafordítva) megvették, hogy fedezzék a saját szükségleteiket, mert máshonnan abban az időben (és utána hosszú éveken keresztül) nem tudtak földgázt szerezni. Az energiaforrásra való igény felülírta akkor azt az elvet, hogy az agresszorral nem üzletelünk.

Lehet azt mondani, hogy a Magyarországra is érkező Barátság kőolajvezeték lebombázása egyfajta dicső »katonai virtus« része (ráadásul a magyar nemzetiségű Bródi Róbert, az Ukrán Fegyveres Erők Pilóta Nélküli Repülőgépes Erőinek parancsnokának a műveletei következtében, »micsoda sztori!«), ugyanakkor valójában arról van szó, hogy a támadás nagy károkat okozhat több európai uniós országnak – elsősorban Magyarországnak és Szlovákiának. Ezt most még nem érezzük, de ha a támadások folytatódnak, akkor térjünk majd vissza rá november környékén.

Ukrajna az elmúlt 3,5 évben nem igen nyúlt ehhez a fegyverhez – 2025. eleji rövid időszakot leszámítva – mert eddig nem volt érdeke a konfrontáció azzal a közösséggel, amelybe igyekszik. Hogy most mégis miért teszi, ez már más kérdés. Érdekes, hogy miközben 2025. tavaszán Washingtonból volt egy egyértelmű jelzés, hogy vegyék vissza az orosz energetikai infrastruktúra elleni támadásokat, USA most lényegében hallgat az ügyben (Trump levelét leszámítva, de a különböző források szerint ennek nem volt kézzel fogható következménye Ukrajna irányába). Az EU sem szól ellene, miközben mégis csak két EU tagország energiaellátásáról van szó, ami közös ügy lenne a blokkon belül.

A kőolajvezeték elleni támadással ráadásul Ukrajna háttér megállapodásokat is megszegett. Ugorjunk vissza fél évet az időben, amikor 2025. elején Kijev azzal fenyegetett, hogy a gáztranzit leállítása után a kőolaj tranzitot is le fogják állítani. Magyarország és Szlovákia cserébe bedobta a uniós vétó lehetőséget az Oroszországgal szemben esedékes szankciók meghosszabbítására. Végül a háttérben történt egyeztetéseket követően Magyarország biztosítékokat kapott a Bizottságtól és Kijevtől a vezetékek védelméről és a tranzit fenntartásáról. Így Magyarország februárban nem vétózott, a szankciók meg lettek hosszabbítva, Ukrajna pedig valóban levette a napirendről a Barátság kőolajvezeték kérdését. 2025. augusztusáig. Ezen a ponton azon lehet kárörvendezni, hogy Magyarország miért nem tudott leválni az orosz energiahordozókról az elmúlt években, azonban nem ilyen egyszerű a helyzet. Ha ilyen egyszerű lenne, akkor például a tavalyi évig Ausztriának sem lett volna Oroszország a fő gáz beszállítója. Egyrészt a földrajzi és infrastrukturális adottság sok mindent meghatároz, másrészt nem mindegy az ár, és hát az orosz olaj és a gáz most jóval olcsóbb az elérhető alternatíváknál.

Tegnap esti X bejegyzésében az ukrán külügyminiszter nem kommentálta a Barátság-vezeték elleni támadást, de arra utalt, hogy Magyarország hibája, hogy nem vált eddig le az orosz energiahordozókról. Olyan ez, mintha mondjuk sok év után hirtelen a vegán életmódra váltó ember azzal akarna »jót« a társainak, hogy a környezetükben lévő minden húst eltüntet.

Más, nem-orosz kőolajra való áttérés nem lehetetlen, és több éve folyamatban is van, de ez nem menne azonnal. A MOL szerint jelenleg a százhalombattai és a pozsonyi finomító kb. 30–40% arányban tud nem orosz nyersolajat feldolgozni; a 100%-os rugalmasság elérését csak 2026 végére érik el. Az alternatíva a JANAF (Adria) vezeték lehet Horvátországból, ami kapacitásban megfelelő lehet (miután a MOL finomítói is átálltak), azonban jelentősen drágább lesz, mint az orosz, vagyis erős megterhelést jelent majd az egyébként sem túl jó passzban lévő magyar gazdaságra. Van egy másik alternatíva is, az ukrajnai Odessza-Brodi tengeri kikötő, ami új, nem-orosz forrásokat (elsősorban kazah vagy azeri kőolajat) hozhatna be csővezetékes kapcsolaton át. Azonban mondani sem kell, hogy háborús időszakban egy nem megbízható forrásról áttérni egy másik, még kevésbé megbízható forrásra, nem túl racionális dolog.

Találós kérdés: Honnan érkezett a tavalyi évben a nyugati szomszédunk, Ausztria gázimportjának a 82%-a? Oroszországból. Mert jóval olcsóbb volt, mint ha máshonnan vennék.”

Nyitókép forrása: AFP PHOTO /VIKTOR DRACHEV / AFP

***