Világszerte eluralkodott a szén-dioxid-narratíva, amely szerint csak a kibocsátások folyamatos emelkedése okozza a klímaváltozást. Egy komoly iparág épült rá, kereskedelmi elszámolási rendszer, és többen nagy üzletet csinálnak belőle. Az ember megoldotta: egy kicsit fizet a kibocsátásért, és ugyanannyit, ha nem többet fogyaszthat.
A szerző a Makronóm újságírója.
Az Európai Bizottság Kopernikusz- jelentése augusztusban megállapította, hogy a globális átlaghőmérséklet rekordmagasságot ért el az elmúlt 12 hónapban, ami 1,51 Celsius-fokkal haladja meg az iparosodás előtti szintet.
A műholdas adatok felhasználásával az Alabama Huntsville-i Egyetem munkatársa megállapították, hogy az augusztusi átlaghőmérséklet 0,88 Celsius-fokkal magasabb volt, mint az 1991–2020 közötti 30 éves átlag.
A szélsőséges hőség nem csak környezeti válságot okoz, az emberek is nehezen tudnak reagálni, és komoly veszélyt jelent közegészségügyre is.
Augusztusban Ned Nikolov és Karl Zeller publikálták tanulmányukat, amely szerint a közelmúltban bekövetkezett felmelegedés nem a növekvő CO2 eredménye. A műholdas adatok elemzése után arra a következtetésre jutottak, hogy a Föld azért melegedett fel, mert több napfényt kellet elnyelnie a globális felhőtakaró csökkenése miatt.
A NASA szerint a Föld légköre folyamatosan igyekszik egyensúlyba hozni a bolygó energia-mérlegét – a be- és kilépő energia mennyiségét. Miután a Nap rövidhullámú sugárzása – a napfény – eléri a Földet, az energia hősugárzásként áramlik vissza az űrbe. Ha ez az egyensúly megbomlik, és több napfény nyel el, vagy nem távozik elegendő hő az űrbe, a Föld hőmérséklete emelkedni fog.
A Föld albedója, az, hogy mennyi napfényt tud egyenesen az űrbe visszaverni, szintén befolyásolja a felszínt érő sugárzás mennyiségét.
Az albedó latin eredetű szó, jelentése: fehérség. Egy tárgyra érkező látható fény mennyiségének a tárgy által visszavert (százalékos) arányát értjük rajta. A 100 százalékos albedójú test a rá eső fényt teljes egészében visszaveri, a 0 százalékos albedójú pedig minden fényt elnyelő abszolút fekete test. A Föld átlagos albedója 39 százalék, a friss hófelszíné 80–90, a füves területeké 20–30, az erdőé 5–10 százalék.
Az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testülete (IPCC) jelentése úgy fogalmaz, hogy az üvegházhatású gázok ember általi kibocsátása miatt, megnövekedett légköri széndioxid-koncentráció, és ezért felborult a Föld energia-mérlege – több hőenergia kerül csapdába, ami magasabb hőmérsékletet és melegebb óceánokat eredményez.
Az IPCC a Föld albedójával kapcsolatban megjegyzi, hogy 1950 és 1980 között tompult a felszíni napsugárzás, amit aztán világosodás követett számos helyszínen. Az okok közül tehát a több évtizedes antropogén aeroszolkibocsátást gondolják a klímaváltozás fő tényezőjének, amiben a felhőzet több évtizedes változatossága is szerepet játszhatott. Azaz a felhőzet jelenléte tompította vagy a hiánya erősítette a földre érő napsugárzást.
Máig vita folyik, hogy az aeroszolok vagy a felhők jelenléte milyen arányban járulnak hozzá a felmelegedéshez, és többen beismerik, hogy ezen tendenciák eredete nem teljesen ismert.
Ebben a vitában foglal állást Nikolov és Zeller tanulmánya. A NASA 2000 márciusa óta gyűjti a műholdas adatokat, hogy vizsgálja a Föld és az űr közötti energiacserét. Ezeket a méréseket és egy új klímaérzékenységi modellt felhasználva értékelték, hogy a Föld csökkenő albedója miképp befolyásolta a globális hőmérsékletet a 21. században.
Nikolov szerint a széndioxid egy láthatatlan gáz, amely nem zavarja a napfényt, mégis úgy gondolják, hogy felfogja a felszínről érkező hősugárzást. De ezt tévhitnek tartja, mert a hosszúhullámú sugárzás széndioxid általi elnyelése és a hőlekötés teljesen különböző fizikai folyamatok. Bár a vízgőz is üvegházhatású gáz, de csak akkor válik láthatóvá, ha lecsapódik és felhőket képez.
Mivel a világos felhők visszaverik a napsugárzást az űrbe, hatásuk az éghajlatra „mérhető és jelentős”.
Amikor csökken a felhőzet, a bolygó albedója leesik, és több sugárzás éri a felszínt, ami melegebb hőmérsékletet okoz.
A tanulmányuk szerint az elmúlt 24 év felmelegedését teljes mértékben a Föld albedójának megfigyelt csökkenése okozta, és nem az üvegházhatású gázok növekvő koncentrációja, ahogyan azt az IPCC állítja.
Tesznek még pár, a mai felfogástól eltérő megállapítást, de a legérdekesebb kérdésük az, hogy hova tűntek a felhők? Erre nincs pontos válaszuk, meggyőző elméletük, de felvetik, hogy az okok közé felvehetjük a galaktikus kozmikus sugarakat, a napszelet, vagy a Nap és a Föld mágneses tere közötti kölcsönhatásokat.
Nem kívánom tagadni a széndioxid narratíva megállapításait, de mindig foglalkoztattak az ettől eltérő vélemények is. A föld melegedésére egyik legjobb magyarázatnak tartom Michal Kravčík, szlovákiai környezetvédő paradigmáját, aki szerint a környezetünk kiszárítása okozza a felmelegedést. Mikor elküldtem neki ezt a cikket, rögtön válaszolt, hogy ő a felhősödés csökkenéséről már írt a 2000-ben kiadott könyvében a Víz paradigmájában.
A kisszebeni járásbeli Csendespatak területén végzett vízvisszatartó projektjéért 1999-ben Goldmann-díjat (alternatív környezetvédelmi Nobel-díj) kapott. A díjat azért a többéves munkájáért kapta, amivel egy nagy gát építését, és ezzel 4 falu elárasztását akadályozta meg a Csendes patakon. Helyette a közösség összefogásával az erdőben tartották meg a vizet sok kicsi természethez közeli vízcsapdával.
Kravčík elsősorban azzal magyarázza a kevesebb felhőt, hogy a kiszáradás következtében (szántóföldi mezőgazdaság, vizenyős területek lecsapolása, urbanizáció), kevesebb a vízpára a környezetben, így kevésbé érezteti hatását a hidrológia körforgás kis vízciklusa. Ez az a ciklus, amikor a helyi kipárolgásból keletkeznek felhők, és onnan a csapadék helyben esik le. Ezek a felhők hiányoznak, és a táj elindul a sivatagosodás útján. Az hogy kevesebb a kis helyi eső, még nem jelenti azt, hogy rögtön kevesebb lesz az összcsapadék. Egy ideig még pótolja ezt a nagy vízciklusból (azaz a tengerek felől érkező) csapadék, amely jóval ritkábban (akár hónapos késéssel) érkezik, igaz akkor nagyon sok esőt hoz, ami könnyen villámárvizeket okoz.
Kapcsolódó:
Ezt is ajánljuk a témában
A klímaváltozásról már eleget írtak. A tudományos közösség az éghajlatváltozást az ember antropogén tevékenysége következményeként érzékeli, amely során növeli az üvegházhatású CO2-gázok koncentrációját. Tényleg nem szabadna kételkednünk?
Címlapfotó: Unsplash
Az acélipar a világgazdaság 4 százalékát jelenti, mégis a szén-dioxidkibocsátás 11 százalékáért felel. A zöldacél viszont méregdrága, így 2030-ra az új gyárak csupán 36 százaléka lesz alacsony kibocsátású, és azok is gyakran szénalapú áramra támaszkodnak.
A globális zöldforradalom fékezett üzemmódra váltott: a karbonsemlegesség céldátuma már nem 2050, hanem 2070. A befektetők megunták a startupálmokat, és a nagyvállalatokra tesznek, ahol a profit diktál. A pragmatizmus és a nyers számok felülírták a klímacélok romantikáját – derül ki a Goldman Sachs decemberi elemzéséből.
Az épületek a globális szén-dioxid-kibocsátás több mint egyharmadáért felelősek, ezért fontos, hogy mind az építőanyagok, mind a kivitelezés terén történjenek változások.
Az egyik vezető kínai állami portál pár napja öntömjénező hangvétellel közölte a nagyhatalom zöldátállásában elért eredményeit. Ám az önfényezés most talán nem alaptalan.
A 2 százalékos arány három éven belül várhatóan 3,5-re emelkedik.
Ember Márk által a Highlights of Hungary díjra jelölt Baltazár Színház olyan társulat, ahol értelmi sérült színészek professzionális művészként állnak színpadra, és előadásaikkal rendre katartikus élményt nyújtanak.
Elveszítheti a helyét a magyar a kezdőcsapatban?
Azonnali cselekvésre szólították fel Trumpot.
