Zöld helyett kék alternatíva: a vizet kellene megtartani, mert a szén-dioxid alig hat a klímaváltozásra

Ha az 1960 óta eltelt időszakban összehasonlítjuk az átlaghőmérséklet növekedését a légköri CO2 növekedésének grafikonjával, akkor valóban egyezést látunk, és nem lehetnének kétségeink, hogy a CO2-nek közvetlen hatása van a levegő hőmérsékletére. Ezért a klímaváltozással foglalkozó tudósok többsége nem is kételkedik abban, hogy bármi más is lehetne az éghajlatváltozás oka.

Tényleg nem szabadna kételkednünk?

Nagy merészség ezt kimondani. Lehet, hogy felháborító merészség, de mégis szükségesnek tartom hangosan beszélni róla, mert az emberiség történetében már sokszor előfordult, hogy egy-egy eretnek, kisebbségi vélemény sokszor odáig ismeretlen igazságot hozott a felszínre.

A fizika legalább két törvénye megkérdőjelezi a CO2 éghajlatváltozásra gyakorolt vélt ​​hatását, és más magyarázatot kínál a klímaváltozásra gyakorolt ​​antropogén hatásra (az energia megmaradásának törvénye és a 2. termodinamikai tétel).

A 2. ábra bemutatja, hogyan alakul át a napsugárzás, amikor eléri a Föld felszínét.

A napsugárzás nagyságrendekkel kisebb része járul hozzá a talaj felmelegedéséhez (5-10%), a visszaverődéshez (5-10%) és a troposzféra felmelegedéséhez (5-10%). Érdemes megjegyezni, hogy egy köbméter víz elpárologtatása 700 KWh energiát fogyaszt a Napból. Az energiamegmaradás törvénye alapján, a Napnak ez az energiája látens hővé alakul, amelyet az elpárolgott vízpára a légkör hidegebb rétegeibe visz.

Az elpárolgott víz a hidegebb rétegekben lecsapódik és felhőket képez. A harmatponton eső képződik, és látens energia szabadul fel a légkör hideg légkörébe, és az energiamegmaradás törvényének megfelelően felmelegíti azt. Ez egy egyedülálló bioszivattyú, amely évezredeken keresztül szívja fel a hőt a troposzférából, akár egy autómotor hűtője, amíg az ki nem lyukad.

Ha a bővizű ökoszisztémát „kilyukasztjuk” és kiszárítjuk, hogy az ökoszisztémából ne legyen minek elpárolognia, nullára csökkenhet a napfény vízpárolgáson keresztüli elnyelése. Mi történik ilyenkor a napfénnyel? A vízgőzök nem tudják elvinni, tehát érzékelhető hővé alakul át, ami túlmelegíti a troposzférát és hőszigeteket hoz létre.

A kép bal oldala egy tájról beszél, ahova „lyukakat“ csináltunk, amelyeken keresztül kiürült a víz az ökoszisztémákból. Ezért kevesebb víz párolog el a földről, kevesebb energia szállítódik a légkör hidegebb rétegeibe, és még kevesebb felhő képződik az égen.

Ennek eredményeként több napfény éri el a földfelszínt, és nagyobb része alakul át érzékelhető hővé, amely a troposzférában halmozódik fel, ott ahol a tájnak szárazabbak a részei. Ezáltal hőszigetek (vagy hőkupolák) alakulnak ki, amelyek túlmelegítik a tájat, különösen a városokban, de a rosszul kezelt és a túlontúl lecsapolt mezőgazdasági területeken is.

Egy olyan városban, mint Budapest, évente több mint 100 millió köbméter csapadékvizet csatornáznak el, ami a múltban beszivárgott a nem beépített Budapest területére és talajvízkészletet képzett, majd elpárolgott. Most több mint évi 70 TWh érzékelhető hő kerül erről a területről a troposzférába, amit korábban az elpárolgott víz elszállított az atmoszféra hidegebb rétegeibe. Ezért voltak korábban a nyári hőmérsékletek 3-5 fokkal alacsonyabbak. Érdekességképp: 70 TWh-t energiát a magyar gazdaság 1,5 év alatt fogyaszt el.  

A jobb megértés érdekében egy hőelosztási sémát mutatok be két környezetben. Először ahol sok a víz (a kép bal oldali része), több felhő van az égen, mert több víz párolog el a talajból. A felhőkön keresztül kevesebb napfény jut a troposzférába, ugyanakkor a földfelszínre eső napfényből kevesebb érzékelhető hő és több látens hő keletkezik, amennyiben több víz párolog el a talajból.

A kép jobb oldala olyan tájat mutat be, amelyik szárazabb, így kevesebb víz párolog el a szárazföldről, kevesebb energia kerül a légkör hidegebb rétegeibe és kevesebb felhő képződik az égen. Ennek eredményeként több napfény éri el a földfelszínt, ami érzékelhetőbb hővé alakul át, amely a troposzférában halmozódik fel a terület szárazabb részein.

Az elpárolgott vízgőznek a légkörben történő lecsapódása során felhők képződnek, amelyek csökkentik a napenergia felhőkön keresztüli áteresztőképességét, és enyhítik az alattuk lévő légkör túlmelegedését.

A napsugárzásnak azt a részét, amely a a felhőkön átjut, a földfelszínhez érve a pára felemészti (kék nyíl). A napenergiának az a része, amely nem használódik fel a páraképzéskor, pedig hővé alakul (piros nyíl), amely a föld közvetlen közelében lévő légkört (troposzféra) melegíti.

A 2. termodinamikai tétel szerint az átalakult napenergiát az elpárolgott víz a légkör hidegebb rétegeibe szállítja, ahol felmelegíti a környezetet. Ez csökkenti a talaj és a légkör felső rétegei közötti hőmérsékleti különbségeket, ami megakadályozza az időjárási szélsőségek kialakulásának növekedését.

Ezen elvek alapján dolgoztunk ki egy Cselekvési tervet a Kassa megyei károsodott táj helyreállítására, amelyet a Kassa Megyei Testület 2021. február 19-én jóvá is hagyott. Az akciótervből számos előny származik. Az akcióterv végrehajtása 60 millió köbméterrel növeli Kassa megye károsodott tájainak vízmegtartó képességét, összköltségge pedig 400 millió euró.

Segít a folyóvizek helyreállításában, 12 000 liter/másodperces összhozammal növeli a kiszáradó forrásokat.

Növeli a látens hőtermelést, aminek következtében megújulnak a rendszeresebb esőzések, segít a horizontális csapadék (harmat) kialakulásában, csökkenti az érzékelhető hő termelődését, és mérsékli a légköri zavarok fellépését, az extrém csapadék- és árvízveszélyt.

Számításaink szerint évi 28 TWh-val nőne a látens hő képződése, és ugyanennyivel csökkenne az érzékelhető hő képződése is, ami 0,77 Celsius-fokos hőmérséklet-csökkenést hozna a megyében.

Ebben a programban a beruházás várható megtérülése jóval 10 év alatt van. Egy ilyen modell a világ minden részén megvalósítható, és ezáltal ott, ahol bevezetésre kerül, növelhető az éghajlati, környezeti, vízügyi és szociális biztonság.