Olaj és gáz nélkül nem lehet leküzdeni a szegénységet?

2024. július 13. 09:56

Afrika iparosításához első körben rengeteg fosszilis energiahordozó kellene, mivel a zöldátállás nem mindenható megoldás ott, ahol százmillióknak áramuk, gázuk sincsen. Melyik a fontosabb: a szegénység felszámolása vagy a bolygó védelme? Működik egyszerre a kettő?

2024. július 13. 09:56

Az egyre gyorsabban melegedő klíma hatásai egyre nyilvánvalóbbak Afrikában is – írja a Financial Times minapi anyaga. Májusban példátlan árvizek pusztítottak Kenyában, amelyek több mint 200 ember életét követelték, és ezrek kényszerültek otthonaik elhagyására. A Száhel-övezetben, amely a Szahara déli részén található félsivatagos terület, az éghajlatváltozás teljes sivatagosodást idéz elő. Ez megnehezíti az állattenyésztést, súlyosbítja a konfliktusokat és növeli a szegénységet. Nyugat-Afrikában pedig idén egy halálos hőhullámot hoztak összefüggésbe a tudósok az ember által okozott éghajlatváltozással. A helyzet pedig nemhogy javulna: a következő években várhatóan tovább romlik. 

Százmilliók áram és gáz nélkül 

Afrika, mint a világ legkevésbé iparosodott kontinense, jelenleg csak 2-3 százalékát adja a globális szén-dioxid-kibocsátásnak az energia- és ipari forrásokból – legalábbis az ENSZ adatai szerint. Ugyanakkor ez a kontinens a legsebezhetőbb a globális felmelegedés hatásaival szemben, mivel kevésbé megbízható infrastruktúrája, energiatermelése és igen szerény finanszírozási lehetőségei vannak a klímaváltozás elleni védekezésre. 

Afrikának sürgősen iparosodnia kellene.  

A kontinensen mintegy 600 millió ember, vagyis a lakosság körülbelül fele még mindig nem fér hozzá az elektromos áramhoz. Továbbá 950 millióan nem utnak gázhoz vagy elektromossághoz a főzéshez, ezért faszénnel vagy tűzifával fűtenek és főznek. 

A fentieknek nyilván hosszú idő óta súlyos következményei vannak a háztartások jövedelmére, az oktatásra és az általános gazdasági növekedésre. Ráadásul ez az elmaradottság további környezeti és egészségügyi problémákat okoz és – mindezekfelett – növeli a szén-dioxid-kibocsátást is. 

Fosszilis vagy zöld, ez itt a kérdés! 

Az iparosodás módjával kapcsolatban azonban eltérők a vélemények. Kiemelkedő személyiségek, például Gwede Mantashe, Dél-Afrika energiaügyi minisztere, amellett érvelnek, hogy Afrika továbbra is használja a fosszilis alapanyagait elektromos áram termelésére. Az olajban gazdag országok, mint Nigéria és Angola, szintén amellett érvelnek, hogy fontos a kontinens számára saját ásványkincseinek kiaknázása. 
Az ismert helyi lobbicsoport, az Afrikai Energia Kamara ugyanígy kijelenti: a kontinensnek szuverén joga van energiahordozóihoz. Ez a szervezet szerint 125 milliárd hordó olajat és 620 ezermilliárd köbméter földgázt jelent, amelyet a csoport szerint „fenntartható módon” igyekeznek kitermelni. 

Emellett több szakértők is változatlanul támogatja a fosszilis tüzelőanyagok afrikai kutatását. Ők úgy érvelnek: megértik a klímaváltozás hatásait, de úgy vélik, hogy az energiaszegénység megoldása a legfontosabb és a legsürgetőbb feladat. Kiemelik, hogy 

a nyugati országok képmutatók, mivel miközben egyre nehezebb finanszírozást találni afrikai fosszilistüzelőanyag-projektekre, ők maguk halogatják a saját nettó zéró kibocsátási céljaikat, és új olajmezőket nyitnak meg. 

„Afrikának minden csepp szénhidrogént ki kellene termelnie, amit az iparosodásához és az energiatermeléséhez felhasználhat” – állítja Nj Ayuk, az Afrikai Energia Kamara elnöke, aki szerint ez a forgatókönyv kevesebb mint 1 százalékkal növelné a globális kibocsátást. 

Az olajdollárokat zöldenergiára költenék? 

„A klímaváltozás komoly probléma, és nem szabad alábecsülnünk az ezzel kapcsolatos kihívásokat” – teszi hozzá Ayuk, de azt is hangsúlyozza, hogy a kontinens a fosszilis tüzelőanyagok kitermeléséből származó bevételeket zöldtechnológiákba fektethetné. 
Egy alternatív nézet szerint Afrika teljesen kihagyhatná a fosszilis tüzelőanyagokat, és egyből tiszta energiára térhetne át az iparosodási céljai elérése érdekében. Ayuk azonban figyelmeztet, hogy ez „nem igazán észszerű”, mivel a kontinens „nem engedheti meg magának” ezt az átállást. 
James Mwangi, az Africa Climate Ventures befektetési társaság vezérigazgatója ehhez hozzáteszi, hogy a „nagy ugrás” (azaz például a fosszilis alapú áramtermelés kiépítése helyett egyből a zöldenergia meghonosítása) megközelítés hibás. Tudni kell ugyanis, hogy az Afrikában kitermelt fosszilis tüzelőanyagok nagy részét exportálják, és hosszabb távon is csak kis mennyiséget használnának fel a helyi energiatermelésre. Mwangi megjegyzi, hogy Afrikának már most több megújuló energiaforrása van, mint fosszilistüzelőanyag-készlete, de több finanszírozásra és fejlesztésre van szükség a megújuló energia terén, ha a kontinens a saját energiaigényét kívánja fedezni. 

Nap- és szélenergia is bőven lenne itt 

A Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) szerint  

Afrika a világ legjobb hozamú napenergia-telepítési lehetőségeinek több mint 60 százalékával büszkélkedhet, de a globálisan telepített napelemek kapacitásának mindössze 1 százaléka található itt.  

Mi több, a kontinensen a szélenergia is bőségesen rendelkezésre áll: az International Finance Corporation által készített tanulmány szerint  

a kontinens évente 180 ezer terawattóra elektromos áramot tudna termelni szélenergiából, ami a 250-szerese Afrika éves villamosenergia-igényének. Ennek ellenére a kontinens a globálisan telepített szélerőmű-kapacitásnak csupán 1 százalékát teszi ki,  

bár igaz, hogy az utóbbi években máshol ugrásszerű növekedés tapasztalható az alacsony bázisról. 

Dollármilliárdok nyomában: klímaadaptációs finanszírozás kellene 

Afrikának emellett több milliárd dollárnyi klímaadaptációs finanszírozásra van szüksége, hogy felkészüljön a felmelegedő bolygó okozta kihívásokra. A Climate Policy Initiative és a Global Center on Adaptation elemzése szerint 2019-ben és 2020-ban átlagosan 29,5 milliárd dollárt különítettek el a kontinens számára – beleértve a nemzeti kormányok finanszírozását és a nyugati országokból érkező pénzügyi áramlásokat. Az adaptációs intézkedések közé tartoznak a korai figyelmeztető rendszerek, a föld- és vízgazdálkodás, valamint a klímatudatos mezőgazdaság. 
Ennek ellenére a befektetések mennyisége elmarad a szükségestől. Az elemzés szerint az afrikai országok számára a 2015-ös párizsi megállapodásban meghatározott célok eléréséhez évente további 41,3 milliárd dollárnyi beruházásra lenne szükség. 
A 2021-es COP26 csúcstalálkozón a gazdag nemzetek megígérték, hogy 2025-ig megduplázzák a 2019-es szintű finanszírozást a fejlődő országok klímaadaptációjára. Azonban Patrick Verkooijen, a Global Center on Adaptation vezérigazgatója szerint ehelyett a befektetések csökkentek. 
A helyzet Afrikában a legsúlyosabb – mondja Verkooijen, aki szerint  

Afrikának évente 100 milliárd dollárnyi adaptációs finanszírozásra van szüksége, de csak 10 milliárdot kap. Pedig az ebbe való befektetés nem elpazarolt pénz: minden egyes erre fordított összeg életeket és ökoszisztémákat ment meg.” 

Jelenleg a kontinensnek ígért összeg körülbelül fele multilaterális fejlesztési pénzintézetektől és klímaalapokból származik, míg az afrikai és nemzetközi kormányok, valamint kétoldalú fejlesztési finanszírozási ügynökségek adják a fennmaradó rész nagy részét egy brit finanszírozású fejlesztési ügynökség, az FSD Africa szerint. 
Ehhez hozzátették, hogy a klímafinanszírozás túl kevés ország kezében koncentrálódik: Afrika 54 államából 10 kapja a beáramló pénzek több mint felét. 

(Forrás: Financial Times)

Kapcsolódó:

Címlapfotó: Freepik

 

 


További cikkeinket, elemzéseinket megtalálják a makronom.hu oldalon. 

 

Itt a Mandiner PRESSZÓ: legyen részese új műsorunknak szeptember 23-án!

Összesen 55 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
SzkeptiKUSS
2024. július 13. 12:37
Az olcsó energiához való hozzáférés nélkül nem lehet a szegénységet felszámolni. A népesség csökkenést pedig a jobb élet lehtősége oldja meg. A fejlett világnak nem célja valójában egyik sem, mert azzal járna, hogy 2,8 milliárd embernek le kellene mondani a jóléte egy részéről, hogy az 5 és félmilliárd kicsivel jobban élhessen. Növekvő jólét mellett a népességcsökkentést is könnyebb volna megvalósítani. Tessék összehasonlítani Kínát és Indiát. Kína túl is lőtt a célon, India most van az út elején.
szintetikus
2024. július 13. 12:18
Orbán Viktor a fideszesek szotyolázós miniszterelnöke már rég rájött a megoldásra. Az egészségügy lezüllesztése révén hagyja a szegényeket megdögölni. Amíg ezek fideszesek, azzal meg tud a normális ember barátkozni, hisz ők amúgy sem vehetők emberszámba.
Hajnóczi Kristóf
2024. július 13. 11:41
A cikk szemlézett részében az 'atom' szó nem is szerepel. Shellenberger az Apokalipszis soha című könyvében egy külön fejezetben mutatja be, hogy hogyan és miért akadályozták meg az elmúlt 70 évben, hogy Afrikában vagy bárhol a harmadik világban atomerőművek épüljenek. Tudom, ő egy atompárti amerikai baloldali zöld, de egyrészt jó tudni, hogy ilyen is van, másrészt meg jó látni, hogy az egész energetikai kérdés nem szól másról, mint gigantikus lobbicsoportok globális iszapbirkózásáról, ami az egyszeri lakossági végfelhasználó asztalára ilyen cukinak szánt tálalásban kerül, mit ez a cikk is: a jó zöldek harcolnak a gonosz fosszilis-pártiakkal szemben, miközben szegény afrikaiak éheznek.
nemecsek-3
2024. július 13. 11:21
Ez az egész álszent propaganda. Mitől is kezdtek el természetellenesen úgy szaporodni mint a nyulak? Az olaj-gáz- munkaháttér nélküli segélyek, álszent jótékonykodás, természetes társadalmi folyamatok megbontása. Nagyszerű, hogy vadon élő állatok esetében nagy egyetértésben el van fogadva, mi az amit nem lehet tenni mert az állat elveszti önfenntartási képességét, ugyanezt ember esetén szinte kötelező u.n. megkérdőjelezhetetlen segítségnyújtás címen gyakorolják
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!