Kommunikációs szinten Kína továbbra is elkötelezett a 2020-ban lefektetett kettős cél, a kibocsátási csúcs 2030-ra és a karbonsemlegesség 2060-ra való elérése iránt, de az utóbbi időben a tényleges kibocsátás-csökkentési erőfeszítések háttérbe szorultak, inkább növekedni szeretnének.
Kína klímapolitikájának legfőbb mozgatórugója természetesen a pártvezetés politikai akarata, amelyet kiegészít az energiafüggőség csökkentésének szükségessége, a fejlődési modell fejlesztése, a zöldtechnológiák kiaknázása, a globális stratégia és a külföldi tevékenység szempontjai – derül ki az asiasociety.org minapi írásából.
A zöldtechnológiai forradalom és az energiafüggetlenség Kínában is kiemelkedő fontosságú, mivel ezek összekapcsolják a zöldpolitikát az iparstratégiával. Az ázsiai nagyhatalom törekvései között szerepel, hogy csökkentse függőségét a fosszilis tüzelőanyagoktól és fejlessze a hazai zöldtechnológiai iparágakat. Ezek eddig a szép elvek.
Kommunikációs szinten persze Kína elkötelezettsége nem változott a 2020-ban lefektetett kettős cél (kibocsátási csúcs 2030-ra, karbonsemlegesség 2060-ra) elérése terén. Azonban
az utóbbi időben megfigyelhető, hogy a tényleges és gyors kibocsátáscsökkentési erőfeszítések a háttérbe szorulhatnak.
Erre kitűnő jelzés, hogy mondjuk Ting Hszüe-hsziang, aki a pártban a 6. helyen áll az „örökranglétrán”, és a klímaügyért felelős legfőbb politikus, mégis, mintha nem igyekezne eléggé a munkája végzésével. Döbbenetes például, hogy mindeddig nem ült még össze tárgyalni az illetékes szakbizottságokkal.
Liu Csen-min kinevezése mint kínai speciális nagykövet a klímaváltozás terén azt jelzi, hogy a klímadiplomácia prioritást élvez a tényleges intézkedések meghozatalával szemben. Ez a megközelítés inkább a globális színtéren való jelenlétet és a befolyás erősítését célozza, mintsem a hazai intézkedések szigorítását. A klímadiplomácia Kína számára eszköz arra, hogy növelje befolyását a fejlődő országokban és támogassa technológiai átadásokat, valamint a szabványalkotást.
A közigazgatás alacsonyabb szintjei is jelentős szerepet játszanak a kínai klímapolitika véghezvitelében, azonban kérdéses, hogy az erősen centralizált irányítási rendszerben ez mennyire tud ténylegesen, a konkrét projektek szintjén érvényesülni. A helyi hatóságok tevékenysége gyakran szorosan követi a központi irányvonalakat, ami a lokális innováció és rugalmasság terén erős kérdéseket vet fel, különösen akkor, ha esetleg a kínai zöldátállás központi lassítása napirendre kerül. Ugyanakkor a helyi hatóságoknak fontos szerepük van az ipari termelés korszerűsítésében és a zöldtechnológiák bevezetésében.
Rövid távon az intézkedések valószínűleg a zöldtechnológia és zöldenergia terén történő kutatási jellegű áttörések elérésére fognak összpontosítani.
Idetartozik az ipari termelés korszerűsítése a szennyező ágazatokban, mint például az acél-, a cement- és a szénipar.
Továbbá szakpolitikai és intézményi rendszerek létrehozása, az éghajlattal kapcsolatos kutatások előmozdítása és az éghajlati szabályozások megerősítése. Várhatóan enyhülhetnek a kettős szén-dioxid-kibocsátási cél követelményei, miközben Kína globális szerepvállalása erősödik a fejlődő országok javára a szabványalkotás, a technológiaátadás és persze az úgynevezett soft power jellegű befolyásolás tekintetében.
Az ország klímapolitikája tehát sokrétű és összetett, és inkább „mozgó célpontra” lőnek – ám az utóbbi időben a kommunikáció fontosabb lett, mint a célok ütemes teljesítése, ugyanis
az ázsiai nagyhatalom vezetése feltehetően belátta: ha túl gyorsan csökkentik a kibocsátást a következő években, akkor az a vártnál nagyobb növekedési áldozattal járhat.
Az elkövetkező években a zöldtechnológia és -energia terén várható áttörések, valamint a globális klímadiplomácia további „felpörgése” természetesen érdemben kihathatnak Kína stratégiájára.
Kapcsolódó:
Címlapfotó: MTI/EPA/Vu Hong
További cikkeinket, elemzéseinket megtalálják a makronom.hu oldalon.
A tagjelöltből uniós politikai célponttá avanzsált kaukázusi állam felett továbbra is Damoklész kardjaként lebeg az orosz fenyegetés, de legalább az amerikai viszony enyhülőfélben van.
A Nyugat taktikázik, a Kelet stratégiában gondolkodik: ez a különbség új világrendet jelent, amelyben a Nyugat vesztésre áll.
Magyarországon növekedtek a külföldi beruházások, leginkább a a kínai elektromosjármű- és akkumulátorgyártó projektek miatt.
Döntöttek a védelmi kiadások mértékéről, Amerika akarata érvényesült.
Amerikai érdekekre ronthat a teheráni rezsim, és ez még csak a kezdet.
Kell kereskedni Oroszországgal és Kínával, de nekünk az EU és az Egyesült Államok a szövetségeseink.
Gond nélkül megkérdőjelezi egy véleménynyilvánító népszavazás eredményét.
„Nem igaz, hogy Ukrajna valaha is igyekezett korlátozni a magyar kisebbség jogait” – áll a friss, Ukrajnából érkezett levélben.
