Odapörkölt Kína egész Európának, nem is kicsit

„Kína megváltoztatta az energiaszektort, de most Kína változik” – írja a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) a 2023-as energiajelentésében. Úgy tűnik, hogy a világ második legnagyobb gazdasága kiaknázta saját piacát. Miután éveken át olyan gyorsan építettek utakat, épületeket és vittek véghez egyéb infrastrukturális projekteket, amilyen gyorsan csak lehetett, a hatalmas belföldi piacot csaknem teljesen kimerítették. 

Növekedett a gazdaság és az energiafogyasztás 

Azonban amíg a kínai gazdasági emelkedés stagnál, addig az energiaigény tovább növekszik. Évtizedekkel a hihetetlenül gyors bővülés után az ázsiai nagyhatalom gazdasága lassulni kezdett, az ingatlanpiaci buborék kipukkadt és a munkanélküliségi mutatók kiemelkedően magasak – köszönhetően annak, hogy rekordszámú diplomás lép ki a munkaerőpiacra, amely azonban nem képes elegendő pozíciót biztosítani számukra. Ám ahelyett, hogy Peking átszervezné a gyártást, megduplázza annak kapacitásait, és az exportra támaszkodik, hogy az ország hatalmas gazdasági gépezetének fogaskerekei tovább foroghassanak. 

Az eredmény:  

Ez a fordulópont régóta várható volt, hiszen az ázsiai állam energiafogyasztása rohamosan növekedett az elmúlt évtizedben, ezen belül az egy főre jutó az IEA adatai szerint  

Miközben az ország üvegházhatásúgáz-kibocsátása ugyanebben az időszakban szintén emelkedett, nem tartott lépést az energiakereslettel, köszönhetően a megújuló energiába történő páratlan mértékű beruházásoknak. Kínában 2000 óta a szén-dioxid-kibocsátás 244 százalékkal nőtt, és bár ez is elég magas érték, az energiafogyasztás növekedési értékének csupán a fele. 

Így az energiatermelésének fele megújulókból származik. Ennek ellenére továbbra is az ázsiai hatalom a világ legnagyobb kibocsátója, az IEA adatai szerint 31,72 százalékkal, köszönhetően óriási gazdaságának és ipari szektorának.  

Vagyis bármit is csinál Peking ezen a téren, annak elsődleges hatása lesz a világ energia- és klímafolyamataira. Az biztos, hogy az ország gyártásfókuszú politikája, amely számos termék esetében túltermeléshez vezetett, veszélyt jelent a globális klímacélokra. Mindazonáltal minden felelősséget Kínára hárítani egy bonyolult helyzet túlzott leegyszerűsítése lenne, legrosszabb esetben pedig egyenesen bűnbakkeresés. Így az igazság, szokás szerint, valahol félúton van. 

A klímacélokat közösen tudjuk teljesíteni 

Bár igaz, hogy az ázsiai országban túltermelés tapasztalható számos árucikkből, hogy az exportra szánt kínálatot növelje, és ne csak a meglévő exportkeresletet elégítse ki, ez a teljes feldolgozóipar csak kis részét teszi ki. A Kínában zajló gyártás nagy része a tengerentúli kereslet kielégítésére szolgál, amely a világgazdaság pörgésének fenntartása szempontjából kulcsfontosságú. Ehhez pedig nagyon sok energiára van szükség, és rengeteg szén-dioxid termelődik a folyamat során. 

„Nem szabad figyelmen kívül hagynunk azt a mennyiségű energiát és kibocsátást, amelyet az európaiak lényegében a kínai gyártókra hárítottak” – mondta Nick Wayth, az Energy Insitute vezérigazgatója a Bloombergnek.  

Az egész jelenség annak fontosságát igazolja, hogy a klímacélokat és azok megvalósításának a módját összességében nézzük, és ne csak egyes országok vagy gazdaságok „sikereire” és „hibáira” fókuszáljunk. A párizsi klímaegyezményben kitűzött célok elérése érdekében páratlan együttműködésre és koordinációra van szükség mind a fejlődő, mind a fejlett gazdaságok részéről. Emellett megköveteli, hogy a nemzetek leküzdjék azt a politikai kísértést, hogy saját, egyéni kibocsátási céljaik elérése érdekében a szegényebb országokba szervezzék ki a kibocsátásukat. Végső soron egy zéró összegű játszmáról van szó.  

(Forrás: Oilprice) 

Kapcsolódó:

Címlapfotó: MTI/EPA/Jerome Favre

További cikkeinket, elemzéseinket megtalálják a makronom.hu oldalon.