Kínában 2001 és 2021 között hihetetlen mértékben nőtt az egy főre jutó energiafogyasztás Kínában. Sokan Pekinget hibáztatják amiatt, hogy a zöldátállás lassabban megy végbe, de ezt a folyamatot csak összefogással lehet felgyorsítani.
„Kína megváltoztatta az energiaszektort, de most Kína változik” – írja a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) a 2023-as energiajelentésében. Úgy tűnik, hogy a világ második legnagyobb gazdasága kiaknázta saját piacát. Miután éveken át olyan gyorsan építettek utakat, épületeket és vittek véghez egyéb infrastrukturális projekteket, amilyen gyorsan csak lehetett, a hatalmas belföldi piacot csaknem teljesen kimerítették.
Azonban amíg a kínai gazdasági emelkedés stagnál, addig az energiaigény tovább növekszik. Évtizedekkel a hihetetlenül gyors bővülés után az ázsiai nagyhatalom gazdasága lassulni kezdett, az ingatlanpiaci buborék kipukkadt és a munkanélküliségi mutatók kiemelkedően magasak – köszönhetően annak, hogy rekordszámú diplomás lép ki a munkaerőpiacra, amely azonban nem képes elegendő pozíciót biztosítani számukra. Ám ahelyett, hogy Peking átszervezné a gyártást, megduplázza annak kapacitásait, és az exportra támaszkodik, hogy az ország hatalmas gazdasági gépezetének fogaskerekei tovább foroghassanak.
Az eredmény:
a történelem során először a kínai energiafogyasztás egy főre vetítve meghaladja az európait.
Ez a fordulópont régóta várható volt, hiszen az ázsiai állam energiafogyasztása rohamosan növekedett az elmúlt évtizedben, ezen belül az egy főre jutó az IEA adatai szerint
489 százalékkal 2001 és 2021 között.
Miközben az ország üvegházhatásúgáz-kibocsátása ugyanebben az időszakban szintén emelkedett, nem tartott lépést az energiakereslettel, köszönhetően a megújuló energiába történő páratlan mértékű beruházásoknak. Kínában 2000 óta a szén-dioxid-kibocsátás 244 százalékkal nőtt, és bár ez is elég magas érték, az energiafogyasztás növekedési értékének csupán a fele.
Mivel 2023-ban a Kína által felállított megújulóenergia-kapacitások meghaladták a világszinten beüzemelt zöldenergia-forrásokat,
Így az energiatermelésének fele megújulókból származik. Ennek ellenére továbbra is az ázsiai hatalom a világ legnagyobb kibocsátója, az IEA adatai szerint 31,72 százalékkal, köszönhetően óriási gazdaságának és ipari szektorának.
Vagyis bármit is csinál Peking ezen a téren, annak elsődleges hatása lesz a világ energia- és klímafolyamataira. Az biztos, hogy az ország gyártásfókuszú politikája, amely számos termék esetében túltermeléshez vezetett, veszélyt jelent a globális klímacélokra. Mindazonáltal minden felelősséget Kínára hárítani egy bonyolult helyzet túlzott leegyszerűsítése lenne, legrosszabb esetben pedig egyenesen bűnbakkeresés. Így az igazság, szokás szerint, valahol félúton van.
Bár igaz, hogy az ázsiai országban túltermelés tapasztalható számos árucikkből, hogy az exportra szánt kínálatot növelje, és ne csak a meglévő exportkeresletet elégítse ki, ez a teljes feldolgozóipar csak kis részét teszi ki. A Kínában zajló gyártás nagy része a tengerentúli kereslet kielégítésére szolgál, amely a világgazdaság pörgésének fenntartása szempontjából kulcsfontosságú. Ehhez pedig nagyon sok energiára van szükség, és rengeteg szén-dioxid termelődik a folyamat során.
„Nem szabad figyelmen kívül hagynunk azt a mennyiségű energiát és kibocsátást, amelyet az európaiak lényegében a kínai gyártókra hárítottak” – mondta Nick Wayth, az Energy Insitute vezérigazgatója a Bloombergnek.
Hogyha az európai energiafogyasztás és a kibocsátás csökkenése máshol ezek növekedését okozza, akkor a klímaváltozás elleni globális küzdelem rossz úton halad.”
Az egész jelenség annak fontosságát igazolja, hogy a klímacélokat és azok megvalósításának a módját összességében nézzük, és ne csak egyes országok vagy gazdaságok „sikereire” és „hibáira” fókuszáljunk. A párizsi klímaegyezményben kitűzött célok elérése érdekében páratlan együttműködésre és koordinációra van szükség mind a fejlődő, mind a fejlett gazdaságok részéről. Emellett megköveteli, hogy a nemzetek leküzdjék azt a politikai kísértést, hogy saját, egyéni kibocsátási céljaik elérése érdekében a szegényebb országokba szervezzék ki a kibocsátásukat. Végső soron egy zéró összegű játszmáról van szó.
Ha nem világszinten közelítünk a probléma felé, mindenki vesztesként fog kijönni a játékból.
(Forrás: Oilprice)
Kapcsolódó:
Címlapfotó: MTI/EPA/Jerome Favre
További cikkeinket, elemzéseinket megtalálják a makronom.hu oldalon.
Az elemző szerint ugyanis „nemcsak a Fidesz-szavazóknak jó, hogy van rezsicsökkentés, hanem a Tisza-szavazók túlnyomó részének is. Persze, vannak ott is teszlások és luxusbaloldaliak, de a szavazótáboruk nagy része az a rezsicsökkentés haszonélvezője.”
Olcsóbb, gyorsabb, több – a pekingi iparpolitika újra működik. Miközben az amerikai szereplők még a jövőt áraztatják a befektetőkkel, a humanoid robotok piacán már most elsöprő a kínai fölény.
A magyar gazdaság igen sokat profitált abból, hogy ma hazánk biztosítja Európában a legjobb feltételeket a keleti-nyugati együttműködés számára.
A BYD kilencperces villámtöltési technológiája alapjaiban rajzolja át a globális elektromobilitási piacot. A hazai iparban is fontos, hogy a magyar mérnöki tudásra építő kutatás-fejlesztésre fókuszáljunk.
A beruházás tovább erősíti Magyarország pozícióját az elektromos autóipari átállás élmezőnyében, miközben a kormány 7 milliárd forinttal segítette a fejlesztést.
Ezek voltak a legolvasottabb hétfői tartalmaink.
A több mint 200 millió eurós beruházással, három ütemben, 2032-ig épül fel az új járműipari központ.
A német gazdaság történetének egyik legdrámaibb fordulata zajlik: a hagyományos ipari megrendelések összeomlása miatt a korábbi civil óriásvállalatok, köztük az autóipar szereplői, tömegesen állnak át fegyvergyártásra. Németország harcra készül.
Be kellene tartani az EU-val kötött szerződést, mely szerint kötelesek vagytok Szlovákia és hazánk irányába átengedni az orosz kőolajat.
