Döbbenetes amerikai ötlet: korlátoznák a repülős utakat, hogy ne szennyezzük a bolygót!

Az utazás és a turizmus övőjéről készített jelentést az Intrepid Travel és a The Future Labs Institute nevű utazási iroda, amiben meglehetősen borúsan látják a jövőt. Az éghajlatváltozás és a turisták utazásainak korlátozása nem sok jóval kecsegtet az ágazat számára.  

A jelentés előrevetíti, hogy az utazások komolyan megfogyatkozhatnak, és lesznek olyan területek a világon, ahová nem is lesz érdeme ellátogatni, mert elveszítik a turisztikai vonzerejüket. 

A jelentés másik félelme az egyelőre csak a szakmai körökben ragozott „személyes szén-dioxid-kibocsátási egységekre” vonatkozik. A klímavédők a fogyasztás korlátozását úgy képzelnék el, hogy minden polgárnak a földön volna egy kvótája, hogy mennyi szén-dioxidot is használhat el az adott évben.  

Amennyiben ez megtörténne, az embernek magának kellene döntenie, mire használja a megszabott kvótáját, így a félelem valóban indokolt, hiszen a repülőgépes utazások pillanatokon belül felzabálnák az éves keretet, ezért sokan meggondolnák, hogy utazzanak-e. 

Természetesen a gazdagok számára továbbra is lesz megoldás: pénzért vásárolhatnak pluszkvótákat, igaz, ez a lehetőség ugyanúgy drágítaná a repülős kiruccanásokat. 

A javaslatok arról szólnak, hogy 2050-re az emberiség 750 milliárd tonnára próbálja csökkenteni a szén-dioxid-kibocsátását. Ezért vélik úgy a jelentésben is, hogy 2040-re várhatóan korlátozzák a személyes kibocsátást, ezzel pedig az utazások számát. 

Nem nehéz felismerni, hogy a 2040-es években sokan kénytelenek lesznek lemondani a horizontot tágító élményekről, amelyeket manapság oly könnyen magunkévá tehetünk.  

Az amerikaiak azért is aggódnak, mert náluk a cikk szerint az átlagos szén-dioxid-kibocsátás 16 tonna/fő/év. Más források inkább 20 tonna körüli értéket adnak meg, de persze nem csak az USA fogyaszt ilyen sokat. Az ausztrálok és a kanadaiak is elpöfögnek vagy 15 tonnát fejenként, sőt a britek is valahol 11-nél járnak.  A magyar érték 4,6 tonna körüli. 

A cikk arra is kitér, hogy mindenkinek a szén-dioxid-kibocsátása összhangban áll az energiafelhasználással, -fogyasztással.  

Hacsak nem történik valamiféle tisztaenergia-áttörés (jelenleg az egyetlen életképesnek a nukleáris energia mutatkozik, a fúziós energia messzi álom, a megújulók pedig önmagukban kevesek), akkor a társadalom számára az energiafelhasználás mérséklése ugyanaz, mint az életszínvonalának a csökkentése.  

Persze addig még sok víz lefolyik a Dunán, akarom mondani a Mississippin. A javaslatot el is kell fogadni, és ez egy hosszú tárgyalásos folyamat lesz, ahol az eredeti előírás megfelelően felhígulhat. És ki az a vezető, politikai döntéshozó, aki bevállalná az állampolgárok életszínvonalának 85 százalékos csökkentését? 

A cikk ezután felveti azt a futurisztikus elképzelést, miszerint a mostani, adósságon alapuló pénzt fel fogja váltani a digitális valuta, amelyet szociális hitelpontszámok, azaz személyes karbonlábnyomkvóták fognak támogatni. Érdekes meglátás, meglátjuk, mennyire elrugaszkodott. 

Zárszóképp érdemes egy kicsit foglalkozni magunkkal is, hiszen Magyarországon az egy főre vetített éves karbonlábnyomunk már jócskán túllépte a 6 tonnát. 

Címlapfotó: Shutterstock

További cikkeinket, elemzéseinket megtalálják a makronom.hu oldalon.