Ez nem jelenti azt, hogy minden ügy ilyen; hanem hogy az ügyek egy része ilyen.
Az amerikai statisztikák régiótól függően 17-50 százalék közé teszik a hamis áldozatok arányát. A Georgetown Egyetem kutatásai szerint ez 17-25 százalék; a Bostoni Érsekségnél, ami az első és legismertebb eme botrányok sorában, 32-45 százalék; a Los Angeles-i Főegyházmegyében pedig egy FBI-ügynök becslése szerint a gyanúsítások fele, azaz 50 százaléka volt hamis. Ha mindezt átlagoljuk, akkor azt mondhatjuk, hogy az amerikai áldozatok egyharmada valójában nem volt áldozat, és az általuk meggyanúsított papok pedig nem követtek el semmit. (Lásd minderről ezt a kötetet.)
Vannak egészen extrém esetek is: 2005-ben jelent meg egy ír hölgy, Kathy O’Beirne kötete, a Kathy’s Story: A True Story of a Childhood Hell Inside the Magdalena Laundries. Azt részletezte, miként molesztálták őt és társait az ír apácák intézetükben, ahová apja beadta őket. Négyszázezer darab kelt el belőle, mire a szerző testvérei figyelmeztették a nyilvánosságot, hogy az egész kötet, úgy ahogy van, hazugság, és nővérük notórius hazudozó.
Aki valóban elkövetett molesztálást, azt el kell ítélni. Akit azonban hamisan vádoltak meg, annak segíteni kell, hogy ne maradjon rajta a bélyeg.
George Pell fő bűne valójában az, hogy mert régimódi katolikus lenni, Ausztrália egyetlen bíborosaként. Magyarán George Pell bűnbak a baloldali lapok szemében.