„Baszjad izüt”-vita: túl sok a hipotézis Vásáry István történész szerint

2021. október 10. 12:01
Az ELTE lapunk által megkérdezett történész professzora szerint nem elég egy félórás előadáson bejelenteni a nyelvemléki „szenzációt”, hanem publikálni kell az eredményeket egy tudományos fórumon, részletesen adatolva és az érveket kifejtve. Hozzáteszi: a tudományos elfogadáshoz vagy cáfolathoz egyaránt idő kell.

Nyitókép: Telegdi János Rudimentáinak ábécéje (1598)

 

Fehér Bence nyelvész, a Magyarságkutató Intézet főmunkatársa nemrég bejelentette, hogy egy avarkori, 8. századi tűtartón látható jeleket írásként fejtett meg, a székely írás jeleinek segítségével. Így az általa magyarul elolvasott két szó („baszjad izüt”) lenne a legrégibb magyar nyelvemlék, amely évszázadokkal előzné meg az első nagyobb terjedelmű magyar szórvány emléket, a Tihanyi Alapítólevelet (1055) és az első összefüggő magyar szövegemlékünket, a Halotti Beszédet (1200 k.).

Hogy jobban és több oldalról is megvilágítsuk olvasóinknak a nyelvemlék körüli bonyodalmakat, Fehér Bence megkérdezése után felkértük Vásáry István turkológust, történészt, az ELTE professor emeritusát, az MTA rendes tagját, hogy mondja el véleményét az üggyel kapcsolatban.

A kutató mindenekelőtt leszögezi a tényeket: Fehér Bence a jánoshidai tűtartó magyar olvasatát („baszjad izüt”) először 2020 decemberében megjelent könyvében közölte (A Kárpát-medencei rovásírásosemlékek gyűjteménye I. Budapest, 2020, 104–106. o.). Ahogy említettük a MKI főmunkatársával készült anyagunkban is, Fehér Bence ekkor még óvatosan fogalmazott: „Amennyiben elfogadjuk ezt az olvasatot, jelen pillanatban ez a legkorábbi magyar nyelvű szövegemlék.”

„A tudomány nem így működik”

Vásáry István hozzáteszi: „Fehér Bence érdemi tudományos hozzászólás híján, a »közvéleményhez« fordult, és nyilatkozataival sajtószenzációt keltett. A tudomány azonban nem így működik. Először is egy újdonságnak tartott felfedezés elfogadtatásához idő kell. Nem elég egy félórás előadáson bejelenteni a »szenzációt«, hanem eredményeit publikálni kell egy tudományos fórumon, részletesen adatolva és az érveket kifejtve. Ennek alapján szólhat hozzá egy másik kutató a vélt új eredményhez, akár elfogadva, akár elvetve azt.”

Az ELTE professzora azt is hangsúlyozza, hogy

„egy ilyen, nagy olvasottságot és tájékozottságot igénylő kérdésben ne a zsurnalisztika döntsön, szakértelem híján, pusztán érzelmi és politikai alapon! ”

Úgy folytatja: „Az egyik félnek tetszik az ötlet, mert így a magyarok Kárpát-medencei ittléte a 9. századi honfoglalás előttre kitolható, s így igazolható lenne az ún. kettős honfoglalás, a másik fél pedig a magyar nacionalizmus egy újabb káros és nevetséges megnyilvánulását látja benne. Jelenleg egyik állítás sem igaz, mivel a kérdést nem érzelmi alapon, hanem tudományos érveket és módszereket használva kell eldönteni.”

A neves kutató a médiumok szenzációéhségére is reagál: „Tudom a sajtó szenzációt vár, de ezzel nem szolgálhatok. Természetesen az előadás tudományos fórumon, írásban történt megjelentetése után jómagam és nyilván más kutató is állást fog foglalni a kérdésben.”

Vásáry István szerint Fehér Bencének eredménye publikálását követően

a tudományos közvélemény nagy részét meg kell győznie új feltevése helyességéről.

Addig azonban, ha ez be is következnék, „várnunk kell a »szenzációval«” – fogalmaz.

Vásáry István

 

„Az első lépés a bizonyítás, utána jöhet a cáfolat”

Kérdésünkre, hogy létezik-e tudományos cáfolat az eredménnyel szemben, Vásáry István elmondja, hogy ilyen valóban nem létezik, de

a tudományos elfogadáshoz vagy cáfolathoz egyaránt idő kell.

Hangsúlyozza: „Fehér Bence azt mondja egyik riportjában, hogy állítását »senki nem próbálta vitatni, tehát úgy gondolom, hallgatólagosan a szakma elismerte.« Ez vaskos tévedés, mert a hallgatás önmagában nem jelent egyetértést; az argumentum ex silentióval nagyon óvatosan kell bánnunk. Különben is, az első lépés a bizonyítás, s utána jöhet a cáfolat. A bizonyítással meg bajok vannak.”

A MTA rendes tagja ezt követően részletesebben kifejti szakmai véleményét, amit változtatás nélkül közlünk:

„Az előadás meghallgatása után egyelőre csak azt mondhatom, Fehér Bence nem győzött meg olvasata igazáról. Sok minden kétségessé teszi érvelését, elsősorban az, hogy megengedhetetlenül sok és bizonyíthatatlan hipotézissel él. A székely írás meglétéről először Kézai Simon írt (1280-as évek), biztosan datálható emlékei azonban csak a 15. századból vannak. Milyen prekoncepció alapján alkalmazza a székely ábécé betűit egy 8. századi, avarkori, 5-6 betűs felirat magyar nyelvű elolvasásához? Tán annak bizonyítására, hogy a magyarok már a honfoglalás előtt a Kárpát-medencében voltak? Ezt bizonyítandó elegendő lehet egy öt betűt tartalmazó ismeretlen alfabétumon írt ismeretlen nyelvű felirat, melynek magyar nyelvű olvasatából mindössze három betűt lehet biztosan a székely ábécé betűivel kiolvasni? Ilyen fokú képzelőerő már meghaladja a tudományos bizonyíthatóság határát. A bizonyítással tehát még adósunk Fehér Bence, annak híján csak egy újabb merész hipotézisnek ítélhetjük kísérletét, amelyekben eddig sem volt hiány” – monda Vásáry István.

A jánoshidai tűtartó (Fehér Bence: A Kárpát-medencei rovásírásosemlékek gyűjteménye I., Budapest, 2020)

Összesen 120 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés