Feketén-fehéren kiderült, mennyien támogatják Magyar Péter álláspontját Magyarországon

Az a hajó már elment, amelyre a tiszás politikusok szerettek volna felkapaszkodni – mutatott rá az elemző.

Rab Irén új könyvét akár történelmi útikalauznak is felfoghatnánk, amolyan gyakorlati tájékoztatónak a feledékeny közvélemény számára a határon túli magyarság közösségeiről. Gágyor Péter könyvrecenziója.

Gágyor Péter írása
Rab Irén új könyvét (MEGMARADÁS – VERBLEIBEN) akár történelmi útikalauznak is felfoghatnánk, amolyan gyakorlati tájékoztatónak a feledékeny (alkalmasint tudatosan is alultájékoztatott), és már nem is olyannyira fiatal közvéleményünk részére mind itt a Kárpát-medencében, mind annak akár szélesebb környékén a határon túli magyarságról. A tájékozottság hiányának persze hosszú s rövid távon egyaránt történelmi következményei lehetnek, és sajnos vannak is.

Ezek a távlatok számunkra (sőt általában) még rengeteg és kínos abszurd jelenségeket rejtegetnek, vagy már egyáltalán nem is rejtegetnek.
A szerző/szerkesztő a tankönyvek szókimondó egyszerűségével ábrázolja és elemzi fejezetenként a szétdarabolt történelmi Magyarország csonkolt részeinek különleges vagy inkább gyakran keservesen abszurd sorsát, gazdaság-földrajzi, történelmi, valamint az asszimilációs (nemzetpusztító), egyszóval a saját nemzetfejlődésünk szempontjaiból végletesen kilátástalan lokális helyzeteit.
Kétnyelvű (magyar-német) könyvében sorra veszi a szerző az anyaországon kívüli elcsatolt területek történelmi árnyait és saját elemzésein túl, a helyi írástudók, politikusok, írók és elemzők véleményezéseit az adott helyzetekről. Ez a kétnyelvűség mindenképp üzenet Európa tájékozatlan olvasói felé is, de a különösen a „magyar nípnek ki ezt olvassa” is. Felmerülhet az olvasóban azonban annak a szükségessége, hogy így a szomszéd népek tudatosan irányított hagyományos tájékozatlanságát legalább részlegesen kiküszöbölendő lehetne szerzőnk szándéka, és részéről az eddig többnyire meddő szándéka, általa a párbeszédkészség optimalizálása végre valóban kitapinthatóvá válna. Talán közös együttéléseink pozitív távlatait támogatandó érdemes volna a szerző könyvét lefordítani szomszédjaink nyelvére. Hiszen a könnyebb érthetőség gyakran hatásosabb a tudományosan pontosító lapalji jegyzetekkel szemben.
Szerzőnk a könyvét saját kiadásában jelentette meg. Jelentheti ez a tény a kiadók hóvakságát? Talán.
A szerző közéleti szereplő, tévésadások, podcastek viszonylag rendszeres szereplője. Heti rendszerességgel feltűnik a képernyőkön. Egyik, talán legismertebb sorozata az Ungarn real amelyben a Magyarországról terjesztett hamis (sőt: ál!) híreszteléseket tisztázó szándékkal elemzi elsősorban a német nyelven olvasók, az otthoni (birodalmi?) sajtójuk túlsúlyával szemben.
A „középiskolás fokon” tehát semmi esetre sem jelent értékcsökkentést, egyfajta szembesítést, ellentétet a József Attila-i költői képpel szemben, hanem az átlagos olvasói szint gyakorlati tudomásul vétele. Valóban szerencsésen növekedett és növekszik a diplomások aránya az újabb nemzedékekben. Viszont Európában általános népszaporulati gondjaink, vagyis csökkenő létszámuk mellet nem hagyhatjuk figyelmen kívül a politikai párbeszédek, sőt a Facebookon hemzsegő kommentek stílusát. És a stílus maga az ember! „Ecce homo”?
A legriasztóbb írásjel talán a kérdőjel. Minden állítással szemben hiteltelenséget lehet általa sugallni. E jelről is méltán feltételezhetjük, hogy a kérdőjel (is!) maga az ember volna? Talán.
Továbbá, talán hasznos lehetne „középiskolás fokon” valóban akár tankönyv, vagy legalábbis „kötelező házi olvasmány” gyanánt beleilleszteni iskoláink tananyagába, határokon túl és határon innen.
Rab Irén: Megmaradás – Verbleiben. Magánkiadás, 2025.
Fotó: Rab Irén Facebook-oldala