Szerzőnk a könyvét saját kiadásában jelentette meg. Jelentheti ez a tény a kiadók hóvakságát? Talán.
A szerző közéleti szereplő, tévésadások, podcastek viszonylag rendszeres szereplője. Heti rendszerességgel feltűnik a képernyőkön. Egyik, talán legismertebb sorozata az Ungarn real amelyben a Magyarországról terjesztett hamis (sőt: ál!) híreszteléseket tisztázó szándékkal elemzi elsősorban a német nyelven olvasók, az otthoni (birodalmi?) sajtójuk túlsúlyával szemben.
A „középiskolás fokon” tehát semmi esetre sem jelent értékcsökkentést, egyfajta szembesítést, ellentétet a József Attila-i költői képpel szemben, hanem az átlagos olvasói szint gyakorlati tudomásul vétele. Valóban szerencsésen növekedett és növekszik a diplomások aránya az újabb nemzedékekben. Viszont Európában általános népszaporulati gondjaink, vagyis csökkenő létszámuk mellet nem hagyhatjuk figyelmen kívül a politikai párbeszédek, sőt a Facebookon hemzsegő kommentek stílusát. És a stílus maga az ember! „Ecce homo”?
A legriasztóbb írásjel talán a kérdőjel. Minden állítással szemben hiteltelenséget lehet általa sugallni. E jelről is méltán feltételezhetjük, hogy a kérdőjel (is!) maga az ember volna? Talán.
Továbbá, talán hasznos lehetne „középiskolás fokon” valóban akár tankönyv, vagy legalábbis „kötelező házi olvasmány” gyanánt beleilleszteni iskoláink tananyagába, határokon túl és határon innen.