„Nem tudom elképzelni, hogy létezhet olyan ajánlat” – Varga Dénes a Mandinernek

Mennyi időt töltött december óta Georgiában?

Akkor repültem először oda, amikor tavaly év végén aláírtam a szerződésemet. Azóta egyszer volt egy egyhetes edzőtábor a csapattal. Érdekes, hogy a fővárosban, Tbilisziben még mindig nem jártam. Pontosan nem emlékszem, de korábban már négyszer vagy ötször is lett volna lehetőségem rá, de egyszer sem jutottam el idáig Georgiába, mindig közbejött valami.

Milyen volt az első benyomása?

Teljesen ismeretlen volt az ország számomra, kicsit féltem is, mert szinte csak horrorsztorikat hallottam fertőzött vízről meg higiéniai problémákról, de semmi ilyesmit nem tapasztaltam. Ugyanúgy, mint a magyar Európában, a georgiai nyelv is különlegesnek számít, de nem hasonlít az oroszra. Önálló kultúra, öntudat és nyelv, ez jellemzi Georgiát – érdekes élményként éltem meg, de szinte semmit nem láttam belőle. Kutaisziban edzőtáboroztunk, ahol a fizikai terhelés volt a fókuszban. Talán mondhatom, nem ez a leglátványosabb városuk.

A szerződésem a nemzetközi kupára szólt, de azután, hogy onnan kiestünk, elkezdték pedzegetni, hogy a bajnokságban is szívesen számítanának rám. Olyan a lebonyolítás, hogy már bajnokok lettek, de úgy látják, a sportág népszerűsítésének jót tenne, ha medencébe ugranék még. A vízilabda érdekeit szem előtt tartva még beleférne, hogy játsszak, de a megállapodásunk már lejárt.

Ennyire ragaszkodnak Varga Déneshez ott is?

A csapat főszponzora egy korábbi vízilabdázó, aki visszaforgatja az üzleti életben szerzett pénzét a sportágba. A folytatásban is számítana rám, de ha meghosszabbítjuk a szerződést, akkor már nem csak a játékról lehet szó, ennél átfogóbb lenne a feladatom. Iskolákba járnék, előadásokat tartanék, hogy ezzel is motiváljam a fiatalokat. Ez a kihívás közel áll hozzám, de van még nyitott kérdés.

Ezek szerint szívesen foglalkozna a sport ezen oldalával.

Hiába éltem sokáig élsportolóként, korábban nem tartottam nagyra ezt a tevékenységet, amit az orvosokéhoz vagy a tanárokéhoz tudnék hasonlítani. A sport mégiscsak egy csak szórakoztatóipari tevékenység, de

Mindig arra jutok, úgy, ha érzéseket váltunk ki a másikból. Erre egy robot nem képes. Kevés olyan eszköz, tevékenységi kör van, mint egy előadás. A színház, a zene és a sport ebből a szempontból egészen egyedi. Jól látjuk, hogy a zene- és filmiparban, illetve a sportban is egyre hangsúlyosabb már az AI, de ezeket is a humán tényezők teszik érdekessé. Még akkor is, ha a sport már nem azt a kitörési lehetőséget kínálja, mint 20-30 évvel ezelőtt. A sportolóknak igenis helyük van a világban, ezért tartom fontosnak az ilyen jellegű szerepvállalást, szeretnék valamit visszaadni a sportágamnak.

Mi a legfontosabb, amit a sporttól kapott?

Én még olyan közegben nőttem fel, hogy nem mehettünk edzésre, ha nem tanultunk jól. Kemény Dénes édesapjától, Kemény Ferenctől hallottam azt, hogy elsősorban embereket nevelünk, nem vízilabdázókat. Ilyen szempontból nem halad jó irányba a világ, de ebben a sportágban talán az átlagosnál még jobb a helyzet. A sportnak hálával tartozom az életemért, például valószínűleg sosem jártam volna Kazahsztánban, de általa oda is eljutottam, miközben mindenhol megbecsülést kaptam és talán azt sem túlzás kijelenteni, hogy a sportolói lét biztosította a repülőjegyeim 95 százalékát.

Egyébként milyen formában érzi magát?

Tudok edzeni, itthon berendeztem egy konditermet, és a város számos pontján adott a lehetőség a street workoutra is. Az állóképességemet és az izomzatomat képes vagyok karban tartani, de ha nem lövök kapura, azt a fajta mozgásformát nem tudom másképp erősíteni. Három-négy hét után megérzem az első lövést, ezért például nem is voltam elégedett magammal Montpellier-ben. A lövéseim kivitelezésén éreztem, hogy nem voltam edzésben. A terhelést bírtam, a párharcokban jó voltam, de a lövés egy szűk keresztmetszet.

Pikáns mérkőzéssel indult a Konferencia-kupa minitorna Franciaországban, miután a honfitársaival kellett farkasszemet néznie.

Pedig már nem terveztem magyar csapat ellen küzdeni a pályafutásom során: a hazai bajnokságban nem akartam játszani, minden ajánlatra nemet mondtam, mégis úgy alakult, hogy a Honvéd találkoztunk. Alapvetően jól sikerült a meccs, pedig azt hittem, egyoldalú lesz, de döntetlent játszottunk egy Magyarországon bajnoki döntőre esélyes ellenféllel. Jól bele tudtunk állni a találkozóba, két és fél negyedig mi vezettünk, végül csak ötméteresekkel kaptunk ki. Nem volt szerencsés a sorsolásunk, a Honvéd után a Primorje következett, majd másnap reggel az olaszok. Mindháromszor ikszeltünk, és végül büntetők döntöttek. Ha nem délelőtt kell játszanunk, valószínűleg nyerünk és továbbjutunk.

Ment a zrika a medencében?

Az nem volt, mert én más generációhoz tartozom, inkább arra próbáltam építeni, hogy értem, mit mondanak. A Honvéd speciális pólót játszik, így reaktív játékkal készültünk, az innovatív védekezésre kerestünk megoldást. A torna előtt négy napot készültünk együtt Nizzában, összességében jó élmény volt, ezért is szeretnék Georgiában, hogy megint csatlakozzak hozzájuk.

Létezik olyan ajánlat?

Jelenleg nem tudom elképzelni, hogy létezhet olyan ajánlat, amiért én a családomat kimozdítanám Budapestről.

Esténként már nem szeretek edzésre járni. Nem a fizikai részével van baj, mert így is edzek, hanem azzal, hogy sok időt töltöttem a medencében, miközben helyette altathattam volna a gyerekeimet. Az idősebbik, most 13 éves fiammal gyakorlatilag sosem sikerült ezt véghez vinni korábban, a három esztendővel fiatalabbnál ezért már a lehető legteljesebben akartam megélni a gyerekkorát. Ez egyértelmű célom volt. A feleségem mindig valódi háttérországot jelentett, mindenben támogatott, és most annak is eljött az ideje, hogy ő is azt csinálhassa, amit szeret. Őt is igyekszem segíteni, ennek egy késői karrier a vízilabdában már nem állhat az útjába. Ha mindezeket feladva költöznünk kellene, azt anyagilag olyan szinten kellene kompenzálni, ami jelenleg nem létezik a sportágban.

Meddig tervez még játékosként?

Az olimpia után a válogatottól visszavonultam, de pont azért nem jelentettem be a teljes visszavonulásomat, mert az olyan felkérésekre nyitott vagyok, mint a georgiai vagy korábban az amerikai volt. Oda is visszatérek majd tavasszal. Esetenként egy érdekes projekt érdekében vízbe ugrom, az ilyenek még benne van a pakliban, talán még egy évig. De nem ragaszkodom hozzá, összességében több felkérésre mondok nemet, mint igent. Az Egyesült Államokba is azért írtam alá, mert a Los Angeles Athletic Clubnál szerettem volna népszerűsíteni a pólót. A sportágnak nagy szüksége van az amerikai piacra, főleg a két év múlva esedékes olimpia előtt. Tavaly Filipoviccsal mentem, idén csatlakozott hozzánk Hárai és Ivovics is, de Vernoux-val is tárgyalnak. Bízom benne, hogy még többen velünk tartanak Európából. Az anyagi juttatás minimális az amerikaiaknál, de a sportág iránti szenvedélyem miatt kiváló lehetőség, a megszerzett kapcsolatok pedig később sokat érhetnek.

Fotó: MTI/Kovács Tamás