Rém egyszerű történet, mégis jól jön egy egész vasárnap a feldolgozásához.
Háborúk, olajválság, választási kampány, fenyegetőzés: milyen jó, hogy van nekünk heti egy vasárnapunk, amikor megpihenhetünk, és elmerenghetünk akár egy budapesti BKV-alkalmazott nyugdíjba vonulásának híre felett.
A héten ugyanis a fogaskerekű vonalának mentén lakók meglepetésbulit szerveztek a „fogas” egyik, már-már legendás vezetőjének, Imre bácsinak utolsó munkanapja alkalmából,
megköszönve neki, hogy (Erdélyből menekült, lakatosból lett békávésként) három évtizeden át oly derűsen, oly odafigyeléssel szállította őket, külön élménnyé téve az utazást – Imre bácsi ugyanis mindenkit számontartott. Még a magamfajta alkalmi fogashasználót is: eleinte meghökkentő volt, hogy több hónapos kihagyás után is nemhogy megismer egy járművezető, de úgy üdvözöl, mint valami kedves rokont, felvéve a hónapokkal korábbi beszélgetés fonalát; aztán jólesően megszokta az ember, hogy Imre bácsi ilyen.
A visszaemlékezésekben egy fiatal nő felemlegeti, hogy a fogasvezető nem egyszer „hazakísérte őt” a fogaskerekűvel: addig lépésben haladva világított mellette, amíg el nem ért a kivilágított lépcsőkhöz.
Más (akár vidéki) családok már a második generáció élményeit mesélik; egy néni írja, hogy jobb kedve lett, ha őt látta a vezetőfülkében; az egyik megállónál lévő fejlesztő iskola egykori diákja tisztelettudóan és makulátlan helyesírással kíván Imre bácsinak nagyon boldog nyugdíjas éveket. Kiderül továbbá a BKV friss nyugdíjasáról, hogy egy idős néninek külön szólni szokott a megfelelő megállóban, nehogy elfelejtsen leszállni; vagy hogy télvíz idején egyszer zoknit adott egy utasnak, hogy azt a cipőjére húzva haza tudjon menni a csúszós úton, míg máskor egy bizonyítványa miatt síró lánynak szerzett matektanárt.
Búcsúztatóján aztán megköszönte kollégáinak, hogy elviselték őt, majd az „Isten áldja önöket” szavakkal köszönt el utasaitól.
Rém egyszerű történet, mégis van minimum három tanulsága.
Először is, hogy a valódi „szeretetország” itt van köztünk – a Bibliában jártasabbak akár a „mennyek országának” is nevezhetnék. Fura: amikor egy-egy botránykeltő, pont nem Krisztus-követőként viselkedő hívőről érkezik hír, azonnal lecsap rá minden egyházgyalázó, és nem győzi bizonygatni, hogy
lám, tessék, ilyenek ezek az „eresztények”, ennyit a „valláskárosultakról”
– amikor azonban fiatalok és öregek, fideszesek és tiszások, hívők és nem hívők egy emberként állítják egy hitvalló katolikus BKV-alkalmazottról, hogy sugárzik belőle a derű, hogy mennyi szeretet van benne és mennyire szeretik, hogy milyen segítőkész és úgy általában mekkora kincs, akkor valahogy nem tematizálódik, hogy egy hívő emberről van szó, aki valójában nem csinál mást, mint a hite szerint él. Mégoly tökéletlen ember létére valamiképpen „a föld sójaként”, „kovászként” működik a mindennapokban: derűjével, odafigyelésével megízesíti a hétköznapokat, képességeit csöndesen mások szolgálatába állítva minőségi változást hoz a világnak abban a szegletében, ahol neki dolga van.
Klasszikus keresztény magatartás – ha a negatív példát felcímkézzük, akkor nevezzük nevén az efféle pozitívakat is.
Pláne, mivel akad belőlük bőven, csak rendszerint legfeljebb akkor figyelünk fel rájuk, amikor valamilyen formában búcsúznunk kell tőlük.
További tanulság, hogy a legalapvetőbb infrastrukturális igényeken túlmenően lényegében pont ennyi kell ahhoz, hogy elégedettek legyünk egy közszolgáltatással vagy úgy általában bármiféle szolgáltatással: hogy az az ember, aki azt nekünk végzi, lélekkel és szolgálatkészen végezze, az esetleges nehézségek közepette is meglátva munkájának mindennapi örömeit. Ritkán jár a fogaskerekű? Elég ritkán. Ráz, itt-ott? Ráz, hát (Imre bácsi legutóbb magyarázta is a járatlanabbaknak, hogy a két hajtómű miatt a hátsó ülőhelyeknél ilyesmire kell számítani). Lehetnének modernebbek a szerelvények? Hogyne.
De beül a vezetőfülkébe egy székelyszállási Imre bácsi, és máris „örök élmény”, „otthonos érzés” lesz a szimpla fogaskerekűzésből.
Amihez szorosan kapcsolódik a harmadik tanulság, azok okulására, akiknek állandó panasza szerint ebben az országban általános a mogorvaság, a megosztottság és a gorombaság. Egy budapesti utca lakói titkos szervezkedéssel összedobnak kedvenc járművezetőjüknek nyugdíjazása alkalmából egy mininyaralást (természetesen teljesen irrelevánsnak tartva, hogy kire szavaz áprilisban az illető); egy fővárosi cég alkalmazottjáról meghatottan áradoznak a felhasználók (senki nem büdösít oda valami negatív gondolattal); a kis ünnepségről szóló hírek alatti kommentszekciók csupa szívecskével és kedves élmények leírásával vannak tele, sehol egy trágár beszólás.
Ez is Magyarország – csakúgy, ahogy az is Ausztria, amikor egy buszsofőr kétszer is rázárja az ajtót a nehezen mozgó utasra, majd flegmán odaveti, hogy nem tehet róla (szintén személyes tapasztalat).
Lám, az Imre bácsik kedvessége és odafigyelése csupa kedvességet és egyetértést szül – ha tehát valakinek az az érzése, hogy körülötte folyton mogorvaság és gorombaság honol, javasolt átgondolni, vajon nem a saját negatív hozzáállása vetül-e ki a környezetére állandó jelleggel.
Imre bácsi legalábbis ezzel szemben azt állította, „csodálatos emberek” azok, akikkel ő a munkája során találkozik. A fogaskerekűn, libsi tiszások és konzervatív fideszesek közlekedési eszközén. Milyen jó, hogy a háborúk, az olajválság, a választási kampány és a különféle fenyegetőzések közepette kaptunk egy vasárnapnyi időt arra, hogy akár ezt a velejéig keresztény gondolatot is feldolgozzuk.
***
Ezt is ajánljuk a témában
Mesterségesintelligencia-kutatás a közoktatásban, betartott óvodafejlesztési ígéret, egy 35 éves közlekedésfejlesztési álom beteljesülése – ezekről ki hallott az elmúlt héten? Francesca Rivafinoli írása.
(Nyitókép forrása_ Hegyvidéki Önkormányzat / Facebook )
Ezt is ajánljuk a témában
Az erények modern és posztmodern karneváljára nem „hívták meg” az alázatot. Hogy miért? Mert ezen a részeg mulatságon csak a gőg által megrontott erények vehetnek részt. (Nagyböjti sorozatunk IV. része.) Czopf Áron esszéje.
Ezt is ajánljuk a témában
A nagyböjt az elcsendesedés, az elmélyülés és az ima ideje, amikor különösen fontos, hogy lelkünket Isten felé fordítsuk. (Nagyböjti sorozatunk II. része.) Jeges Mirjam kármelita nővér írása.
***
Pénteken, március 6-án tüntetést szervez a Nemzeti Ellenállás Mozgalom Ukrajna budapesti nagykövetsége elé, ahol Szijjártó Péter is felszólal. Mi hangzik el a demonstráción, és milyen üzeneteket küldenek a felszólalók a kialakult helyzetben? Kövesse velünk ÉLŐBEN az eseményeket.
Magyar Péter kezdhet aggódni.
Nehezen magyarázható, hogy miért hazánkon keresztül haladtak a pénzszállítók, ha valóban az ukrán főváros volt az úti céljuk.
Orbán és a TEK beletenyerelt Zelenszkijék játékába. Közben Putyin is érkezik napkelet felől.
Az emberek magyarázatot várnak Ausztriától és Ukrajnától.
A Barátság kőolajvezeték elzárása a gyakorlati példája annak, hogyan működik együtt a nagytőke és a politikai elit a közelgő magyar választás előtt.
A humorista szerint nagy baj, ha a közvéleményt még a kampány utolsó napjaiban is a kőolajvezeték sorsa fogja izgatni, nem pedig a fontos kérdések...
A Mandiner 75 részes sorozatban mutatja be a Tisza-vezér legnagyobb hazugságait. 41. rész.
Magyar Péter kezdhet aggódni.
