E gondolat jegyében született meg Keresztury-Albert Zsolt zeneszerző különleges színpadi zeneműve. A Penta Essentia utazás a hamvasi öt géniusz földjén a veszteségek helyett a magyar lét teljességének kulcsát állítva a középpontba.
Hét éve kezdte el írni a darabot, már akkor az évfordulót célozta meg vele?
Igen. De ezt nem valamifajta tudatos tervezésként kell elképzelni, hanem egy magával ragadó, intuitív élményként, amelyben egy pillanat alatt összeállt bennem ennek a műnek a víziója. Ebben óriási szerepe volt az autentikus magyar népzenének és a legnagyobb magyar esszéíró, Hamvas Béla egy fontos mondatának.
Mi volt ez mondat?
„Magyarnak lenni annyit jelent, mint az öt géniusz világában egyensúlyt teremteni.” Ez Hamvas Öt géniusz című esszéjének kulcsgondolata.
Ez mit jelent pontosan?
Eszerint a Kárpát-medence szellemisége öt géniusz hatása alatt áll. Hogy egy kicsit konkretizáljuk, mit jelentenek a géniuszok, gondoljunk a hely szellemére: genius loci, amely szerves kölcsönhatásban áll az emberrel és a kultúrával. Egy-egy géniusz valamilyen általános princípiumot hordoz, az égtájak nyelvén kifejezve: Nyugat a kultivált civilizáltság, Kelet az öntörvényű tűz és virtus, Észak a zárkózott komolyság, Dél pedig az oldott életöröm géniusza. És ott van még Erdély is, amely a maga összetettségében egy külön szellemiség képviselője, melyet Hamvas a bizánci kultúrkörhöz kapcsol.
Vagyis e hamvasi géniuszokat tekinthetjük úgy is, mint egy szellemi koordináta-rendszer földrajzilag jelölt végpontjait,
amelyek meghatározzák a magyar életteret, az egyén és a társadalom karakterét egyaránt.
Ebben a koncepcióban a táj, a klíma, a kultúra és az ember egymástól nem elválasztható holisztikus egységet alkotnak, és a feladat, hogy a ránk ható és egyúttal bennünk égő géniuszok egyensúlyát kialakítsuk.
De hogyan függ össze mindez Moháccsal? Ami ráadásul finoman szólva sem dicsőséges fejezete a történelmünknek.
Engem az foglalkoztatott Mohács 500 kapcsán, hogy mi a titka a magyar léleknek, amely egyfelől az integráció kihívásait adja, másfelől pedig óriási szellemi, lelki tartalékokat, amely képessé tesz minket a nagy sorstragédiák túlélésére és az azokból való megújulásra. Hamvas öt géniusz koncepciójában mindkettőre választ találtam: az öt géniusz integrációja roppant nehéz feladat, mert ellentétes erők egyesítését kívánja meg. Viszont, ha sikerül kialakítani az egyensúlyt, akkor a maga teljességében élhetjük meg magyarságunkat és nincs az az akadály, amit le ne tudnánk küzdeni.
Mert éppen ez a sokrétegű egységünk adja a hihetetlen erőnket.
Akkor ez a mű egy erre való figyelemfelhívás is?
Igen. Mohács ötszázadik évfordulójának szerintem semmiképp nem az önostorozásról kell szólnia. Éppen ellenkezőleg: arra szeretném ráirányítani a figyelmet, hogy magyarnak lenni érték és ajándék.
Zeneszerzőként is érzi ezt?
Természetesen. Zene szempontjából világszinten is kiemelkedő talentumaink vannak, elég csak Lisztre vagy Bartókra gondolni. De a Kárpát-medence magyar népzenéjének párját ritkító gazdagsága is kiapadhatatlan ihletforrás egy zeneszerző számára.
Nem véletlen tehát, hogy a Penta Essentia népzenei motívumokból építkezik.
Egyáltalán nem. Alkotómunkám szárba szökkenését valójában az autentikus népzenével és néptánccal való megismerkedésnek köszönhetem. Itt, Budapesten az ember elkényeztetett helyzetben van, ugyanis a hét minden napjára jut egy-egy táncház, ahol más-más tájak népzenéit játsszák jobbnál jobb zenészek.
A zenemű egészében, a nyitánytól a fináléig ráadásul komoly szerepet kap a tárogató, amit a legtöbben ma is inkább népi hangszerként tartanak számon, klasszikus zenei közegben kevésbé szokott feltűnni.
Ahogy a darab megalkotása is egy mélyen ihletett folyamat volt, ugyanilyen sorsszerű volt a találkozásom azokkal az emberekkel, akikkel találkoznom kellett ahhoz, hogy a végeredmény a lehető legteljesebb legyen. Így például Erdő Zoltán tárogatóművésszel, a Nemzeti Tárogatóintézet alapítójával, aki nagyon sokat tesz azért, hogy hungarikum hangszerünk, a tárogató a klasszikus zene világában is megtalálja a méltó helyét.
A műben a tárogató mindkét arcát megmutatja: az első és a záró tételben klasszikus kamarazenei hangszerként működik közre, az átvezető részeknél pedig az népénekesekkel muzsikál együtt. Ugyanis a hallgató nem csak zenei élményben részesül, hanem egy történet részesévé is válik, amely történelmi hazánk varázslatos tájain vezeti végig és invitálja az identitáskeresés kultikus útjára.
Ezt is ajánljuk a témában
„A tárogató tényleg a magyar lélek hangja, nemzeti kincs” – vallja Erdő Zoltán tárogatóművész. A hangszer megreformálásának 125. évfordulójának alkalmából szeptember 19-én 19 órától ünnepi hangverseny lesz a budapesti Szent István-bazilikában. Az esten az Erdélyi Magyar Örökség díjas Erdő Zoltán, Lisztes Jenő cimbalomművész és az Anima Musicae Kamarazenekar tolmácsolásában a kuruc romantika gyöngyszemei is felcsendülnek.
A kamarazenei verzió legközelebb április 19-én 17 órakor Budapesten, az Angyalföldi Láng Művelődési Központban lép közönség elé. Utána mit terveznek?
A meghívásoknak és támogatásoknak köszönhetően a kamara-előadással – mely narrátor, két énekes, tárogató, vonósnégyes és zongora felállásra épül – bejárjuk a Kárpát-medence minden szegletét Révkomáromtól Szabadkáig,
és természetesen Mohács sem marad ki.
A koronát pedig az évé végén rakjuk fel országjárásunkra, ugyanis Záborszky Kálmán Kossuth-díjas karmester támogatásának köszönhetően a mű nagyszabású, szimfonikus zenekarra és kórusra hangszerelt változatban is megszólal majd. Először november 15-én a Zeneakadémia nagytermében, a Szent István Filharmonikusok és kórus előadásában, Safarek Krisztián vezényletével. Ezt követően a Nemzeti Kulturális Támogatáskezelő és a Filharmónia Magyarország jóvoltából december 7-én Miskolcra, a Művészetek Házába, majd december 12-én Pécsre, a Kodály Központba is elvisszük a szimfonikus változatot. Illetve formálódik még egy erdélyi bemutató lehetősége is. A koncerteket a pentaessentia.hu honlapon illetve a mű Facebook-oldalán lehet követni.
A Penta Essentia a juhászbojtár és a leány szerelmének szimbolikus történetén keresztül, a Kárpát-medence öt nagy tájegységét bejárva bontakozik ki. Délvidék, Dunántúl, Felföld, Erdély, és az alföldi Puszta a művet keretező elbeszélés helyszínei, melyet narrátor ad elő, a főszereplőket alakító népénekesek pedig népdalok megidézésével keltik életre a cselekményt.
Nyitókép: Than Mór Mohácsi csata című festménye (1856) (Forrás:Wikipédia)
„A vajdasági magyarok a választáson elmondták a véleményüket” – jelentette ki Pásztor Bálint.
Mutatjuk a konkrét tapasztalatokat!
A Rubicon folyóirat égisze alatt forgatott alkotás történész szakértőkkel és dramatizált jelenetek segítségével lép túl a vesztes csatát kísérő állandó bűnbakkeresésen és az összeesküvés-elméleteken.
Ekkora aljasságra senki sem volt felkészülve.
Szoboszlai Tibor egészségügyi katonai felmentéssel rendelkezett, mivel szív-, és tüdőbeteg.
A Fehér Ház szerint a nyitott határok és a radikális mozgalmak növelik a biztonsági kockázatokat.
Azt mindenki megértette. De hozzátette, magyarul is szólhatott volna a társaihoz.
Egyre nagyobb vita bontakozik ki a hatóságok döntései körül.
