Ki is térdepeltetné Magyarországot? – Mark Rutte botránykrónikája

Mark Rutte holland ügyvezető miniszterelnök nem először köszörülte nyelvét a magyarokon, amikor a napokban arról beszélt, hogy Magyarországnak térdre kell ereszkednie; a múltban már többször is összeszólalkozott Orbán Viktorral vagy kritizálta Magyarországot (lásd itt, itt és itt); és Orbán „fő EU-s kritikusának” is nevezték már a holland liberális politikust.

Magyarországon Hollandiáról rózsás kép él, a liberális oldaltól – Fekete-Győr András például a napokban a Facebookon reklámozza a holland nyugdíjrendszert – a szélsőbaloldalig – a Mérce szerint „minden szempontból irigylésre méltó (ország) Hollandia” –; miközben nem jelennek meg hírek és elemzések az országot feszítő súlyos belső konfliktusokról. (Erről korábban itt és itt írtunk). 

Itt nem térhetünk ki minden problémára például a bevándorlás, a szervezett bűnözés vagy a prostitúció és a drogok kapcsán, ez nem is lenne teljesen tisztességes Ruttéval szemben, elvégre ezeknek a problémáknak egy része öröklött kihívás Hollandiában. 

Itt mindössze Rutte tízéves kormányzásának néhány főbb botrányát és incidensét elevenítjük fel, perspektívába helyezve, hova is kellene Magyarországnak egy „térdeléssel” felzárkóznia.

Koalíciós válság

Mint emlékezetes, idén áprilisban a holland sajtó nyílt hazugságon kapta a holland miniszterelnököt, ugyanis a kormányfő hazudott a kormányalakítási tárgyalásokon elhangzottakról, Pieter Omtzigt kereszténydemokrata politikus jövőbeli pozíciójáról.

Ezért Geert Wilders, a bevándorlásellenes Szabadságpárt elnöke bizalmatlansági indítványt kezdeményezett Rutte ellen, melyet ugyan a politikus túlélt, de

Szociális támogatási botrány

A mostani holland kormány eleve azért mondott le idén januárban, mert bebizonyosodott: 2012 óta családok ezreit minősítették adócsalónak, megvonták tőlük a gyermekgondozási támogatást, és esetenként több tízezer euró visszafizetésére kényszerítették őket.

Ez főleg kettős állampolgárságú családoknál történt, s az ügy rasszista hátterét a holland sajtó sem nagyon palástolja.

Oltási botrány

Idén március végén foglalta össze az NLTimes portál, hogy Rutte 2020 áprilisában levelet kapott az Oxford Egyetem kutatóitól, melyben arra kérték a holland miniszterelnököt: járuljon hozzá a leideni Halix vakcinagyártó központ kapacitásának bővítéséhez, mely 10 millió eurót igényelt volna. Az egyetem kutatói figyelmeztették a miniszterelnököt: szükség lesz a bővített gyártási lehetőségekre. Az ügyben tavaly április végén tárgyalásra is sor került Rutte hivatalában. Nem sokkal később a svéd-angol AstraZeneca és az Oxford Egyetem bejelentette, hogy a gyógyszergyártó cég megállapodott az egyetem oltásának fejlesztéséről, vagyis a verseny szoros volt, és Hollandia alulmaradt.

Az NLTimes értelmezésében a leideni vakcinagyártási kapacitás nem növelése az EU-nak is ártott, hiszen ha Rutte időben reagál a megkeresésre, akkor elkerülhető lett volna a vita az EU és az Egyesült Királyság között: mint ismert, az AstraZeneca nyilatkozatai szerint csak a vállalt vakcinamennyiség töredékét lesz képes leszállítani az Európai Gazdasági Övezetnek, mivel a cég először az Egyesült Királyság irányába tett vállalását teljesíti. A cikk szerint ebbe beletartoznak azok a vakcinák is, melyeket a leideni telepen gyártanak, és a holland befektetés, ha megvalósul, nagyobb hozzáférést adott volna az egész EU-nak a Covid-19 vakcinákhoz. Hollandia oltási kampánya a magyarhoz képest egyébként máig rosszabbul teljesít, míg hazánkban száz főre 95 oltás jut (első és második adagok), addig Hollandiában ez a szám 80. Ezzel hazánk Európában a negyedik, Hollandia a tizenkettedik. 

Holland bombázások

Tavaly májusban a holland sajtó címlapjaira került Ank Bijleveld holland védelmi miniszter, mikor kiderült: 2015-ben egy holland gép civileket bombázott le és ölt meg Hawijában, Irakban. Az akkori védelmi miniszter, Jeanine Hennis erről tájékoztatva volt. A miniszter hazudott, és azt írta a parlamentnek, hogy „a legjobb tudomásunk szerint" nem voltak civil áldozatok.

Valójában 74 civil halt meg – emlékeztetett az azóta elhunyt Manfred Gerstenfeld cikkében. 2019-ben az új védelmi miniszter, Bijleveld éppen, hogy túlélt egy bizalmatlansági szavazást az ügyben, majd 2020 májusában újabb bizalmatlansági szavazást élt túl.

Dzsihád finanszírozása

Hasonló botrányhős Rutte koalíciós partnerének, a D66 pártnak elnöke, a jelenlegi ügyvezető külügyminiszter, Sigrid Kaag. Kaag korábban, 2017 óta külkereskedelmi és fejlesztési együttműködési miniszter volt a Rutte-kormányban, botrányai elsősorban karrierjének ezen időszakát érintik. A teljes listát felsorolni is nehéz, de említendő, hogy 2018 tavaszán felmerült, hogy Kaag minisztériumának alkalmazottjai a Hamász egyik európai ügynökével találkozhattak.

Az év novemberében kiderült, hogy Kaag minisztériuma 218 ezer dollárnak megfelelő összeggel támogatott egy ellentmondásos, sokak által Izrael-ellenesnek tartott izraeli NGO-t. 2019-ben Kaag minisztériuma felfüggesztette támogatását az UNRWA és a Palesztin Hatóság irányába, mivel felmerült a gyanú, hogy a holland adófizetőktől származó pénzekből terroristákat vagy terroristák családtagjait fizették – ez indirekt beismerése volt annak, hogy

Egy évvel később a palesztin Mezőgazdasági Közösségek Egyesületétől vágta meg a forrásokat Kaag, miután kiderült, hogy a pénz olyan tagokhoz juthatott, akik felelősek lehetnek Rina Shnerb, egy 19 éves izraeli civil 2019 augusztusi felrobbantásáért. Az egyesület 2010 óta 23 millió dollárt kapott a holland kormánytól, ebből három év alatt Kaag volt a támogató minisztérium feje. Az utóbbi támogatási botrány kapcsán a holland Szabadságpárt egy képviselője feljelentette Kaagot, akivel szemben jelenleg is zajlik a nyomozás.

Terrorizmus

A dzsiháddal Hollandiának otthon is meggyűlt a baja, Rutte kormányzása alatt a terrorizmus markánsan felütötte a fejét Hollandiában. Egy 2018-as cikk szerint ötszáz ismert dzsihádista és több ezer szimpatizáns tartózkodik Hollandiában, a szám azóta nem változott érdemben. Bár ez nem jelent meg hangsúlyosan az országgal kapcsolatos elemzésekben, Rutte miniszterelnöksége alatt több merénylet és terrortámadás is történt (a 2017-es amszterdami gázolást és a 2019-es hágai késelést nem nyilvánították ugyan terrortámadásnak, de a 2018-as amszterdami késelés és a 2019-es utrechti lövöldözés az volt), emellett számos terrortámadási kísérlet hiúsult meg (például nyilvánosságra került egy Amszterdam–Párizs-vonaton végrehajtandó tömegmészárlásnak, illetve a Schiphol repülőtér felrobbantásának a terve).

A történtekre reagálva megerősítették a mecsetek védelmét, hiszen az iszlamista szélsőségek mellett a neonácik is erősödnek, a hatóságok láthatóan attól félnek, hogy egy iszlamista támadás a muszlimokkal szembeni ellentámadást válthat ki. Az Igazság- és Biztonságügyi Minisztérium Biztonsági és Terrorelhárítási Nemzeti Koordinációs Irodája (NCTV) 2020. májusi és novemberi nyilvános beszámolói szerint

és a szélsőjobboldali támadások fenyegetése is valós. A terrortámadás lehetősége tehát továbbra is „fennáll” – így a diplomatikus jelentés. Ezek a jelentős változásokat ígérő társadalmi folyamatok hosszú távon nem a liberális vagy liberális-konzervatív irányok erősödését jósolják.

Emlékezetpolitika

Rutte tavaly júliusban harcos nyilatkozatot tett: a holland kormány nem tervez bocsánatot kérni az ország rabszolgatartó múltja miatt, mivel az fokozná a holland társadalom megosztottságát. 

Mindez különösen ellentmondásosnak tűnik, ha felelevenítjük Hollandia gyarmattartó múltját. 

Egyesek szerint átszámolva vagyonát,

valószínűleg nem kell részletezni, hogy profitjukat kevéssé a konszenzusos szabadkereskedelemből termelték.

A szakirodalom szerint 1609 és 1621 között a Banda-szigetek meghódítása során kb. 15 ezer embert öltek meg, 1623-ban a mai indonéziai Ambon szigetén kínoztak halálra őslakosokat, 1636-ban a ma tajvani Liuqiu szigetének lakosságát mészárolták le, 1740-ben pedig a mai Dzsakartában 10 ezer főt mészároltak le; az iménti atrocitásokban mind részt vett a társaság hadserege. 

Ezek ugyan akár a messzi múltba ködébe is süllyedhetnének, azonban 2016-ban tárta fel Rémy Limpach kutató az Indonéziában – akkor még Holland Kelet-India – elkövetett 1947–'48-as holland gyarmati bűnöket, amiket egyszerűen „rendőrségi akcióknak” neveztek. A holland erők ekkor elnyomták a helyi felkelést, ennek során gyermekeket öltek meg, nőket – köztük kiskorúakat – erőszakoltak meg. Raymond Westerling holland katonai vezető évekkel később egy interjúban bevallotta, hogy 350 rabot statáriálisan kivégeztetett. A holland hatóságok semmit sem tettek ellene. Westerling egy másik interjújában utalt is rá, hogy semmi sem történhet vele, mert a hatóságok már tudnak a történtekről. A holland kormány ezért máig nem kért bocsánatot, pedig itt már a második világháború után elkövetett atrocitásokról van szó – foglalta össze a történetet a már imént idézett Gerstenfeld.

Hollandia holokauszt-emlékezetpolitikája hasonlóan ellentmondásos, erről korábban itt írtunk. 

Mark Rutte több mint tíz éve vezeti Hollandiát, ezalatt, mint látható, számos botrányt halmozott fel kormányzata – innen érkezik most Magyarország térdepeltetési szándéka.