A fentiek közép-európai szemmel természetesen abszurd és borzalmas forgatókönyveknek tűnnek, de Nyugat-Európában ez teljesen normális dolog. Hollandia nyilvánvalóan súlyos társadalmi feszültségek által kínzott ország, problémáihoz képest a mi kis közép-európai kérdéseink bagatell ügyeknek tűnnek. Rutte vérbeli liberálisként és a hatalomhoz ragaszkodó, ügyes politikusként szóban ugyan azonosít bizonyos problémákat, és tesz látszatintézkedéseket – például az arc köztéri eltakarásának tavalyi tilalma –, ez azonban nyilván csak hatalmi technika egy olyan politikus részéről, aki a baloldallal nagykoalícióban migránsok tömegeit engedte be országába. Rutte kétarcú politikáját kevés dolog jellemzi jobban, mint amikor felszólították, hogy kérjen bocsánatot a gyarmatosításért. A holland miniszterelnök – dacára annak, hogy hazájának történelmében sötét lapokon szerepel a harmadik világ kifosztása, és a relatíve friss (a múlt század 40-es éveinek végén elkövetett) gyarmati bűnök – azt felelte, hogy ezt nem teszi meg, mert társadalmi feszültségeket szülne. Amennyiben a holland miniszterelnök attól fél, hogy országában irányíthatatlan, erőszakos társadalmi folyamatok indulnának meg, ha elnézést kérne a holland állam történelmi bűneiért, akkor ő maga is tisztában kell legyen a burkaviselésnél sokkal nagyobb problémákkal. De akkor miért engedte be migránsok tömegeit 2015 óta?
Mivel a harmadik világbeli és muszlim bevándorlókkal szemben nem szólalhat fel úgy, hogy ne erősítse szélsőjobboldali (magyar szemmel: jobboldali) ellenzékét,
Rutte a jól bevált nyugati recept szerint a kelet- és dél-európaiakra mutogat.
Noha akár hálás is lehetne, hiszen ha az ember betér egy keresztény templomba Amszterdamban, az olaszokkal, magyarokkal és lengyelekkel lesz tele. A hollandok rendes, takarékos nép (ha valaki meg akar ismerkedni a hollandiai fösvénység gyakorlatával, keressen rá a Tikkie nevű applikációra, a holland bulik és randik elengedhetetlen kellékére), bezzeg a lusta magyarok és olaszok tönkre teszik az uniót. Itt most nem is érdemes belemenni abba, hogy Orbán és Matteo Salvini nem szokták megmondani a hollandoknak, hogy hogyan vezessék az országukat, egyszerűen csak annyit akarnak, hogy hagyják békén a magyarokat és az olaszokat az ő magyar és olasz életükben. A holland történeti emlékezetbe láthatóan erősen belevésődött a gondolat, hogy a szegény, buta népeknek utat kell mutatni, és fel kell emelni őket, a surinamei és kelet-indiai őslakosokat pedig most olaszokra és magyarokra cserélték.
Kevés dolog idegesítheti jobban ráadásul Ruttét, mint hogy Magyarország, ellentétben Hollandiával – ahol a kormány a nyájimmunitásra gyúrt, majd rövidesen kínos jelenetek és halálos áldozatok sora között irányt váltott – helyesen kezelte a koronavírus-járványt. Rutte világképében a kelet-európaiak lusta, buta szélsőségesek, akik csak nem akarnak összeomlani, csak nem akarnak csődbe menni vagy megtörni a vírus alatt, és még őszintébben is beszélnek a Hollandiát is kínzó migrációs és bevándorlási kérdésről, mint ő maga. Képzeljük csak el, hogy valaki ekkora gőggel és nagyravágyással a szívében szembetalálkozik egy néppel, amely mindent megtestesít, ami szerinte rossz, és még veszteni sem hajlandó! Naná, hogy Mark Rutte utálja a magyarokat.