az integráció, nők jogai, nemi és vallási kisebbségek jogai, a biztonsági kérdések fel sem merülnek.
A kérdéseket feltevőket nem csak szélsőségesnek bélyegzi a holland sajtó, de alkalmanként folyamatosan fenyegetéseknek vannak kitéve, Geert Wilders parlamenti képviselő például máig titkos helyen lakik, és folyamatos titkosszolgálati védelem alatt áll. Egy 2018-as cikk szerint Hollandiában ötszáz ismert dzsihadista és több ezer szimpatizáns tartózkodik, a szám azóta nyilván nem változott érdemben. Rutte miniszterelnöksége alatt számos terrortámadási kísérlet történt (pl. Schiphol repülőtér felrobbantásának nyilvánosságra került terve, Amszterdam-Párizs vonaton történt tömegmészárlási kísérlet), illetve több merénylet és terrortámadás is történt (a 2017-es amszterdami gázolást és a 2019-es hágai késelést nem nyilvánították ugyan terrortámadásnak, de a 2018-as amszterdami késelés és a 2019-es utrechti lövöldözés az volt). Utóbbira válaszul megerősítették a mecsetek védelmét Hollandiában, amire jó oka volt a rendvédelemnek: az iszlamista szélsőségek mellett a neonáci szélsőségek is erősödnek, a hatóságok már láthatóan attól félnek, hogy egy iszlamista támadás a helyi muszlimokkal szembeni ellentámadást válthat ki.
A fentiek közép-európai szemmel természetesen abszurd és borzalmas forgatókönyveknek tűnnek, de Nyugat-Európában ez teljesen normális dolog. Hollandia nyilvánvalóan súlyos társadalmi feszültségek által kínzott ország, problémáihoz képest a mi kis közép-európai kérdéseink bagatell ügyeknek tűnnek. Rutte vérbeli liberálisként és a hatalomhoz ragaszkodó, ügyes politikusként szóban ugyan azonosít bizonyos problémákat, és tesz látszatintézkedéseket – például az arc köztéri eltakarásának tavalyi tilalma –, ez azonban nyilván csak hatalmi technika egy olyan politikus részéről, aki a baloldallal nagykoalícióban migránsok tömegeit engedte be országába. Rutte kétarcú politikáját kevés dolog jellemzi jobban, mint amikor felszólították, hogy kérjen bocsánatot a gyarmatosításért. A holland miniszterelnök – dacára annak, hogy hazájának történelmében sötét lapokon szerepel a harmadik világ kifosztása, és a relatíve friss (a múlt század 40-es éveinek végén elkövetett) gyarmati bűnök – azt felelte, hogy ezt nem teszi meg, mert társadalmi feszültségeket szülne. Amennyiben a holland miniszterelnök attól fél, hogy országában irányíthatatlan, erőszakos társadalmi folyamatok indulnának meg, ha elnézést kérne a holland állam történelmi bűneiért, akkor ő maga is tisztában kell legyen a burkaviselésnél sokkal nagyobb problémákkal. De akkor miért engedte be migránsok tömegeit 2015 óta?