Ki nyerte a pert a Tisza-adó ügyében?

„A Fővárosi Ítélőtábla a napokban határozatot hozott a Tisza Párt és az Index között zajló helyreigazítási perrel kapcsolatban, új eljárásra utasítva az elsőfokú bíróságot. Bár a döntés tartalma jogilag egyértelmű, a sajtóban mégis egymásnak ellentmondó értelmezések jelentek meg.  A Kontroll már úgy tálalta az ügyet, mintha Magyar Péter megnyerte volna a pert, míg a Magyar Nemzeten az olvasható: »Magyar Péter ismét hazudott: semmilyen pert nem nyert meg a Tisza-adó ügyében«. Elemzésünk bemutatja az ügy hátterét és azt, hogy egészen pontosan mit jelent a perben az ítélőtábla mostani döntése.

Az ügy hátterét az adja, hogy a Tisza Párt helyreigazítási pert indított, mert az Index egy augusztus 26-ai cikkében belső dokumentumokra hivatkozva arról írt: adóemelési tervek is felmerülhettek a párt környezetében. A Tisza Párt szerint a dokumentum nem tőlük származott, és a lap valótlanul tüntette fel forrásként. Az elsőfokon eljáró Fővárosi Törvényszék azonban arra a megállapításra jutott, hogy a cikk nem tényként, hanem lehetséges forgatókönyvként, mutatta be az információt, így az írás a jog szerint véleményközlésnek minősült.  A Telex birtokába jutott az Index ellenkérelme is, amelyben a lap részletesen kifejti, miért tartja alaptalannak a Tisza Párt keresetét. Az iratban – amelyet Bodolai László, az Index ügyvédje nyújtott be a bíróságra – azzal érvelnek, hogy a sérelmezett cikk valójában nem magáról a Tisza Pártról szól, hanem a párt gazdasági kabinetjének szakértői által készített anyagokról, illetve az azokról szóló elemzői értelmezésekről. 

Mint írják: »A cikk nem a felperes Tisza Pártról szól, hanem a Tisza Párt gazdasági kabinetje s még inkább annak szakértője által megfogalmazott gazdasági tervekről. A cikk így is jelöli meg a hivatkozott feljegyzés szerzőit: »a párt gazdasági kabinetjének tervei; az anyag megszövegezői; gazdasági munkacsoportjának javaslattevői; gazdasági program megalkotásával megbízott szakemberek«.«

Az Index álláspontja tehát az, hogy a Tisza Párt nem jogosult helyreigazítást kérni, hiszen a cikk nem róla, hanem a párt környezetében dolgozó szakértők munkájáról beszél. 

A történet azonban másodfokon váratlanul – amint azt az Index részletesen ismertette – új irányt vett. A Fővárosi Ítélőtábla – bár nem vitatta a vélemény és tény elhatárolásának jogi jelentőségét – úgy találta, hogy az elsőfokú bíróság nem tárta fel kellő alapossággal a bizonyítékokat: többek között nem hallgatták meg az Index újságíróit és a Tisza Párt szakértőit sem, és nem értékelték részletesen a vitatott dokumentum keletkezésének körülményeit. Emiatt a másodfok hatályon kívül helyezte az elsőfokú ítéletet, és új eljárást rendelt el, amelyben mindezt pótolni kell.

A másodfokú döntés tartalmát azért is fontos részletezni, mert a Kontroll a történetről egészen másként számolt be. Cikkük címe – »Magyar Péter nyert a bíróságon, kérdésessé vált, véleménycikknek tekinthető-e az Index tiszás ‘adóterve’« – már önmagában olyan konklúziót sugall, amely a bírósági döntés tényleges tartalmával nincs összhangban. A különbség azért is éles, mert a Kontroll nem csupán félreértelmezte a másodfok lépését, hanem saját – meglehetősen szokatlan módszerekkel előállított – »bizonyítékaira« is előállt, azt a látszatot keltve, mintha a bírósági eljárásban ezeket relevánsnak lehetne elfogadni. A portál azt állítja ugyanis, hogy »kiderítette«: a vitatott dokumentumot nagyrészt mesterséges intelligencia készítette. 

Erre bizonyítékként egy másik cikkükre utalnak, amely már címében is végzetes ítéletre utal: »Orbánék lebuktak: az AI írhatta a legújabb lejárató kampányuk ‘dokumentumát’«. A „leleplezés« módszertana azonban inkább emlékeztet egy komikus tech-kísérletre, mintsem sajtójogi relevanciával bíró állításra: a Kontroll ugyanis szakmai ellenőrzés helyett úgy döntött, hogy a dokumentum hitelességét mesterséges intelligenciával vizsgáltatja meg. Feltöltötték a szöveg egyharmadát a Google Gemini LLM-nek, majd minden további mérlegelés nélkül közölték az AI válaszát, amely szerint »nagy valószínűséggel« a dokumentum AI-asszisztenciával készült. 

Ez a megoldás azért is különösen mókás, mert a nagy nyelvi modellek – így a Gemini is – alapvetően úgy működnek, hogy a felhasználó által sugallt premisszákra rezonálnak, vagyis hajlamosak »megerősíteni« a nekik feltett kérdés irányát. Ha valaki azt kérdezi tőlük, hogy »vajon mesterséges intelligencia írta-e a dokumentumot«, akkor a modell nem tényfeltáró vizsgálatot folytat, hanem statisztikai alapon olyan választ generál, amely illeszkedik a kérdés logikájához. 

Jogi értelemben ez annyit jelent, hogy egy külső, nem verifikálható algoritmikus következtetést emeltek bizonyítási rangra – holott egy helyreigazítási perben a bíróságok kizárólag emberi szakértői vizsgálatot vagy hiteles forrásmegjelölést fogadnak el, az ilyen típusú automatikus szövegelemzés nyilván semmilyen bizonyító erővel nem bír. 

Végső soron tehát egy olyan per újraindításáról beszélünk, amelyben még sem ténybeli, sem jogi értelemben nem született döntés arról, hogy bárkit megilletne helyreigazítás. A másodfok mindössze annyit mondott ki, hogy több bizonyítékot kell megvizsgálni, több szereplőt kell meghallgatni, és pontosabban kell feltárni a dokumentum keletkezésének körülményeit. Mindez azonban világosan rávilágít arra, milyen könnyen képes a médiatér párhuzamos valóságokat teremteni: egyes sajtóorgánumok már győztest hirdettek, mások pedig csalást kiáltottak. Felmerül tehát a kérdés: vajon a következő ítéletet valóban a bíróság fogja megmagyarázni a közvéleménynek – vagy ismét mások mondják el helyette, »mi történt valójában«?”

Nyitókép: faktumprojekt.hu