Összeomlott a jogállamisági imázs Rutte körül

A januári hónap külföldi vonatkozású eseményeinek egyik legnagyobb visszhangot kiváltó híre volt, hogy lemond a Mark Rutte vezette holland kormány.

Kié a felelősség?

Minderre a családtámogatási botrány miatt került sor: 2012-től kezdődően több száz család került súlyos anyagi helyzetbe, miután a holland adóhatóság csalóként kezelte őket, és megvonta tőlük a gyermekgondozási támogatást, valamint számos esetben több ezer euró visszafizetésére kötelezte az érintetteket. Ez legtöbbször olyan családoknál fordult elő, ahol a szülőknek kettős állampolgársága volt, emiatt néhányan még rasszista fennhangot is emlegettek. A nemzeti ombudsman és a holland parlament vizsgálóbizottságra is arra a következtetésre jutott, hogy az adóhatóság megsértette a jogállamiságot, figyelmen kívül hagyta a gyermekjogokat, és több családot lehetetlenített el anyagilag.

Az ügy azért is pikáns, mert Rutte volt az Orbán-kormány legnagyobb jogállamisági-kritikusa – ahogy arra Novák Katalin is rávilágított.

A Magyar Nemzet most megnézte a hollandiai kritikákat is. Cikkükből kiderül: a botrány, és a kormányzati reakciók nem csak jogellenesek, de magának Mark Rutte (jelenleg ügyvivő) miniszterelnöknek

A holland baloldali napilap, a Volkskrant is azt írta friss számában: az nem járja, hogy Rutte egyszer azt hangoztatja, hogy közvetlenül nincs felelőssége a családtámogatási botrányban, máskor pedig a holland kormány „felelősséget cipelő főnökeként” emlegeti magát.

„Mark Rutte úgy viselkedik, mintha minden miniszteri tárca a kezében lenne, ami ellentmond az alkotmánynak is” – írta cikkében Bob van den Bos holland liberális európai parlamenti exképviselő, majd a politikai válság margóján azt sürgette, hogy

egy jogállamban ennél konkrétabb szabályok kellenek a kormányfő elszámoltathatóságára is.

A választók mondhatnak ítéletet márciusban

A holland választóknak – amennyiben a járvány is hagyja – már már­cius 17-én lehetőségük adódik, hogy ítéletet mondjanak a Rutte-kormány fölött. Az országos voksolásokra jelenleg online kampányoló politikusnak látszólag nincs félnivalója, mert pártja,

Még annak ellenére is, hogy az elmúlt napokban nemcsak a családtámogatási botrány, hanem a hágai kormánykoa­líció járványügyi intézkedései is ellenérzést váltottak ki a lakosság egy részéből. A holland nagyvárosokban napokig tartottak az erőszakos megmozdulások a frissen bevezetett kijárási tilalom miatt. Rutte szerint ugyanakkor szó sincs tüntetésekről, az utcára vonulók sokkal inkább bűnözőkként viselkednek.

A Magyar Nemzet a napokban Geert Wilderst, a második legerősebb holland párt, a bevándorlásellenes Szabadságpárt vezetőjét kérdezte a hollandiai fejleményekről. A politikusaz interjúban rávilágított: a hágai kormánykoalíció legtöbb pártja folyamatosan veszít a támogatottságából, bár az igaz, hogy a Mark Rutte-féle VVD jelenleg nagyon erős.

Wilders főként a bevándorláspolitika területén számít a magyar kormány szövetségesének, a hágai parlamentben is gyakran felszólal hazánk mellett. Így történt ez a kormánybukást megelőző parlamenti vitában is, ahol – mint azt elmondta – számon kérte a „képmutató” miniszterelnököt.

„Magam is azzal fordultam Mark Ruttéhoz, hogy ezek után soha többé ne ejtsen ki a száján jogállamisági bírálatot Magyarországgal vagy a lengyel kormánnyal szemben. Hangsúlyoztam neki, hogy ha tükörbe néz, egy olyan politikus tekint vissza, aki valóban ártott a jogállamnak. Képmutatónak tartom, hogy úgy ítélkezik mások felett, hogy ő és kormánya épp egy jogállamisági ügy miatt kényszerült lemondani. A miniszterelnök nem reagált a felvetésemre, sőt rám sem nézett a felszólalásom alatt. Szerintem ő is tudta, hogy igazam van” – húzta alá Geert Wilders.

Noha a választási győzelem szinte már Mark Rutte zsebében van, kérdéses, hogy a koalíciós tárgyalásokon milyen áron tud majd szövetségeseket szerezni maga mellé, hiszen a családtámogatások miatt kemény kritikát kapott jelenlegi politikai partnerei­től is.

A hágai kormánykoalíció megalakulása márpedig a legutóbbi parlamenti választásokat követően sem bizonyult könnyű feladatnak: akkor Rutte és társai több mint kétszázhúsz napot dolgoztak azon, hogy végrehajtó hatalmat kapjon Hollandia. Az akkori volt az ország történetének leghosszabb kormányalakítási folyamata – írja a Magyar Nemzet.

Nyitókép: MTI/EPA/ANP/Bart Maat