A humanizmus egy vallás, ami ledegradálja az embert, és valójában egy szélsőbaloldali politikát takar. Nem kérünk belőle, Humanisták nevű pártként sem.
Humanisták néven indított új pártot Cseh Katka és Barabás Richárd, akiket rögtön keményen ki is faggatott Gulyás Marci a Partizánban, leginkább azzal presszionálva őket, hogy ők lesznek az akadályai a Tisza győzelmének.
Miközben taktikai téren Gulyás Marcinak igaza lehet – jóllehet a Humanisták nem valószínű, hogy sok vizet fog zavarni, és különben is csak listán indul –, egy-egy pillanatra még egyet is értettem a két politikussa; bár amit képviselnek, az a lehető legmesszebb áll tőlem. Arra igyekeztek ugyanis rámutatni, hogy el kell kezdeni valahol, meg hogy választók tömegeinek van elege a puszta taktikai szavazásból. Személyes álláspontom szerint választók tömegei sosem szavaztak taktikailag, ezt a többségnek nem lehet eladni, és joggal – ez egy szűk értelmiségi réteg mániája.
Ezzel együtt érdemes kibontani, mi is az a humanizmus, amit Cseh Katka ás Barabás Richárd képviselne.
A humanizmus nyilvánvalóan egy retorikailag jól eladható gumikifejezés, mert hát ki ne tartaná magát humanistának, azaz emberbarátnak? Aki nem humanista, az elvesztette a retorikai meccset: aki nem humanista, az eme keretrendszerben: emberellenes.
Persze némi gondolkodással tovább is léphetünk eme retorikai akción, ami amúgy is teljesen bevett a nyugati világban. Elvégre egyáltalán nem csak a Demokratikus Koalíció demokrata a magyar politikai palettán, koalíciónak sosem volt nevezhető a demokratává vedlett komcsik pártja. A Republikánus Párt sem kevésbé demokrata attól, hogy ellenfele a Demokrata Párt (minden szokásos gyanúsítás ellenére, miszerint a republikánus elnökjelölt elleni szavazás a demokrácia megmentése volna az amerikai baloldal szerint).
A semmitmondó pártnevek népszerűek a világban,
a Spanyol Néppárt nevéből nem jönnénk rá, hogy eredetileg egy középjobb kereszténydemokrata alakulat volt, ami sajnos liberalizálódott. A példákat tovább sorolhatnánk.
Ezen túllépve Cseh Katka és Barabás Richárd eddigi munkássága, állásfoglalásai, valamint a humanista jelző kortárs használói szolgálhatnak útmutatóul azügyben, hogy a közhelyeken túl mit is jelent a humanizmus. A honlapjukról nem tudunk meg sokat. A Partizán-interjúból már igen.
Barabás megjegyzése szerint
a Humanisták az „európai, modern, nyitott, zöld, progresszív, urbánus” értékeket támogatják, jelszavuk az „emberséges Magyarország”.
Kiderült még, hogy a humanizmus az abortusz („női jog”) és az LMBTQ-„jogok” támogatását, Ukrajna pénzzel, fegyverrel és EU-tagsággal való támogatását jelenti (Cseh Katka megjegyzése szerint: katonával nem), valamint Ukrajna támogatásához tartozik még az, hogy a befagyasztott orosz vagyont Ukrajna újjáépítésére kell használni (még az EU jogászai sem biztosak abban, hogy ez lehetséges nemzetközi jogilag) – és magyar cégeket is be kell vonni az újjáépítésbe (ez mondjuk oké).
Mondjuk nem tudom, hogy humanizmus tényleg lehet-e olyan ideológia, ami a legártatlanabbak (az anyjuk méhében élő csecsemők) abortálását támogatja. Az embrió ugyanis nem a nő teste, hanem egy másik test a nő testében.
A humanizmus eredetileg a reneszánsz idején létrejött elképzelés volt, és bizonyos fajta művelődésre vonatkozott. Aztán a felvilágosodás (jobban mondva: elhomályosulás) idején már közelített a mai értelméhez,
a mai progresszív szekuláris humanizmus pedig a felvilágosodás (elhomályosulás) karikatúraszerű valóra váltása.
Létezik aztán nekünk itt hazánkban egy Magyar Humanista Társaság is, ami nem sok vizet zavar persze. Az ő krédójukból kiderül, hogy a humanista nem lehet hívő keresztény (sem muszlim, buddhista, akármi). Ez kb. a Humanist International hitvallása is:
A reneszánsz humanisták valószínűleg nem értenének egyet mindezzel, de valóban igaz, hogy ma körülbelül ezt értik humanizmus alatt a világban, amit a Humanista Társaság felvázol, és ez abból a reneszánszban fakadó nézetből jön, mely szerint mindennek mércéje az ember. Ezt amúgy könnyedén ki lehet kezdeni, mármint azt, hogy az ember önmagában tud önmaga mércéje lenni. Meg az ateista-szekuláris humanizmus úgynevezett világnézeti alapjai is kikezdhetőek, például Isten létezésének racionális bizonyításával.
Kapcsolódó vélemény
Van öt istenérv dióhéjban, melyek a logikán alapszanak, csak megfeledkeztünk róluk. Az is kiderül, hogy Richard Dawkins és a többi új ateista valójában nem létező, maguk számára leegyszerűsített érvekkel vitatkozik. Húsvéti kultúrharcos esszénk.
A lényeg, hogy ne dőljünk be a humanista jelzőnek, ez egy szekuláris-baloldali-progresszív nézetrendszert takar, nem puszta emberbarátságot.
A humanizmus tehát szorosan együtt jár a vallások iránti szkepticizmussal, sőt: ellenségességgel, a racionalizmussal, a szcientizmussal (tudományhittel), a naturalista materializmussal, a haladáshittel és a baloldali liberalizmussal.
Ezek közül jó pár szekuláris vallás: vallás a felvilágosodás, a haladáshit, a tudományhit (szcientizmus), az ateizmus, az individualizmus és a humanizmus is. Ezekről Nyirkos Tamás tanár úr ír a szekuláris vallásokról szóló kötetében (Secular Religions. The Key Concepts. Routledge, 2025).
De mi az a szekuláris vallás? A mondás az, hogy a vallás fogalmát nem lehet úgy definiálni, hogy minden, amit a hétköznapokban annak tekintünk, benne legyen, és ne legyen benne más, például ideológiák. Vagy kimaradnak vallások, vagy belekerülnek vallásnak nem tekintett jelenségek, amelyek így struktúrálisan vallásnak tekintendők (a kötet legalább 12 vallásdefiníciót sorol fel, amelyekbe más-más jelenségcsoportok passzolnak, tehát nem ugyanazt fedik).
Azaz „ahogy a neve is sugallja,számos olyan ideológia, hitrendszer és társadalmi vagy kulturális gyakorlat létezik, amelyek világinak tűnnek vagy annak állítják magukat, mégis fontos analógiákat mutatnak a vallásokkal, ami megnehezíti a szigorú vallási/világi választóvonal bármelyik oldalán való elhelyezésüket.”
A humanizmushoz kapcsolódó többi vallásszerűséget most tegyük félre, s nézzük, miért vallás a humanizmus. Ahogy Nyirkos írja: „Az ’emberiség vallásának’ egyik első említése – Claude Henri de Saint-Simon műveiben a francia forradalom után – a transzcendencia ’kiküszöböléseként’ mutatta be, valóban világi, de ugyanakkor a vallás lényegének ’tökéletesebb kifejeződéseként’, mint bármely korábbi ’megnyilvánulása’.”
Van két Humanista Manifesztó, egy 1933-as és egy 1973-as. Ezek is meglehetősen vallásos karakterűek. A huszadik századi humanizmusnak is
„van egy víziója a földi paradicsomról, amelyet az ’autonómiával, szabadsággal, kreativitással rendelkező ember teremt meg, aki az értelmet és a tudományt alkalmazza az emberi problémákra,
élvezi a természet és a kultúra szépségeit, mentes a babonáktól... a béke és a harmónia szeretője’ (Smith, 1994, 42. o.). Az önmegváltás ugyanakkor ugyanolyan vallásos gondolat, mint az üdvözülés, és a benne való hit jelentős ellenállást igényel a tényekkel szemben.”
Aztán:
maguk a kiáltványok szentírásoknak vagy hitvallásoknak tekinthetők, egy nagyobb hagyomány részeinek, amelynek saját mártírjai és prófétái vannak
Szókratésztől Giordano Brunón, Galilein vagy Darwinon át, beleértve még az eretnekeket vagy ’ellenzőket’ is, akik ’beszennyezik’ a humanizmus jelentését (Kurtz, 1973, 177. o.). Az igaz hit védelme a nem hívőkkel szemben a humanizmus hivatalos egyházainak, például az Amerikai Humanista Szövetségnek vagy a Humanista Akadémiának az egyik feladata (Smith, 1994, 37. o.). Egyes szerzők odáig mennek, hogy azt javasolják, hogy a rituálék is váljanak a humanista istentisztelet részévé.”
Akárhogy is, részemről büszkén vagyok ilyen értelemben antihumanista. Ha már humanistának kell lenni, akkor Jacques Maritain huszadik századi katolikus filozófus integráns humanizmusára szavazok, ami szerint
a szekuláris humanizmus valójában antihumanizmus, mivel nem ismeri el a teljes személyt. Istenképiség nélkül nincs valódi humanizmus.
A szekuláris humanizmus valójában ledegradálja az embert. Rémi Brague francia katolikus filozófus arra hívja fel a figyelmet: a modern tudomány ideologikus értelmezése arra jutott, hogy az ember – mint azt idéztük – nem több mint „szerencsés majom”, de azért mégis elidegeníthetetlen emberi méltóságot, belső értéket és emberi jogokat követelünk ennek a „szerencsés majomnak”.
De ha az ember állatként, majomként értelmezi magát, akkor miért is járnak neki szentként értelmezett emberi jogok?
Maritain felfogásának egyébként jelentős hatása volt a kialakuló kereszténydemokráciára.
De hát Cseh Katka és Barabás Richárd felfogásának semmi köze Maritainéhez, ők a humanizmus szekuláris vallásos változatát vallják magukénak.
Keresztények és konzervatívok nem követhetik őket.
***
Ezt is ajánljuk a témában
Ha püspökök szólalnának fel miatta, az kontraproduktív is lehetne – de mi azért fontoljunk meg ezt-azt az anonim petesejt-adományozással kapcsolatban (is). Francesca Rivafinoli írása.
***
(Nyitókép: képernyőfotó)
Miről is szól valójában a kormányzás?
Az egyik kesztyűt a Tisza sikerrel vette fel helyettünk: visszaszerezte az elrabolt nemzeti jelképeket.
Felháborodást keltett az osztrák fesztivál több előadása, amelyeket jelentős adófizetői támogatással rendeztek meg idén.
Furcsa helyzet állt elő a magyar politikában: ez a helyzet új baloldal után kiált!
Kuminetz Géza, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem rektora 2026 elején megjelent könyvecskéjében átfogóan mutatja be a tudománypolitika, a kutatás és a keresztény szemlélet viszonyát és helyes útját.
Végleg kilép a pártból.
Hányinger.
Az egyik kesztyűt a Tisza sikerrel vette fel helyettünk: visszaszerezte az elrabolt nemzeti jelképeket.
Ennyi volt.
