Valóban csúsztatott Orbán Viktor a legutóbbi Kossuth rádiós interjújában? Szent-Iványi István szavai a mérlegen

„A Hírklikk állítása szerint a miniszterelnök gondolatmenetében csúsztatás történt, amikor arról beszélt: »Lassan többségbe kerülök. Tehát ma a színpadon egyedül állunk, a szlovákok néha mellénk állnak, egy-egy részletkérdésben is van, aki hasonló húrokat penget, mint mi, de a nem nyilvános megbeszélések alapján azt mondhatom, hogy egyre több ország érzi úgy, mint Magyarország, hogy bele fogunk sodródni egy háborúba, és előbb-utóbb jönnek haza a koporsóink, benne a meghalt, elesett fiataljainkkal. Ez a veszély egyre nő, nem akarják ezt vállalni«. A téma kapcsán az ellenzék egyik régi külpolitikai szószólóját kérdezték. Elemzésünkben utánajártunk, vajon valóban történt-e csúsztatás – vagy ezúttal maga a vád alapul téves értelmezésen.

Orbán Viktor kijelentése egy háborús aggodalomról szólt, nem diplomáciai állásfoglalásról. A miniszterelnök egyre több európai országban érzékelt hangulatról beszélt: arról a félelemről, hogy a kontinens fokozatosan belesodródik az orosz–ukrán háborúba, és ennek beláthatatlan következményei lehetnek. Az idézett mondat – »egyre több ország érzi úgy, mint Magyarország, hogy bele fogunk sodródni egy háborúba, és előbb-utóbb jönnek haza a koporsóink« – egy morális és társadalmi tapasztalatra utal: az emberek, sőt az őket képviselő döntéshozók körében is nő az aggodalom, hogy a háború veszélye egyre közvetlenebben fenyegető erővel hat. Ez tehát nem konkrét politikai állítás, hanem egy pillanatnyi helyzetértékelés, amelynek középpontjában a háborútól való távolságtartás vágya áll.

Szent-Iványi István azonban másról beszélt, amikor a Hírklikknek nyilatkozva úgy fogalmazott: »az uniós vezetők nem állnak Orbán Viktor mellett abban, hogy megakadályozzák Ukrajna uniós csatlakozását, s nem is deklarálják, hogy módosítsanak a vonatkozó szabályokon. Amiről beszélt, az a szokásos orbáni csúsztatás.«

Ez a mondat azonban nem Orbán kijelentésére reagál, hanem egy másik – a cikk által feltételezett – állításra. Szent-Iványi valójában nem Orbán szavait cáfolja, hanem egy olyan értelmezést, amelyet ő tulajdonít a miniszterelnöknek. A kettő közti különbség lényegi: míg Orbán egy érzésről beszélt, Szent-Iványi egy másik állítást cáfolt. Így jön létre az a helyzet, amikor a vita tárgya nem maga az elhangzott mondat, hanem annak belemagyarázott jelentése.

Ez a jelenség tipikus példája annak, amikor a politikai kommunikációban a »csúsztatás« vádja magyarázza önmagát is. Ha valaki másból indul ki, mint ami ténylegesen elhangzott, akkor az érvelése eleve torz képre épül. Orbán mondata nem sugallta, hogy a háborús kérdésben többségbe került volna az álláspontja – csupán azt, hogy egyre több országban tapasztalja ugyanazt az aggodalmat, amit Magyarországon már korábban megfogalmaztak. Az ilyen mondatok nem politikai állítások, hanem a geopolitikai feszültségre adott közérzületi állítások. Amikor ezekből politikai deklarációt olvasnak ki, azzal éppen az a fajta leegyszerűsítés történik meg, amelyet a »csúsztatás« szóval illettek.”

Nyitókép: faktumprojekt.hu