Egy új globális katasztrófa közeleg és Magyarország az elsők között érezheti meg
Egyre több jel utal arra, hogy a következő években alapjaiban változhat meg az a világ, amelyhez az elmúlt évtizedekben hozzászoktunk.

Az MCC Klímapolitikai Intézet kerekasztal-beszélgetésén arra keresték a szakértők a választ, hogyan hat a klímaváltozás vízbázisainkra, és miért tekinthető a víz stratégiai nemzeti kincsnek. Illetve, hol tartunk az ásványvíz fogyasztás kultúráját illetően.

Az MCC Klímapolitikai Intézet kerekasztal-beszélgetést szervezett május 27-én 17 órától „Vízválasztó kérdések – A felszín alatti vizek jövője” címmel. A résztvevők arról beszélgettek, hogyan hat a klímaváltozás vízbázisainkra, és miért tekinthető a víz – csap- és ásványvíz egyaránt – stratégiai nemzeti kincsnek. De szó esett a hazai ásványvizek különleges értékéről, valamint arról is, hogy a biztonságos ivóvízellátás megőrzése közös felelősségünk.

A beszélgetés moderátora, Bárány Balázs, a Klímapolitikai Intézet kutatója bevezetésként elmondta, hogy fontos tudatosítanunk magunkban azt, hogy milyen vízkinccsel rendelkezik az országunk. A mostani beszélgetés középpontjában pedig a felszín alatti, úgynevezett telített zónában található vizek álltak. Ismertette, hogy a telített zóna az a terület, ahol talajszemcsék közötti részeket kitölti a víz. E tekintetben az ország délkeleti részén, az Alföldön mutatkozik némi negatív tendencia – magyarázta a kutató.

A bevezetőben elhangzott az is, hogy Magyarország a közüzemi vízfogyasztásban a középmezőnyben helyezkedik el, míg Görögország kiugró e téren. Ezen az arányon pedig érdemes lenne a jövőben változtatni – tette hozzá.
A moderátor ezt követően először azt a kérdést tette fel a résztvevőknek, hogy miért is különleges a Kárpát-medence vízkészlete, miért kell megőrizni.
Serfőző Antal, Geogold Kárpátia Kft. ügyvezetője erre azt válaszolta, hogy a Kárpát-medence bár egy zárt medencének tekinthető, ugyanakkor a felszíni vizeknek 96 százaléka nem Magyarországon ered. Serfőző ismertette azt is, hogy
a lakossági vízellátás zöme idehaza a felszín alatti vízkészletből történik, míg a környező országokban ez pont fordítva van.
Ezután rátért a regenerációra való lehetőségre is. Kiemelte, hogy a felszín alatti vizeket mesterségesen is fel lehet tölteni, – például Arizónában már a 60-as évek óta léteznek felszín alatti víztározók – , és pár éven belül Magyarországnak is muszáj lesz ilyeneket létesíteni. A Geogold Kárpátia Kft. ügyvezetője arra is kitért, hogy a környező országokban is látják a vízkészletetek veszélyeztetettségét, ezért
Ilcsik Csaba, a Waterscope Zrt. vezérigazgatója ezt követően arról beszélt, hogy idehaza a vízkivétnek mindössze 3-5 százaléka származik felszíni vizekből, majd leszögezte, hogy nemcsak emiatt kell jobban vigyázni a felszín alatti vizekre, hanem azért is mert azok nehezebben pótolhatók.
Bárány Tamás, az Aqua Lorenzo Kft. ügyvezető igazgatója az elhangzottakra úgy reagált, hogy ugyanakkor a Veritas kivitele nem pótolható vissza, hiszen kőkorszakból származó vízről van szó. Majd azt a kérdést tette fel beszélgetőtársainak, hogy mennyi víz található az Alföldön.
Serfőző erre azt felelte, hogy óriási vízkészletek vannak. „Az ásványvíz fogalma is tág, viszont
minél mélyebbre megyünk a felszíntől lefelé, annál alkalmatlanabb a víz a fogyasztásra, mert egyre csak nő benne az oldott anyag mértéke.
A válasz tehát, hogy az Alföldön rengeteg víz van, de nem mindegy a minősége, hiszen sokat kell vele dolgozni, tisztítani” – magyarázta.
Molnár Kata, a WaterLab alapítója a hallgatóság előtt leszögezte, hogy a földrajzi adottságainknak köszönhetően valódi vízkincseken ülünk. „Ugyanakkor a víztisztaságunk a jó szomszédi viszonyokon is múlik, milyen vízjogi alapelveket tudunk érvényesíteni, főleg a felszíni vizeket illetően. Ez azért is fontos, mert mind az iparunk, mind a gazdaságunk egyre szomjasabb, a pohár pedig egyre üresebb” – húzta alá.
Ilcsik ezzel egyetértett, és hangoztatta, hogy nagyon meg kell gondolnunk, hogy a vizeinket mire használjuk.
Ezután ismét Bárány Tamás vette magához a szót, aki megjegyezte, hogyha az ásványvíz piacot nézzük, akkor egy évben egymilliárd litert fogyasztunk, igaz ez tavaly a betétdíj miatt ez kicsit visszaesett.
Ilcsik Csaba ennél a pontnál felidézte, hogy 2002-ben próbálták megfordítani a csapvíz és az ásványvíz fogyasztás arányát, de nem jártak sikerrel. Érdekességként azt is elmondta, hogy napi szinten egy ember 100-105 liter fogyaszt el, és ebből maximum 3-3,5 liter az, amit bevisz a szervezetébe.
Bárány az ásványvizek témájánál maradva megjegyezte, hogy nem lát Magyarországon az ásványvíz fogyasztásban kultúrát, és véleménye szerint 25 éve azért álltak rá jobban az ásványvíz fogyasztásra az emberek, mert nem volt drága, és egy nagyon rossz percepció élt a köztudatban csapvízről. Az üzletember ennél a pontnál felhívta arra a figyelmet, hogy
20 milliárd liternél több ásványvizet fogyasztott el úgy a magyar társadalom, hogy az utca embere többet tud a palackokról és a kupakjáról, mint a benne lévő vízről.
Valamivel később megjegyezte, hogy a Veritas vizet azért helyi a karsztvizek felé, mert a pH-értékénél fogva finomabb, és a kútja olyan, mint egy „időalagút”, hiszen ha abba lenéz, akkor azt látja, amit utoljára a mammutok láthattak.
Ezután megint a Waterscope Zrt. vezérigazgatója ragadta magához a szót, és mondta el, hogy az a gond idehaza, hogy ivóvízzel locsoljuk a kertet és mossuk az autót, míg külföldön ezt alaposabban meggondolják. Véleménye szerint nagyon nehéz marketingelni mindazt, amiről az a közvélekedés, hogy alacsony az értéke.
Ilcsik Csaba idézte Gajdos László miniszter javaslatát is, aki nemrég azt nyilatkozta, hogy a Velencei-tavat tisztított szennyvízzel kellene visszapótolni. Németországban például halak is úszkálnak a tisztított szennyvízben – fűzte hozzá.
Serfőző ebben a blokkban egyetértett a korábban elhangzottokkal. Neki is az a személyes tapasztalata, hogy az elmúlt évek kulturális hozadéka, hogy az ivóvíz jár.
De ott, ahol egy gyerek 15 kilométert gyalogol egy pohár vízért, mint például Tanzániában, jobban értékelik az ivóvizet”.
A hidrogeológus emlékeztetett, hogy az elmúlt években az aszály miatt a magyar mezőgazdaságban is kezd kialakulni egy olyan 15-20 százalékos réteg, amely igyekszik előre gondolkozni, és megoldásokat keresni arra, hogy legyen miből öntözni.
Ezt is ajánljuk a témában
Egyre több jel utal arra, hogy a következő években alapjaiban változhat meg az a világ, amelyhez az elmúlt évtizedekben hozzászoktunk.

A kerekasztal-beszélgetés végén Ilcsik arról beszélt, hogy szerinte bárkitől tanulhatna a magyar vizek értékesítése kapcsán Magyarország, de e téren is megjelenik az a jelenség, hogy Magyarországról nehéz bármit is a nemzetközi piacra vinni. Bárány Tamás szerint pedig még mielőtt bárkitől bármit is tanulnánk, meg kell azt tanulnunk, hogy mi a különbség a sima víz és az ásványvíz között.
A WaterLab alapítója, Molnár Kata pedig előre tekinttve arról szólt, hogy szerinte teljes transzformációra kell felkészülni, olyan rendszerekben is lehet majd a jövőben gondolkozni, amiből nem jön ki végül szennyvíz.
A víz egy kötőszövet, ezért kellene vízbiztos rendszerek.”
Hangsúlyozta továbbá, hogy jómaga a jövő generációk szemléletét képviseli, melyben a tudatosság mellett a zöldhitelek és konstrukciók is helyet kapnak.
Az esemény részeként egy vak vízkóstolót is lebonyolítottak, ahol a résztvevők többféle ásványvizet és csapvizet kóstolhattak meg anélkül, hogy tudták volna, melyik melyik. A kóstolást követően szavazással döntöttek arról, szerintük melyik volt a legfinomabb. A voksolást meglepő mód a szűrt víz nyerte meg.
Nyitókép illusztráció. Fotó: Pixabay
Ezt is ajánljuk a témában
Gárdony város önkormányzata már elkezdte a beruházás előkészítését.
