Sztetoszkóp alatt az egészségügy: orvosok szemszögéből mutatjuk be, milyen állapotban van a rendszer

Hosszú várólisták, elöregedő orvostársadalom, a fizetések emelése ellenére is érzékelhető bérfeszültségek, valamint az ágazat tartós alulfinanszírozottsága – ezek a problémák gyakran felmerülnek, amikor az egészségügyről esik szó. Bár az utóbbi években több területen is voltak előrelépések, a rendszer továbbra is számos kihívással néz szembe. Cikkünkben arra vállalkozunk, hogy keresztmetszeti képet adjunk az egészségügy helyzetéről, méghozzá az orvostársadalom nézőpontjából és elsősorban a kihívásokra koncentrálva. 

A szakdolgozók helyzete és a rendszer fontos kihívásai kapcsán megkerestük az új kormány illetékeseit. Hegedűs Zsolt egészségégügyi miniszter írásban feltett kérdéseinkre lapzártánkig nem válaszolt. Svéd Tamás politikai államtitkárt telefonon értük utol, ő egyelőre nem kívánt nyilatkozni. 

A magyar ellátórendszer működése egyenetlen, alacsony hatékonyságú és hosszú távon nem fenntartható – válaszolja lapunk megkeresésére a Magyar Orvosi Kamara (MOK). Úgy látják, 

Ezt kezelendő kétlépcsős stratégiát sürgetnek: egyrészt azonnali válságkezelést a szétcsúszás megállítására, ezzel párhuzamosan pedig egy hosszú távú, konszenzusos reform előkészítését. 

Gyenge alapellátás 

Az egyik legnagyobb problémát a szakemberhiány okozza, a MOK álláspontja szerint az egészségügy – kiváltképp a fekvőbeteg-ellátás – csak azért működik, mert az orvosok és ápolók a normál munkaidőt jelentősen meghaladó önkéntes többletmunkát végeznek. A munkaerőhiány és az orvoselvándorlás nem új probléma, hanem évtizedek óta súlyosbodó válság – jelenti ki lapunknak Pócza Péter, a Budakeszi Egészségügyi Központ főigazgatója. Mint mondja, újra vonzóvá kellene tenni az állami egészségügyet – ami a jelenlegi keretek között sem elképzelhetetlen, Budakeszin meglepően sikeresen működik. Hangsúlyozza, hogy fontos a szakmai, intézményi irányítás felépítése, a szerepkörök átláthatósága, a transzparencia minden szinten és minden témában. „Meg kell teremteni a megfelelő feltételeket a munkavégzéshez, a dolgozókat pedig motiválni szükséges. Fontos a munkakörülmények javítása, a felesleges vagy redundáns adminisztráció megszüntetése, illetve a digitalizáció elősegítése az adminisztrációs terhek csökkentésére” – érvel a főorvos, megjegyezve, hogy a legfontosabb a bérek és a kiszámítható életpálya, valamint az egyértelmű teljesítményösztönzők beépítése a rendszerbe. 

Ami az orvoshiányt illeti, a MOK szerint nem reális rövid távon változást várni, fontosnak tartják viszont, hogy legalább az erkölcsi és az anyagi megbecsültség meglegyen. Ehhez szerintük az orvostársadalom vállalásának világos kormányzati elismerésére és az ügyeleti díjak érdemi revíziójára van szükség. 

A Budakeszi Egészségügyi Központ főigazgatója szerint az egyik legnagyobb probléma, hogy elmaradt az alapellátás modernizációja. Ennek egyik tünete a hatalmas minőségi és teljesítménykülönbség az alapellátásban és a betegek alapellátáshoz való hozzáférésében. Úgy véli, égető szükség lenne arra, hogy a teljes alapellátási rendszer reformjával vonzóvá tegyék a pályát a dolgozóknak. A modern alapellátás kiépítéséhez elengedhetetlen a rendszer teljes újragondolása a szakdolgozók bevonásával, a kompetenciák tisztázásával és a betegutak átláthatóvá tételével. Egy jól működő, átlátható alapellátási rendszer előfeltétele annak, hogy fiatalabb kollégák bevonásával a dolgozói korfa közelebb kerüljön a kívánatoshoz. 

A MOK szerint az új alapellátási ügyeleti rendszer szakmailag és működésében is problémás. A szervezet úgy véli, megfelelő egyeztetés nélkül lett bevezetve, romlottak a háziorvosok munkafeltételei, és nem kezelték a súlyos munkaerőhiányt sem. A kamara szerint emiatt nőtt a betöltetlen praxisok száma, az alapellátás pedig mára a működőképessége határára került. Kritizálják azt is, hogy csökkent az ügyeleti pontok száma, ezért a betegek nehezebben jutnak ellátáshoz, ami a – nem megfelelően használt – sürgősségi osztályok túlterheléséhez vezetett. A MOK szerint a rendszert a szakmai szervezetek bevonásával kell újragondolni. 

Miért hosszúak a várólisták? 

A várólisták ma már az egészségügy egyik leglátványosabb problémájává váltak. A kamara szerint nem egyszerűen arról van szó, hogy túl sok a beteg, hanem arról, hogy rosszul van megszervezve a rendszer, és rossz a finanszírozása. A testület szerint a finanszírozási szabályok sok esetben visszafogják a teljesítményt, pedig bizonyos osztályokon még lennének kihasználható kapacitások: az egyik helyszínen csak lézengenek betegek, a másikon nem lehet időpontot kapni belátható időn belül. A MOK szerint „a pénz követi a beteget” elvet kellene érvényesíteni. Azt is rögzítették, hogy az üres műtők hátterében sok esetben „a műtőidőket kisajátító osztályvezetői monopóliumok” és a kritikus szakdolgozói létszámhiány áll, vagyis a köznyelvben orvosbáróknak nevezett személyek siklatták ki a rendszert. 

Ezért a várólisták tartós mérséklése csak akkor lehetséges, ha ez utóbbi problémákat felszámolják, és végre megbecsülik a szakasszisztenseket és az ápolókat. Pócza Péter szerint a szakdolgozói kompetenciák növelésében is van még tartalék: bizonyos feladatokat a megfelelő jogosultságok és kompetenciák kialakítása után nem orvosi végzettségű diplomások is elvégezhetnének. Mindemellett úgy véli, fejleszteni kellene az időpontfoglaló rendszereket, hogy a betegek egyszerre láthassák a legközelebbi és a leggyorsabban elérhető szakrendeléseket is. 

A Budakeszi Egészségügyi Központ főigazgatója szerint a kórházi rendszer túlzott központosítása sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Úgy látja, a központi beszerzések és javítások lassabbak lettek, a helyi vezetők mozgástere jelentősen szűkült. De azt is hangsúlyozza, hogy vannak olyan területek – például az onkológia –, ahol a központosítás indokolt lehet. 

Egyértelmű siker és félbehagyott reformok 

A MOK és Pócza Péter is pozitívumként beszélt a hálapénz megszüntetéséről. A kamara szerint ez történelmi jelentőségű változás volt, tisztábbá tette az orvos-beteg kapcsolatot. Pócza szerint 

Úgy látják azonban, hogy a reform félbemaradt. Bár 2020 után jelentős mértékben emelték az orvosi fizetéseket, az infláció számottevően rontotta a jövedelmeket, s nem alakult ki teljesítményalapú bérezés. A MOK szerint ma sok fiatal orvos úgy érzi, az előrelépés továbbra sem kizárólag a szakmai teljesítménytől függ. 

A hálapénz kivezetését egyértelmű sikernek nevezte Takács Péter volt egészségügyi államtitkár. Lapunknak úgy fogalmaz: „annyit még kormány nem tett” a rendszer felszámolásáért, mint ők az előző években, és úgy látja, a hálapénz a töredékére zuhant vissza. Kiemeli, hogy államtitkársága alatt évente átlagosan 420 milliárd forinttal nőtt az egészségügyi költségvetés. Az utóbbi négy év eredményeiről szólva megjegyzi, hogy szerinte sikerült erősíteni „az egészségügyről mint értékről való gondolkodást”, valamint a digitalizáció fejlesztése és az ügyeleti rendszer átalakítása is jelentős előrelépést hozott. A digitalizáció kapcsán hangsúlyozza az e-receptek és a netes időpontfoglalás szerepét. Mint fogalmaz, ma már milliószámra váltanak ki e-receptet, az időpontfoglaló rendszer bevezetése pedig adataik szerint 10-15 százalékkal csökkentette a várakozási időt a járóbeteg-ellátásban. Azzal ő is egyetért, hogy a rendszer fejlesztésre szorul: sok a meg nem jelenő beteg, a lefoglalt időpontok 30 százalékára nem mennek el, és nem is mondják le. 

Takács Péter az alapellátási ügyeleti rendszer átalakítását is sikeres reformként értékeli. Állítása szerint a mentés, az ügyelet és a sürgősségi ellátás összehangolása nyomán húsz százalékkal csökkent az indokolatlan mentővonulások száma, így több kapacitás maradt a valóban sürgős esetekre. Elismeri azonban, hogy az alapellátás reformját nem sikerült végigvinni. Mint fogalmaz, nagyon széttöredezett a rendszer, és az egyik legnagyobb probléma az igazságtalan finanszírozási struktúra, amely nem az elvégzett munka vagy a betegszám alapján működik. Sikerként értékeli viszont a háziorvosok kompetenciájának bővítését.

Nyitókép: Shutterstock