A semmiből felbukkanó virtuális pártok gyors győzelme mögött gyakran szó szerint semmi sincs, a kormányzás megkezdésével pedig törvényszerűen jön a káosz és a kijózanodás. A Tisza kormány is könnyen erre a sorsra juthat, ezért megvizsgáltuk hogyan muzsikált első évében a szomszédunkban kormányzó „popup” párt.
Az utóbbi években elszaporodtak azok a választások, melyeket olyan „popup”, vagy protest pártok nyertek, amelyek nem sokkal az adott választás előtt alakultak, alacsony tagsággal és főként online kampányokkal operáltak. Ebbe a sorba illeszkedik Magyar Péter Tisza Pártja is. Ezért mai cikkünkben megvizsgáljuk, hogy egy szomszédos országban milyen ígéreteket tett „testvérpártja”, miket vártak tőle a szavazói és mi valósult meg az ígéretekből az első évben. Vizsgálódásunk alapjának Volodimir Zelenszkij „A nép szolgája” pártját választottuk, mert hasonló körülmények között indult, mint a Tisza és hasonló problémákkal is kell szembenéznie – ráadásul maga Tarr Zoltán mondta el, hogy ukrán mintára szervezték meg a kampányt.
A nemzetközi és ukrán sajtó egyaránt pozitívumként könyvelte el, hogy Zelenszkij pártja abszolút többséget szerzett a Radában (az ukrán parlament), ami Ukrajna történetében először sikerült egy politikai formációnak. Ezt gyakorlatilag lefordíthatjuk a Tisza kétharmados többségére, hiszen mindkét esetben a kormányzás garanciájaként értékelték az elemzők az eredményt.
Azonban ezen a ponton meg is jelentek az első problémák. Mint a Kárpátalja Hetilap írta Zelenszkij első évét értékelő cikkében:
Amit azonban egyesek Zelenszkij sikereként könyvelnek el, mások a vég kezdetének tartanak. Mint rámutatnak, Zelenszkij pártját alig néhány hét alatt tákolták össze, s a párton belüli csoportosulások között jelentős ideológiai eltérések mutatkoznak. Ezek a különbségek idővel szakadékokká mélyülhetnek, amelyek végeredményben az elnök és pártja bukását eredményezhetik.”
Ez a Tisza esetében is aktuális kérdés, hiszen Magyar Péter pártja sokkal inkább épül Orbán Viktor és a Fidesz gyűlöletére, mint bármilyen értékközösségre vagy ideológiára. Ezt a konfliktust vetítette előre 2025 őszén a Tisza adóterveivel („Választást kell nyerni, utána mindent lehet”) kapcsolatos tagadás és ködösítés. A Magyarék mögött álló kampánystáb pontosan tudta, hogy a kampányban nem beszélhetnek konkrét tervekről, mert azzal megosztották volna a szavazóbázisukat.
Jól láthatóan tanultak Márki-Zay Péter hibáiból, és csak az Orbán-gyűlöletre építettek. Ugyanakkor ez a taktika csak a választásokig működött – az új Országgyűlés megalakulásától törvényeket, rendeleteket kell kell hozniuk, és nem bújhatnak tovább semmitmondó, fröcsögő Facebook-bejegyzések mögé.
Az „ennél bárki jobb” kampánynak jól látható következményei vannak, ha az ember belehallgat például az ATV politikai műsoraiba. Kiváló példa Ercse Kriszta, a Civil Közoktatási Platform szóvivőjének április 22-i szereplése, aki 13 perc alatt – a műsorvezetők többszöri visszakérdezése ellenére – egyetlen konkrétumot sem tudott mondani a közoktatás átalakításáról. Mindezt annak ellenére, hogy február 10-én a Tanítanék Mozgalom közös sikerként értékelte, hogy „a Tanítanék legfrissebb javaslatainak és a Civil Közoktatási Platform (CKP) 100 pontjának zöme megegyezik a párt oktatási programjában szereplőkkel”.
Érdekes, hogy a Tiszának kampányoló, vagy vele szimpatizáló, és a párt programjához hozzájáruló szervezetek semmit nem mernek vagy tudnak mondani a most következő változásokról, azonkívül, hogy mindent meg kell változtatni, úgy hogy marad minden a régiben, ahogy ezt Ercse is tette a lenti mondatában: „Az a helyzet, hogy az átmenet elkerülhetetlen (...) tiszteletben kell tartanunk az idősebb pedagógusok sokéves szakmai szocializációját, rutinját, amiből nehéz kimozdulni, mert az az ő komfortzónájuk.”
A tiszások közötti ideológiai különbségek és törések eddig jórészt láthatatlanok voltak – néhány kilépéstől eltekintve – hiszen minden jelöltjük szeme előtt a kormányváltás és a bársonyszékek lehetősége lebegett. Mostantól megkezdődik a könyökölés, a pozíciók hajhászása és az ellenkezés. Hiszen a szabad mandátum elve alapján Magyar Péter nem utasíthatja képviselőit, hogy igennel szavazzanak például egy nekik nem tetsző adócsomagra.
A Fidesz „először bent megbeszéljük, aztán prezentáljuk a konszenzusos tervet” típusú frakciófegyelme miatt az elmúlt 16 évben elfelejtettük, hogy milyen volt az amikor szocialista képviselők egymást marták a parlamentben és képtelenek voltak egyről a kettőre jutni. De a Tisza jobbról-balról összekapart képviselőivel újra beköszönthet ez az időszak, kivéve, ha az új képviselők “éhesebbek” mint amennyi elvhűség szorult beléjük és Magyar Péter fenyegetéssel vagy lekenyerezéssel rászorítja őket, hogy egy irányba szavazzanak zokszó nélkül. Mindezt a „demokrácia és a jogállam helyreállítása” érdekében.
Bár az új Országgyűlés még nem alakult meg, az egykori ellenzéki (ma már kormánypárti) keménymag, megmondóemberek és sajtó részéről máris elkezdődött Magyar Péter káderpolitikájának kritizálása.
Ezt is ajánljuk a témában
Segítség, a szakmai és a családi életükben egyaránt válaszokat találó középosztálybeli értelmiségieket akarnának faragni a XXI. századi lányokból! Francesca Rivafinoli írása.
Ez szintén olyan jelenség, mely rendszerint felbukkan a popup pártok esetében. A problémát az okozza, hogy ellentétben egy hagyományos párttal, aminek több tíz vagy százezer tagja, évtizedes ideológiája, és terebélyes holdudvara van egy újonnan alakult, választásra összekanalazott virtuális pártnak nincs elegendő humán erőforrása egy államgépezet hatékony irányítására. Arról nem is beszélve, hogy az ilyen típusú „kirúgunk mindenkit, aki a régi rendszerben dolgozott” hozzáállás tovább növeli a hiányt. Emellett az újhullámos mozgalmak támogatói – a radikális kampányígéretek miatt – ki vannak hegyezve a régi rendszerekből átugráló káderekre.
Ez történt Zelenszkij elnökkel is, aki egyik első botrányát azzal okozta magának, hogy Andrij Bohdant, Igor Kolomojszkij volt ügyvédjét nevezte ki az Elnöki Hivatal élére, amivel tulajdonképpen igazolta az oligarchához fűződő kapcsolatairól szóló pletykákat. Ez a probléma a képviselők és kormányhivatalnokok kinevezése kapcsán is felmerült, a három fő kifogás:
Ezen kritikák a Tiszával szemben is érvényesek, mivel képviselőik és az eddig megnevezett tisztviselőik három kategóriába esnek:
Az ukrán elnök első évét értékelő cikkek visszatérő témája, hogy Zelenszkij és emberei nagyon gyorsan „hozzászoktak” a hatalomhoz. Ennek a jelenségnek az egyik legbiztosabb tünete, hogy problémájuk támadt néhány újságíróval, illetve médiával, amit azzal a nem túl szerencsés megjegyzéssel intéztek el, hogy megoldják a társadalommal való kommunikációt a saját eszközeikkel, gondolván elsősorban a YouTube-ra és a közösségi oldalakra.
Való igaz, hogy ez 2019-ben még konstruktívabb reakció volt, mint amivel Gonzalo Lira, chilei-amerikai újságíróra várt, akit 2022-ben letartóztattak, megkínoztak és 2024-ben hagytak tüdőgyulladásban meghalni egy ukrán börtönben.
Magyar Péter és a Tisza Párt kommunikációja alapvetően épült a közösségi médiára (nem csoda, hiszen Dávid Dóra a META [Facebook] korábbi alkalmazottja), a neki nem szimpatikus sajtó elleni támadásainak és uszításának pedig egész enciklopédiája van. De a „független-objektív” propagandisták is számtalan alkalommal megkapták a magukét, amikor nem úgy, nem elég lelkesen, vagy nem elég gyorsan számoltak be Magyar Péter csodálatosságáról. Így az eddigiek alapján ez a helyzet aligha fog javulni.
Volodimir Zelenszkij és Magyar Péter az önkormányzatokhoz (és a legitim módon kinevezett tisztviselőkhöz) való viszonyukban is egymásra találhatnak. A háború előtt ugyanis állandó kritika volt az ukrán elnökkel szemben, hogy az országot járva nyilvánosan leteremti és a lemondásukat követeli a helyi hivatalnokoktól. Ebben a műfajban a Tisza miniszterelnöke is erős versenyző, hiszen Székesfehérvár polgármesterétől kezdve az államfőig alig akad olyan, akinek a lemondását ne követelte volna. Mindeközben a Tisza felé kacsintgató polgármesterek már a választás utáni héten hideg zuhanyt kaptak a nyakukba, amikor a Telex nevű kormánypárti propagandalap hosszú írásban magyarázta meg nekik, miért „nem tud csak úgy lemondani a szolidaritási adóról a Tisza-kormány”.
A kormányzási és államigazgatási kérdések után nézzük meg mi történt Zelenszkij kampányígéreteivel, aki Magyar Péterhez hasonló ambiciózus szlogenekkel került hatalomra: garantálta a teljes politikai megújulást, a leszámolást a korrupcióval, a kelet-ukrajnai konfliktus lezárását és az orosz–ukrán viszony rendezését, valamint az évtizedek óta halogatott reformok bevezetését és a gazdasági helyzet jelentős javulását. Mindezt ráadásul legkésőbb öt éven belül: ennyi ideig tart ugyanis az ukrán elnök mandátuma, több ciklusra Zelenszkij pedig – akkori ígéretei szerint – nem akart indulni.
Ez utóbbi ígéretéről az ukrán elnök már egy év után meggondolta magát: az elnöksége évfordulóján tartott sajtótájékoztatón az államfő kijelentette, hogy ha a „nép úgy kívánja”, akár maradna tovább is. Mára ott tartunk, hogy Zelenszkij mandátuma 2024 májusában lejárt, választást azóta sem tartottak – a háborúra hivatkozva – az elnök úr pedig igyekszik leszámolni minden lehetséges jövőbeli kihívójával.
Magyar kollégájának egy év sem kellett, első Partizános interjújában úgy nyilatkozott, hogy „viccnek is rossz” hogy politikusnak álljon, pár héttel később viszont már politikusként kampányolt. A Tisza miniszterelnöke itt nem állt le – hazugságaiból a Mandineren egész gyűjteményt készítettünk.
A politikai megújulás félig sikerült: fele részben új, tapasztalatlan képviselők kerültek be a parlamentbe, akik nem tudták ellátni a feladataikat, fele részben pedig azok a régi káderek, akiknek már ki sem kellett fizetniük az új garnitúrát, mert azok annyira vakon voltak a korrupciós működéssel, hogy észre sem vették ahogy a veteránok kilapátolják alóluk a pénzt.
Ebbe ott fél év után belebukott a miniszterelnök és a miniszterek többsége is. Az azóta tomboló korrupcióról pedig hetente jelennek meg újabb hírek.
A gazdasági ígéretekről és az orosz-ukrán kapcsolat témakörében – érthető okokból – nem vonhatunk le a fentiekhez hasonló egyértelmű következtetéseket, de a szereplők hozzáállása a kérdésekhez beszédes lehet. Zelenszkij azzal a fixa ideával indult neki a politikának, hogy Ukrajnát bevezeti az Európai Unióba – anélkül, hogy ránézett volna a térképre, ez pedig az összes többi ígéretébe került. A háborút nem lezárta, hanem addig feszítette a geopolitikai húrt, míg az oroszoknak elege lett és hibrid műveletekről egy valódi „forró” háborúra váltottak. A gazdasági növekedés vágyálma pedig ezzel párhuzamosan ment a levesbe.
Annak kevés esélye van, hogy Magyar Péter politikája ennyire a visszájára forduljon, de a nemzetközi politikai és üzleti körök (EPP, Shell, Meta, stb.) duruzsolása nyomán súlyos gazdasági válságba kerülhet a magyar gazdaság és a családok. Ennél pontosabb előrejelzést sajnálatos módon nem tudunk adni, mivel a Tisza kormányprogramjáról és nemzetgazdasági terveiről gyakorlatilag semmit sem tudunk.
A történelem és a friss nemzetközi példák alapján tehát nem az a kérdés, hogy lesznek-e törések, botrányok és kiábrándulás egy ilyen felépítésű politikai projekt első évében, hanem az, hogy milyen gyorsan és milyen mélységben jelentkeznek. Egy „popup” párt addig működik, amíg nincs kényszer valódi döntésekre; onnantól viszont kiderül, hogy a hangzatos szlogenek mögött van-e kormányzóképes tartalom. Ha nincs, akkor a választási eufóriát nagyon gyorsan felváltja a politikai realitás: széthúzó képviselők, kapkodó, amatőr törvényhozás és egyre látványosabb kudarcok. A kérdés tehát nem az, hogy a Tisza és Magyar Péter szembesül-e ezzel, hanem az, hogy amikor bekövetkezik, mekkora árat fizet érte Magyarország.
* * *
Nyitókép: Hegedüs Róbert/MTI
Az áprilisi országgyűlési választás után sincs megállás: sorra jönnek az időközi voksolások, amelyek megmutathatják, átrendeződtek-e az erőviszonyok. Lesz, ahol már eldőlt a meccs, máshol izgalmas csaták jöhetnek a közelgő időközi önkormányzati választásokon.
Az ügynökakták – minden ellenkező híresztelés ellenére – nyilvánosak, megismerhetőek, kutathatóak.
Elemzők szerint a konkrét büntetőügyekbe való politikai beleszólás alááshatja a jogbiztonságot, és veszélyes fegyverré teheti az állami hatalmat.
Az ukrán elnök elárulta, hova megy a gigantikus uniós segély.
A Fidesz eddig öt alkalommal nyert választást, ebből kétszer kevesebb szavazattal, mint amit most kapott.
Ezek voltak a Mandiner legolvasottabb tartalmai a múlt hét utolsó napján.
Az emberek, úgy tűnik, nem akarnak harcolni. Sem most, sem a jövőben.
Az ügynökakták – minden ellenkező híresztelés ellenére – nyilvánosak, megismerhetőek, kutathatóak.
Elemzők szerint a konkrét büntetőügyekbe való politikai beleszólás alááshatja a jogbiztonságot, és veszélyes fegyverré teheti az állami hatalmat.
