Sulyok Tamás zavaró tényező Magyar Péter valóságtorzító mezejében – épp ezért állunk ki mellette

Hol lenne ma a regnáló miniszterelnök a kegyelmi ügy nélkül?

Létezne, persze – mire Magyar Péter felügyelőbizottsági sportállásainak megszűntével létrejött a legendás „24 óra” Signal-csoport benne vele, Varga Judittal és Gulyás Gergellyel, Magyar már rég eldöntötte, hogy politikai pályára lép, s várta a megfelelő pillanatot. De a megfelelő pillanatot úgy adta a kezébe Novák Katalin a kegyelmi üggyel, mintha azt személyesen az Úristen teremtette volna oda.

ha Magyar Péter akkor, a totális fideszes kommunikációs bénultság kellős közepén nem nyomul be a Fidesz-tábort is elérő érzelmi vákuumba, ha nem abban a „kegyelmi pillanatban” írja meg első Facebook-posztját, talán be sem hívták volna miatta a Partizánba. Vagy legalábbis nem szentelt volna figyelmet neki kétmillió ember lélegzetvisszafojtva. Nem kapott volna az ügyes kiskaput kihasználó Facebook-oldala napok alatt többszázezres boostot. Nem szerezte volna meg azt a hatalmas politikai indulótőkét, amit aztán – politikai tehetsége, gátlástalansága, a Fidesz hibái, az itthoni Fidesz-ellenes közösség hatalmi pragmatizmusa és szorgos brüsszeli kezek segítségével – fényes győzelemmé kamatoztatott.

Hogy mit akarok ezzel mondani?

Azt, hogy a politikában a helyzet alapozza meg a sikert.

Lehet a politikai tehetség bármekkora, terméketlen, ha nincs számára helyzet, a helyzet pedig a tökéletlen politikust is teheti valakivé – elég átnézni Beregdarócnál a határon.

Annak a köztársasági elnöknek, aki sokak számára – bevallom, számomra is – unalmas überbiztonsági megoldás volt két éven át Magyarország első kreatív és innovatív (nopláne női!) köztársasági elnöksége, a robbanásba fulladt tűzijáték, a Novák Katalin-projekt után. Az őt felkérő pártelnök-exminiszterelnök, Orbán Viktor Sulyokot maga is úgy vezette fel: jelölése azon felismerésének eredménye, hogy bármilyen álmosítónak is tűnik az idős jogtudósok sora Magyarország köztársasági elnökeinek tablóján, nem véletlenül hagyják ezt a pozíciót idős jogtudósokra. Vissza a gyökerekhez, zöldellő hajtásokat levágni: Sulyok Tamás visszatérés volt a köztársasági elnökség esszenciális felfogásához. Fejezzen ki a nemzet számára egységesen elfogadható (egy ennyire megosztott országban ezáltal szükségszerűen banális) gondolatokat, diplomáciai tevékenységét is e szellemben végezze, figyeljen, hogy az Országgyűlés ne termeljen alkotmánysértő selejtet, nevezze ki az állami tisztviselőket, kegyelmeket csak alaposan megfontolva osszon – és ennyi. Nem mondanám, hogy Novák Katalin után különösebben politikai megelégíttetést érzett volna tőle akár a jobboldali közönség is, ráadásul kötődtek a nevéhez sutaságok a botor módon elengedett szilveszteri köszöntőtől a munkácsi orosz támadás kommunikációja körüli teljesen felesleges purparléig.

Nem Orbán Viktor fakó negyedik köztársasági elnöke üzemszerű veszélyhelyzeti kormányzás körülményei között, hanem zavaró tényező Magyar Péter valóságtorzító mezejében. Anomália. Az Orbán-bábság vádja lepergett róla – miféle Orbán-báb nevezi ki egy perc jogászkodás nélkül Orbán Viktor ellenfelét, engedi át a törvényeit, hagyja szó nélkül a minisztersort, miközben a közép-európai hagyomány azonos köztársasági elnök alatti kormányváltások esetén ennek épp az ellenkezője? Az a habitus, ami Orbán alatt színtelen semmittevőnek láttatta a köztársasági elnököt, Magyar Péter alatt értékesnek, méltóságteljesnek és erősnek láttatja: Sulyok Tamást tényleg semmi más nem érdekli a jogon és a törvényességen kívül. Ahhoz pedig hetvenéves korára, több évtizedes jogtudósi, alkotmánybírói, alkotmánybírósági elnöki pálya után nyilvánvalóan jobban ért, mint a miniszterelnök, akinek jogászi tevékenysége a nyilvánosságban fellelhető információk alapján öt év ügyvédkedésre korlátozódik.

Épp ez vele a probléma: hiába gyenge a magyar köztársasági elnök alkotmányos pozíciója,

Addig nem csak a miniszterelnök és sógorának jogértelmezése létezik annak kapcsán, hogy az egyetlenegy embert korábbi hivatalviselése miatt a jövőbeli hatalomviseléstől eltiltó alkotmánymódosítás személyre szabott és visszaható-e; és ne tévedjünk, lesz még ilyenből ezer. Most, amikor Magyarországon az igazság és jogszerűség fogalma Magyar Péter valóságtorzító mezejében tartózkodik, Sulyok Tamás hirtelen kockázatos. Ártalmatlanságában, ellensúlytalanságában is az.

Ezért tüntetünk ma 16 órától a Sándor-palotánál érte: mert Magyar Péter valóságtorzító mezejében élve érték az is, ami eddig nem látszott annak. Sulyok Tamás állhatatos, csendes, méltóságteljes megállása a jog talaján – túlmozgás, már-már: politizálás nélkül, a legitim kormányzást nem akadályozva, de ott maradva kősziklának a valóságtorzító mezőben.

Két éve nyáron Sulyok Tamás nem kapott volna Csíksomlyón rocksztári elbánást, és nekem sem jutott volna eszembe érte tüntetni. Ma már igen, mert más a tét, más szinten is van. Nem az a kérdés, hogy Tisza vagy Fidesz, hogy Magyar Péter vagy Orbán Viktor; a döntés nem pártpolitikai. A döntés az, hogy elsodor-e bennünket magával Magyar Péter valóságtorzító mezeje, amelyből olyan képtelen rágalmak jönnek ki mostanság, mint hogy a migrációs paktumért, amely ellen Orbán Viktornál jobban nem küzdött és nem lázadt senki sem, Orbán lenne a felelős.

Volt ebből már baja is, haszna is az országnak – de mivel a Magyar Köztársaságot nem Magyar Péter teremtette, ennek bizony így kell maradnia az ő regnálása alatt is. Egy kétharmados magyar miniszterelnöknek annál nagyobb szüksége van ellensulyokra, mennél erősebb a valóságtorzító mezeje.

Nyitókép: MTI/Koszticsák Szilárd

***