A következmény: a politikailag érzékeny vagy veszélyesnek minősített vélemények eltűnnek az online térből.
A választás tétje: ki juthat megszólalási lehetőséghez?
A most aktivált rendszer nem elméleti konstrukció, hanem egy működő, globális tartalomszabályozási mechanizmus. A magyar választási kampány idején ez a hálózat valós időben szűri és rangsorolja az információkat a Tisza párt javára – ellenzéki médiakörökkel és „tényellenőrökkel” együttműködve.
Az uniós jogi keret tehát adott: a platformok kényszerítve vannak, a döntési mechanizmus kiépült, a szereplők kijelölve.
A kérdés már nem az, hogy létezik-e beavatkozás. Az a kérdés, hogy amikor ugyanazok a szereplők jelentik a Metának és Brüsszelnek, mi számít álhírnek, akkor mennyire marad szabad a választók információhoz való hozzáférése – és végső soron mennyire marad szabad maga a választás.