Milyen külső és belső okok vezethettek a Fidesz–KDNP hatalmas vereségéhez?

A jobboldali tábor még mindig sokkban van. Talán már elkezdtek kitisztulni a fejek. Sokan beszélnek a Fidesz–KDNP vereségének lehetséges okairól, legyen szó fideszes politikusokról vagy jobboldali értelmiségiekről. Nekem is van pár ötletem. Nem tudok persze mérni, hogy megtudjam, valójában mit gondolnak az emberek, óhatatlanul a buborékomból és a szomszéd buborékokból gyűjtögetem az infót, de hátha hasznos, ha kielmélkedem magam ezügyben.

Mi fog szóba kerülni?

• 16 év
• kampány
• ifjúság
• oktatás
• orosz-ügy
• kegyelmi ügy
• EU-s beavatkozások, stb.

Pedig szerintem jó lett volna, ha az Orbán-korszak 20-24 év lett volna! De előbb-utóbb evidens módon elvesztett volna egy választást, ha nem most, akkor később. Most vesztett.

Az is teljesen egyértelmű, hogy 

Nem vagyok közgazdász, meg amúgy is szkeptikus vagyok az „egy igaz közgazdasági elmélet” létét illetően, és nekem szimpatikus volt az Orbán-korszak gazdaságpolitikája, de ha az egész környezeted, jelesül Európa letérdelőben van, nehezen lehet megoldani, hogy kivétel legyünk. Persze lehet rontani a helyzeten, amit, hála az égnek, a Fidesz nem tett meg, de a nagy infláció idején, ha nem az inflációt választja, akkor az áruhiányt vagy a munkanélküliség megugrását vagy valami mást, szóval a lufi biztos kitüremkedett volna. Mindenesetre akárhogy próbálta a kormány, nem sikerült kimaradnia a nagy európai stagnálásból. És hát hiába tette az előző három ciklusban sokkal jobb hellyé az országot a Fidesz–KDNP, nyilvánvalóan jelen volt az elvárás, hogy aki folyamatosan kormányon van, az a helyzet folyamatos javítását ne hagyja abba – azaz folyamatosan legyen gazdasági növekedés. Ez most nem ment.

Aztán ott van az ifjúság kérdése, akik most a jelek szerint komplett társadalmi rétegként elmentek szavazni. Korábban, ha felvetettem-felvetettük a fiatalok elvesztésének probémáját, azt a választ kaptuk, hogy a fiatalok úgysem szavaznak, és amikor majd felelősséget kell vállalniuk az életben (munka, család), akkor majd a józan eszük alapján a Fidesz–KDNP-re szavaznak. Amúgy meg a relatív többségük jobboldali. Tudom, hogy a politológia meg a magyar választástörténet úgy tudja, a fiatalok sosem szavaznak nagy számban, de a politológia társadalomtudomány, nincsenek törvényei, csak törvényszerűségei, a hangsúly a szerűségeken van, amelyek néha nem törvénykeznek. Szóval 

Szerintem szomorú, de ez van, ők örülnek. Szóval jobban kellett volna foglalkozni az ifjúsággal, szja-kedvezmény, 3 százalékos fix kölcsön és munkáshitel ide vagy oda.

Az ifjúsághoz kapcsolódik egy úgyszintén szomorú jelenség, az attitűdváltozás. Ezt részben úgymond ideológiailag értem. Akárhogy igyekszünk nemzeti és (kultúr)keresztény módon nevelni a diákokat az iskolában, a TikTok-videók és YouTube-influenszerek lenyomnak minket a vécében. Pedagóguscsaládból jövök, a beszámolók szerint egyre nehezebb elmagyarázni a nebulóknak, hogy mi az, hogy haza. Amúgy ez elsősorban a szülők dolga és kötelessége lenne, szerintem ilyen ügyekben az iskolai hatékonyság másodlagos. De még a gazdag külsőpesti kertvárosok iskoláiban tanuló ügyvédgyerek sem igazán hatódik meg a Himnusztól, és visszamondja nemzedéki mantráját arról, hogy külföldön akar dolgozni, bár igazából nem tudja, miről beszél. A lényeg, hogy kérdés, hogy 30 alatt a magyar jobboldal értékrendszere mennyire „működik”: antikommunizmus (ez sajnos egyre kevésbé, de hát nem élték át már lassan a szüleik sem, érthető, nekik ez messzi történelem), határon túli magyarok (azok kik?), haza a magasban, nemzeti gondolkodás, ez kezd kisebbségbe kerülni, ahogy az ember lefelé halad a korfán. Ha így van, az nagy baj, mert nem akarjuk feladni az értékrendszerünket. De lehet, hogy sokan megunták a civilizációs és szuverenitásharcot (sajnos), és úgy akarnak élni, ahogy a globálliberalizmus szerint az jó.

Megnyugtatóbb egy másik ismerősöm állláspontja, aki szerint igenis hazafiak a fiatalok, csak úgymond a tekintélyhez állnak másként. Hazafiak vagy sem, az biztos, hogy a nagy civilizációs alias kultúrharcos kérdések egy jó részében nem úgy gondolkodnak, mint a jobboldal. Még az egyházi iskolákban sem – és ez ijesztő.

Ők azok a diplomások, akik Budapestről kiköltöztek az agglomerációba, felvették a csokot, élnek az adómentességes lehetőségekkel és minden más szociális engedménnyel-juttatással, majd beintenek a Fidesznek, mert szépészeti problémájuk van a párt stílusával. Akárcsak a budaiak jelentős részének, nekik a politika elsősorban nem egzisztenciális, hanem esztétikai kérdés. De azért eme esztétikai elvárásoknak meg lehetne felelni egy kicsit jobban.

Kétségkívül ezek azok a rétegek, amelyek most nagy számban mentek el szavazni, korábban meg nem. Protestszavazók: anti-Orbán. És ők azok, akik nem élték át előtte a kommunizmust, a Horn-kormányt, a Gyurcsány-kormányt, úgy gondolják, hogy jár nekik, amit a Fidesz adott, mert az a pénz úgysem a Fideszé, hanem az adófizetőké. Csak hát, mint eggyel korábban kifejtettem, ez nem teljesen így van, mert a multiadó nem az adófizető kisemberek pénze, és az adófizetők pénzét máshogy is újra lehet osztani, vagy ott lehet náluk hagyni nagyobb arányban, és kevesebbet elosztani.

Sokan gondolják, hogy a kampány nem működött, vagy azon még többet veszített a Fidesz–KDNP, mint amennyien jöttek, meg túl egyszerű volt, meg túl ez meg túl az. Szerintem 

De mindezt tényleg mérős kutakodások feladata kideríteni. Mint nemrég írtam, azért az nem igaz, hogy a Fidesznek csak egyszerű üzenetei lettek volna, és csak „negatív kampányt” csinált volna, hiszen a politikusai mantraszerűen ismételgették az elért eredményeket (amiket persze aki akar, vitat), Orbán Viktor meg sorban tartotta a világelemzéseket, amire azt kapta balról, hogy mit professzorkodik itt. Most akkor kell az értelmiségi kontent vagy nem? Az értelmiség sosem lesz elégedett egy kampánnyal sem, de 

Persze én sosem voltam kampányszakember, szóval ez csak kósza ötlet. És azért nincs kétségem afelől, hogy a Tisza hivatalos, egyben kétséges programját sem olvasták el tömegek, és a fő üzenet a Tisza részéről is kőegyszerű volt: „áradjon”. Szóval nem, a Tisza nem nyerte meg a kampánybonyolultsági versenyt, elsősorban nem konkrét lépéseket, hanem a 16 évet tekintve rossz érzést, a jövőt tekintve reményt árult (lásd Barack Obama megkapóan egyszerű, úgyszintén nem esti végiggondolásra szánt 2008-as üzenetét: „change”, „hope”).

Sokan kritizálnak állítólagos fideszes tárgyalási stílusokat. Passz, mivel nem voltam ott. Mint írtam, pedagóguscsaládból jövök, egyik tanárrokonom szerint a tanárok sosem elégedettek semmivel. Ettől függetlenül a tanárok, amellett, hogy a világ egyik legösszetettebb, legnehezebb melóját űzik, nagy felelősséggel, hiszen gyermekeket és fiatalokat tanítanak, elérnek sok diákot, meg a szüleiket, s nyilván lehet, hogy voltak felvállalandó konfliktusok a jobboldali kormányok részéről, de lehet, hogy voltak felesleges lekezelések is. Mindenesetre nem csak 5 százalékot érdekel a tanárkérdés (mint azt időnként válaszolták nekem, ha felvetettem a kérdést), és a fizetésemelés, ami jó dolog, nem húzza ki a méregfogat. (Tudom, az oktatás és az egészségügy a két alrendszer, amelyektől óvják a politikuspalántákat az egész világon, szóval nehéz ügyek, bármit csinálsz, úgyse tudsz elég jó lenni.)

A korrupciós, még inkább luxizós kérdéskört már sokan kielemezték és kiventilálták. Amúgy nem vagyunk utolsók a korrupciót tekintve az EU-ban, a Transparency módszertana nevetséges, más korrupciós indexek meg kábé az EU középtájára helyeznek minket. De tény, hogy az emberek korrupcióérzete ennél rosszabb. Mindenesetre Balaton-környéki településekről is hallottam, hogy egyházközségek középosztálybeli szekciója eltiszásodott a korrupcióra hivatkozva. Vidéken gyorsan terjednek a hírek, mindenki tud mindenki életmódjáról, stílusáról. Egyes kérdéses vagy csak pusztán ízléstelennek tartott (vagy irigyelt) meggazdagodásokat elnéznek az emberek, amíg nekik is egyre jobb, de ha nem, akkor már nem. Remélhetőleg eme dolgok most majd automatikusan, mondjuk úgy, csiszolódnak. Ha nem, csiszolni kell őket. 

Nem tudom, hogy ezek mekkora társadalmi rétegeket érintenek, de most úgy tűnik, rossz csere lehetett, vagy a két stílust együtt kell művelni, és nem szabad hagyni, hogy a celebesedés maga alá temesse a többit. Persze elsorolhatom, mennyi gondolkodó értelmiségi szimpatizál a Fidesszel, és csináltunk velük mennyi interjút, meg hivatkozhatok a választások előtti péntek esti ellenzéki koncertre, s annak agresszivitás-faktorára, ami után szerintem nehéz a Fidesz elcelebesedésére mutogatni, de ha esetleg igazam van, perpillanat akkor sem vagyok ezzel meggyőző. A Fidesznek nem jött be a celebhatás, de legalábbis ha hozott valakiket, másokat elidegenített. (Celebhatás-ügyben még tervezem jelentkezni, de először olvasok.)

Sok embert meggyőzött az ellenzék arról, hogy Orbán valójában Putyin bábja, és az orosz politikát utánozza. Szerintem ez baromság, és Orbánnak (és az új kormánynak is) pragmatikusnak kellett lennie Oroszországgal szemben, tekintettel a geopolitikai függőségeinkre. Amúgy a diverzifikálást Orbán kezdte meg anno a Mol oroszoktól való visszavásárlásával, vezetékek építésével a szomszédok felé, satöbbi. Emellett szerintem az, amit kelet-nyugati megosztottságként kereteznek, valójában Nyugat–Nyugat-megosztottság. De sok szavazó másképp gondolta, akik „vissza akarnak térni” Európába. Ez az Európa egy öngyűlölő Európa, azaz mi „visszatérhetnénk” a Nyugatot gyűlölő Nyugathoz, ami most a Nyugat. Szellemi értelemben ez biztosan rossz ötlet. Szervezeti értelemben ide tartoztunk eddig is. Marad az, hogy a belső különutasságot és fokozott konfliktusvállalást unhatták meg sokan, meg sikerült összeoroszozni a Fideszt, ami ellen azért sokat nem tett. És Szerintem jó lenne megmaradni a Nyugat nyugis, nem öngyűlölő csücskének. De a Fidesz kommunikációja sokakat megijesztett, persze erre rásegített az a globális balos taktika, hogy minden jobboldali pártot összeoroszoznak (Jelzem amúgy, hogy még az átkozott kommunizmus is nyugati, mégpedig német termék, akárcsak a nyugatgyűlölő woke, ami francia-amerikai.)

Amúgy lehet, hogy az utóbbi időben túlságosan a külpolitikára és a civilizációs harcra helyeződött a hangsúly, eltolódtak az arányok. Kívülről legalábbis sokan így látják. Nekem vannak gondjaim a Maslow-piramissal, tekintve hogy jellemzően a szegényebb rétegek a vallásosabbak például úgy általában szociológiailag, de mintha most érvényesült volna az, amiről a Maslow-piramis szól.

A kegyelmi ügy mellett sem mehetünk el szó nélkül – akkor sem, ha Novák Katalin vállalta a felelősséget és lemondott. Az ügy erodálta a Fidesz hitelességét, főleg hogy a gyermekvédelmet központi témaként vitte a Fidesz, amúgy helyesen, és a dolog kezelése, úgy tűnik, kicsúszott a kezéből. De azért itt is volt egy akcidentális (avagy sorsszerű) tényező. Ha ugyanis Magyar Péter nem ekkoriban lesz épp újra szingli, akkor nem biztos – sőt: biztosan nem – lesz ellenzéki politikus. Ez a két tényező segített leváltani a töredezett óellenzéket, Magyar Péter elkapta a momentumot, és lássuk be, azóta sem veszítette el. Persze várható volt, hogy előbb-utóbb lesz egy új, egységes, potens ellenzéke a Fidesz–KDNP-nek, de nem volt szükségszerű, hogy ez épp így történjen, ahogy történt. De így történt. De a másik az, hogy 

Azt a Mandiner  (illetve minden Facebook-oldalt csináló jobboldali újságíró-, influenszer-, megmondóember-ismerősöm) tanúsíthatja, hogy a közösségi médiában és egyes keresőfelületeken konkrétan letekertek minket. Távol álljon tőlem csak külső okokkal magyarázni a vereséget, de azért mégiscsak az van, hogy miközben Brüsszel meg a baloldali média Orbánt segítő külföldi beavatkozásról építette a meséket (ők az oroszokra fogadtak), aközben valójában Brüsszel, meg feltehetően még pár titkosszolgálat, meg a „közösségi média” voltak a külföldi beavatkozók. Von der Leyen már el is dicsekedett vele, hogy mennyire „szigorúan” bántak Orbánnal, amikor nem adták ide az EU-s pénzeket, ami lényegében beismerése az indirekt választási beavatkozásnak; az úgynevezett rapid response system élesítése meg már direkt választási beavatkozásnak tekinthető (bővebben erről itt).

Miközben az eddigi ellenzéki média arról pampogott, hogy a jobboldaliak Orbán „propagandájának” áldozatául estek, aközben valójában az ellenzéki buborék az áthatolhatatlanabb, legalábbis személyes beszélgetésekből ezt szűrtem le. 

Nincs nevetségesebb, mint amikor ifjú tiszás szavazók arról csinálnak videót, hogy hogyan „állították át” a megafonosok és a Patrióta követéséről Magyar Péter és Tarr Zoltán (esetleg a tiszás pártlap Kontroll és a Partizán) követésére a nagyszüleiket, szüleiket – mintha utóbbi kettő a megtestesült politikai függetlenség és elfogulatlanság lenne.

Ezzel együtt a közösségi platformokon egyszerűen legyőzték a jobboldalt, akárhogy próbálkozott, és beletett mindent.

És persze: 16 év modernizációs erőfeszítései kitermelik az országjavítók saját ellenzékét, akiknek minden alap, amit csinál, mert nem tudják, milyen volt előtte. De azért, regisztrálván eme jelenséget, megfontolnám a fentieket is.

Hát, ezekre jutottam. Hogy miben van igazam, miben nincs, az majd remélhetőleg kiderül. És kíváncsi vagyok, mások mire jutnak.

Fotó: Miniszterelnöki Kommunikációs Főosztály/Kaiser Ákos