Igen súlyos bajok vannak a Transparency International korrupciós indexével, mutatjuk

Folyamatosan szerepel a hírekben a Transparency International korrupciós indexe, mely szerint Magyarország az utolsó az Európai Unióban (lásd például ezt a tavalyi cikküket: Harmadik éve Magyarország az Európai Unió legkorruptabb tagállama a Transparency International 2024. évi Korrupció Érzékelési Indexe alapján).  A Transparency International CPI 2024 szerint Magyarország 41 pontot ért el (0–100 skálán), ami az EU legrosszabb eredménye, és a 82. hely globálisan. Ez 1 pontos romlás 2023-hoz képest. Azonban a Transparency percepciót mér, nem valós korrupciós szintet. A korrupciós indexszel azonban számos probléma van, amit a Nézőpont Intézet még tavaly nyolc pontban foglalt össze. Előtte azonban nézzünk más korrupciós méréseket!

Például a Világbank Enterprise Survey (2018–2021) indexe szerint Magyarországon 

 Továbbá az EU 9. Kohéziós Jelentésének objektív közbeszerzési mutatói szerint Magyarország a pályázati felhívás nélküli beszerzések tekintetében kiválóan teljesít – 15 százalék alatt –, míg példul Finnország – a transparencys CPI második helyezettje – meglepően rosszul, 20-30 százalék között). Aztán a Fazekas–Czibik-féle, 2021-re kidolgozott PSQ (Public Spending Quality) index szerint, amely négymillió EU-s közbeszerzési szerződés objektív elemzésén alapul, a magyar régiók az úgynevezett korrupciókontroll dimenziójában, a 2013–2015-ös időszakban 60 pont feletti eredményt értek el, ami kiemelkedő a kelet-közép-európai régióban.

Ráadásul a Világbank 2024-es korrupciós indexe szerint Magyarország az európai középmezőnyben foglal helyet, korántsem vagyunk az utolsó helyen. Ezt azt mérte, hogy az egyes országokban a cégek mekkora aránya tapasztalt korrupciós jellegű kérést. A magyar mutató 1,2 százalék volt 2023-ban, amivel kapcsolatban Sebestyén Géza, az MCC Gazdaságpolitikai Műhelyének vezetője úgy fogalmazott: hozzátéve, „még az EU-n belül is számos ország »büszkélkedhet« magasabb korrupcióval”.

Ilyenek például :

• Csehország (3,5 százalék)
• Belgium (4,3 százalék)
• Lettország (2 százalék)
• Dánia (3,4 százalék)
• Spanyolország (3,5 százalék)
• Portugália (7,7 százalék) 
• Horvátország (6,8 százalék)
• Görögország (5,5 százalék) 
• Olaszország (11,8 százalék)

De mi a baj a Transparency jelentéseivel?

És akkor nézzük, mik a problémák a Transparency korrupciós indexével a Nézőpont Intézet vonatkozó elemzése szerint. 

A Nézőpont nyolc fő problémapontot azonosított be:

• az nem a Transparency saját indexe, hanem tizenhárom másik, egymással össze nem mérhető, különböző módszertanú korrupciós indexből áll össze;
• a Transparency által mért korrupciós percepciónak (mit érez a lakosság) nincs köze a korrupció valós szintjéhez;
• az országokat elfogult szakért kis coportjának bevonásával is mérik, akik nem is feltétlen korrupciós szakértők, és hazánk esetében mind baloldaliak;
• a Transparency s az adatforrásai körbehivatkozzák egymást, például a World Justice Project Rule of Law Indexe és a Freedom House is használja a Transparencyt, a Transparency meg rájuk is hivatkozik, ami hivatkozási körkörösséget hoz létre;
• országonként eltérő éveket vesznek alapul, például a 2023-as rangsorba 2019-2023 közti adatokat is figyelembe vettek;
• A Transparency legnagyobb támogatói rendszerint a legkevésbé korrupt országoknak bizonyulnak a szervezet felméréseiben;
• végül pedig: az EU hivatalos felmérése, az Eurobarometer szerint hazánk a 27 tagállamból a hetedik legkevésbé korrupt, ami azt jelenti, hogy jobb a kormány korrupcióellenes küzdelmeinek megítélése, mint a legtöbb EU-s tagországban; az EU-átlag 30 százalék, a magyar adat 37 százalék.

A Transparency indexeinek eredménye hogyhogynem 2010 októberében, az új Orbán-kormány hivatalba lépése után pusztán hat hónappal változott meg drasztikusan. Ezután az Orbán-ellenes EU-s jelentések is hivatkoztak a Transparency módszertanilag használhatatlan korrupciós indexére, így a Sargentini-jelentés vagy épp a Derbos-Corfield-jelentés. A Transparency-féle CPI úgyszintén hivatkozási pont lett a bizottság jogállamisági-jelentéseinek. ÉS persze Magyar Péter is szeret rájuk hivatkozni.

További érdekességek a nyolc transparencys problémával kapcsolatban

Az első állítással kapcsolatban, miszerint a Transparency percepciós indexe nem saját, a Nézőpont ki is listázza a tizenhárom felhasznált, különféle metodológiával készült indexet. Mint írják: „A Transparency saját kutatás helyett tizenhárom olyan másik indexet használ adatdonornak, amelyek az országok eltérő körét vizsgálják, eltérő célokkal, és a korrupciót is csak részlegesen, és azt is eltérő értelmezéssel vizsgálják.” A Nézőpont táblázata:

Más bajok is vannak: „Bár a Transparency International a standardizált részeredményeket közzéteszi, 

 Ez egyrészről azzal magyarázható, hogy például az Economist újsághoz köthető Economist Intelligence Unit Country Risk Service, és az S&P Global magánvállalkozás Global Insights Business Conditions and Risk Indicators indexe csak a cégek ügyfelei számára érhetőek el.” Sőt: „Az átláthatatlanság másik oka, hogy a World Justice Project (WJP) 6 esetében a Transparency International olyan részadatokat használ, amit a WJP kizárólagosan számára tesz elérhetővé.”

A második ponttal kapcsolatban, miszerint a Transparency percepciót mér, nem valós korrupciót, elmondható, hogy „bár a Transparency maga is úgy fogalmaz, hogy 'az állami szektorban érzékelt korrupció szintjét' vizsgálja, a sajtó számára elérhető közleményeiben már a tény és a vélemény közötti megkülönböztetés nélkül, a korrupció szintjének változásáról számolnak be. Az 'érzékelt szint' azt jelenti, hogy a Transparency úgynevezett szakértők és vállalati vezetők percepcióját számosító indexeket vesz alapul, tehát 

Sőt: a Transparency „rendszeresen ellentmond saját módszertanának a Transparency magyar közleményeiben, amikor eredményeinek ismertetésekor nem ezen országszakértők véleményére, hanem egy-egy ország valós korrupciós szintjére hivatkozik”. Továbbá „egyes országok pontszámai nemcsak, hogy nem a korrupció valós szintjét, de nem is ugyanarról a jelenségről alkotott véleményt tükrözik”. Az is elmondható, hogy „a globális rangsor esetében annak is fontos szempontnak kellene lennie, hogy az eltérő társadalmakból érkező szakértőknek eltérő kulturális felfogása lehet azzal kapcsolatban, hogy mi tekinthető korrupt cselekedetnek”.

Izgalmas probléma az is, hogy „hogy a Transparency által figyelembe vett szakértői pontszámok tizenhárom más országértékelő index termékeinek részpontszámai, mely kimazsolázott kérdések egy része a korrupció (vagy vesztegetés) érzékelt jelenlétével, másik része pedig a korrupcióellenes struktúrák (megelőzés, elszámoltathatóság, átláthatóság) kérdésével foglalkozik – tizenháromból mindössze kettő index vizsgálja mindkét dimenziót.” Továbbá „a különböző értékelésekből kiválogatott pontszámok egyes országokban szélesebb, másokében pedig a korrupcióérzékelés szűkebb értelme szerint osztályoznak, ezáltal veszélyeztetve az index eredményeinek összehasonlíthatóságát.”

Ami a harmadik pontot illeti, miszerint egy szűk, elfogult szakértői csoport vesz részt az index megalkotásában, elmondható, hogy a tizenhárom szakértőből tíz nyíltan kritikus a kormánnyal, a csoport tehát ideológiailag egyoldalú. Sok szakember ezért érvel a reprezentatív közvélemény-kutatások mellett a szűk szakértői csoportok kifaggatása helyett. A csoport tagja Ágh Attila politológus (nem modhatni korrupció-szakértőnek), aki szerint hazánk „puha diktatúra”, vagy épp Jakab András, Ausztria Emberi Jogok Európai Bíróságába delegált bírája, és egyben a World Justice Project Magyarország-szakértője, aki szerint hazánk „hibrid rezsim”. 

Ahogy a Nézőpont-jelentés fogalmaz: „Pap András László is, aki a magyar rendszerrel kapcsolatban úgy fogalmazott, hogy ’ez a képződmény félúton van a liberális – mondjuk úgy, egyetlen igazi – demokrácia és a nem demokrácia, a diktatúra között.’ Mihályi Péter a 2022-es választás tétjét a kormányváltás mellett érvelve úgy fogalmazta meg, hogy ’maradhatunk az Európai Unióban, vagy kidobnak minket.’ Bárd Petra: ’Orbán autokratikus alkotmányos forradalmának valóságáról’ írt, míg az illiberalism.org-nak Körtvélyesi Zsolt adott hasonló témában és hangnemben interjút. Albáné Feldmájer Lívia a baloldali kritikusok többségét megelőzve már a második Orbán-kormány első évében, 2011-ben a jogállamiságot féltette.” Aztán Sándor Judit a Soros György által alapított CEU professzora, akinek semmi köze a korrupciós mérésekhez, ugyanis bioetikára specializálódott.

További probléma az is, hogy bár „tényszerűen igaz, hogy a Transparency 13 országértékelő index részeredményeit veszi alapul, azonban 10-nél több index egyik ország esetében sem szolgáltat részpontszámokat. A módszertan azt írja elő, hogy legalább 3 index pontszámával kell rendelkezni egy országnak ahhoz, hogy szerepelhessen a Transparency rangsorában. 2023-ban például mindössze 9 ország esetében álltak rendelkezésre 10 index részpontszámai, 13 ország esetében viszont csak 3 részpontszámból tudtak a rangsorhoz pontszámot előállítani.”

Ami a hatodik pontot illeti: „A CPI módszertani leírása szerint a Transparency 2023-as évi Korrupció Érzékelési Indexe valójában 2019 novemberétől 2023 szeptemberéig tartó időszakra vonatkozó adatokból készült.” A Nézőpont táblázata szerint:

Mint írtuk: 

A Nézőpont-elemzés mindegyik esetében felsorol pár jelentős korrupciós ügyet.

Az utolsó ponttal kapcsolatban pedig a Nézőpont rámutat: a 2024-es „Eurobarometer-felmérés azon állításával, miszerint „a magyar kormány hatékony erőfeszítéseket tesz a korrupció leküzdéséért”, a magyarok 37 százaléka értett egyet, ami meghaladja az EU 30 százalékos eredményét. Ritka az olyan korrupcióval kapcsolatos véleménykérdés, melyben az optimista válaszok lennének abszolút többségben, ezért az eredmények értékelésekor különösen fontos a nemzetközi összehasonlítás. A magyar kormány korrupcióellenes küzdelmének jó megítélése a 7. legnagyobb az uniós rangsorban.

Fotó: MTI/Földi Imre