Vályi István hiába gyalázza Szabó Zsófit, attól még semmiféle értéket nem tud felmutatni – Magyar Péterhez hasonlóan

Vályi István újságíró, a zsoltibácsis rágalomhadjárat egyik főszereplője szájára vette, szájára merte venni Szabó Zsófit, a gyönyörű fiatal nőt, az édesanyát. Zsófinak egyszerűen annyi a „bűne”, hogy a Mandinernek, azaz egy kormánypárti lapnak adott interjúban azt merészelte mondani: 

Ez látszólag különösen szokatlan beszéd azokkal a fiatalokkal szemben, akik a legszívesebben O1G-znek, a Fideszről mindenféle megalapozottság nélkül ocsmány dolgokat üvöltöznek, és akiknek kedvenc gyülekezési helye Magyar Péter gyűléseinek helyszíne, ahol artikulátlan hangon ordítani lehet. Mert úgy gondolják, ha ők ezt teszik, akkor már megfelelnek a „rendszerváltó” gondolatnak, amelyet Pojáca rajtuk keresztül akar mind szélesebb körben terjeszteni az országban. És ők ezt támogatják. Méghozzá teljes mellszélességgel. 

Vályi olyan rágalmakkal operál, amikre semmiféle bizonyítéka nincs. Más ügyekben meg folyamatban vannak az eljárások. Egy enyhébb mondat Vályitól a 24.hu-ról: 

Zsófinak éppen nincs szüksége arra, hogy a székébe kapaszkodjon. Tehetségét legutóbb műsorvezetőként is megcsillogtatta a győri Háborúellenes Gyűlésen, ahol legalább olyan nagyszerűen helytállt, mint korábban a Digitális Polgári Körök budapesti találkozóján. A most 37 éves színésznő már eddig is nagyszerű karriert tudhat maga mögött. A közönség láthatta például a Jó estét nyár, jó estét szerelemben, a Hair-ben vagy az Egy szerelem három éjszakájában. Magánélete színesre sikeredett, de minden kapcsolatából úgy jött ki, hogy becsülete, tisztessége, gyermekéhez fűződő anyai szeretete megmaradt. 

Vályi nem tud használható érvet mondani arra, hogy miért rossz, amit Zsófi képvisel.

Tudatta, hogy mindig a Fideszt támogatta, az ismerősei, barátai, családtagjai is e politikai oldalhoz tartozónak vallják magukat.

Édesapja néhai Szabó Gyula, Kossuth-díjas színművész, a Nemzet Színésze, aki találkozott Orbán Viktorral. Előtte órákon keresztül a kertben keresgélt egy négylevelű lóherét, mondván, ezzel is szeretne szerencsét kívánni neki. „Apukám aztán évekig emlegette, milyen jó, hogy akkor odaadta a miniszterelnöknek a lóherét…”

Nagyon jó, mert talán ez a hagyomány szerint szerencsét hozó, pillangósvirágú növényke is hozzájárulhatott ahhoz, hogy Orbán 15 éve stabilan irányítja az országot, s a Trump elnökkel való minapi találkozóján megalapozta a magyar-amerikai kapcsolatok aranykorát. Ennél nemesebb ajándékot nem is vihetett volna neki, mert ezzel – művészetén kívül – úgy érezhette, hogy hozzájárul a miniszterelnök személyes sikeréhez, a magyarok közösségi boldogulásához. Szabó Gyula haláláig gondolhatott rá, hogy így, ezzel a kis négylevelűvel – megkönnyítve a lelkét – tevőlegesen hozzájárulhatott az ország boldogulásához. Leánya, unokája biztonságához, jövőjéhez. És ez Zsófinak is nagyon fontos.

Senki nem tudta olyan szépen szavalni gyönyörű, mély hangján Ady Karácsonyi ének című versét, mint ő. Íme az első szakasz: „Harang csendül, / Ének zendül, / Messze zsong a hálaének / Az én kedves kis falumban / Karácsonykor /Magába száll minden lélek.”

Ezzel szemben a tiszás vádakat Zsófi fejéhez vágó Vályi semmiféle értéket nem tud felmutatni, képtelen irányt mutatni, csakúgy, mint Pojáca. Brüsszel üres érveit képviselik, értékek nélkül. Mert a migráció, a háborúpártiság, az LMBTQ-propaganda óvodásokra eresztése, az adóemelés, a rezsicsökkentés megszüntetése minden, csak nem érték. 

De ne aggódjon a kedves olvasó, nem nyernek. Még az sem lehetetlen, hogy Vályit is eléri addig az igazságszolgáltatás erős marka. 

(Nyitókép: képernyőfotó)