Itt vagyunk Hajdúböszörményben, ahol a Tisza előválasztásával kapcsolatban kérdeztük a jelölteket, köztük a helyi polgármestert is. Ön tavaly nyáron függetlenként győzte le az akkori fideszes polgármestert, most miért döntött úgy, hogy a Tisza színeiben indul a jelöltválasztáson?
A riportban egymást követik a kíméletes, gondosan puhára szabott kérdések: az alpolgármester lemondásának érzelmi hatásáról, a jelölttársak tapasztalatairól, a család reakcióiról, a választókerületi esélyek megfordíthatóságáról, a személyes meggyőzési élményekről, valamint arról, mit jelent, hogy három jelölt egyszerre kampányol, és mennyire valódi a közöttük zajló verseny. Ha ezeket egymás mellé tesszük, egyértelmű, miről szól a 444 riportja: nincs benne kérdés a Tisza belső ellentmondásairól, a töltelékjelöltek problémájáról, a sajtótilalomról, a jelöltek politikai súlyáról, a gazdaságpolitikai vitákról, vagy arról, miért nem mernek másutt megszólalni. Van viszont bőven érzelmi, hangulati, könnyen kezelhető kérdés arról, ki hogyan érez, mit tapasztal és mit szeretne.
A lakájmédiának pontosan ez a dolga: úgy tesz, mintha riportot készítene, de a valódi konfliktusokat gondosan kikerüli.
Miközben máshol a Tisza jelöltjei még arra sem válaszolnak, hogy mi motiválta őket, hogy elinduljanak, a 444 kamerája előtt már hosszasan beszélhetnek arról, hogy „az emberek a saját bőrükön érzik a változást”. Nem nehéz észrevenni, hogy ez a felállás úgy néz ki, mint egy finoman összefésült, koordinált akció a Tisza és a 444 között: máshol csak a sajtóosztályt kapjuk, itt viszont mindenki hosszan és biztonságban mondhatja a kampánymondatokat. Az egész konstrukció súlytalanságát a hajdúböszörményi polgármester egyetlen mondatban intézi el. A 444 videójában elhangzik tőle:
Ha két fiú nyer is, nagyon boldog leszek, mert azt látom, hogy mind a ketten alkalmasak, és hogy biztos vagyok abban, hogy ők is ezt fogják képviselni. Tehát nem muszáj itt nekem ezt a jelölt jelöltséget megnyerni. Az a fontos, hogy a Tisza nyerjen minden körülmények között.