„Putyin pincsije” mint házigazda teljesen megfelel az USA elnökének is – ezt azért nehéz kimagyarázni

Ezt már nehéz lenne kimagyarázni vagy elbagatellizálni. Mármint azt, hogy „Putyin pincsije”, „az orosz érdekek kiszolgálója” mint házigazda teljesen megfelel az Amerikai Egyesült Államok elnökének is.

Ezt Horn Gábor, a levitézlett SZDSZ valahogyan itt ragadt, de az elillant társadalmi támogatottság dacára magát és gondolatait fontosnak képzelő figurája így fogalmazta meg:

E logika mentén az, hogy Trump idejön, bizonyítja, hogy miniszterelnökünk az amerikai érdekeket szolgálta.

Másképpen szólva a magyar kormányfő egy hullámhosszon van a világ talán két legnagyobb (vagy a háromból kettő) hatalmával. Ez nem biztos, hogy akkora baj. (Ezzel szemben, ha teljes mellszélességgel beleállunk egy háborúba, amihez semmi közünk, akkor meg az ukrán érdekeket szolgáltuk volna, ahogyan Hornék szeretnék.) „Szégyen a magyar kormány szerepvállalása”, nyilatkozik az erkölcs magaslatáról Horn,

Az már látszik, hogy a nemzetközi figyelem Budapestre vetült (jócskán meghaladva például a Nobel-díjból fakadót), és ennek mind a magyar történelemhez, mind a hétköznapjainkhoz valóban van köze, és a hozadéka is – remélhetőleg – kézzel fogható lesz. Persze, az efféle sikereket ki kell tudni aknázni, és ebben hosszú távon nem nagyon jeleskedünk.

amiképpen az NDK-sok 89-es kiengedését és a német egységben vállalt vitathatatlan szerepünket is azzal hálálták meg, hogy a kontinens páriáivá tettek – elsősorban éppen a németek.

Vagyis könnyen lehet, hogy a béketeremtésből, a „kezdettől fogva nekünk van igazunk” felállásból sem tudunk haszonra szert tenni,

Az ördög nem alszik (még ha öregecskedik is kissé); a Szófiában Klara Petrova Dobreva néven anyakönyvezett, a forradalom miniszterelnökének kivégzését a Parlamentben elégedetten bejelentő, valóban szovjet-csicska Apró Antal unokája és DK-s EP-képviselő aktívan segédkezik a méregzöldeknek egy magyarellenes kémbotrányügy kreálásával, csak hogy ne a valóságról essék a szó.

Horn Gábornak közben van képe azt írni, hogy a várható diplomáciai diadal „nem segít nekünk mindünknek egy kicsit élhetőbb országot teremteni”, elfelejtve, hogy

Minden alapértéket megtagadva, minden normalitásról vitákat generálva, a legszentebb dolgainkat kigúnyolva, megalázva, egy szűk kisebbség hagymázas hülyeségei és anyagi érdekei képviseletében próbálják felszeletelni a nemzeti egységet. 

Ennek a csipetcsapatnak egy másik klasszis nyenyergője Surányi György, aki jószándékúan figyelmeztet minket előre, hogy ha Orbánék maradnak, megszorítások jönnek. (Érdekes, hogy ha mások csinálják, akkor a „megszorítást” vádként használják, ha ők csinálják, akkor az közgazdasági problémamegoldás.)

Ellentétben egyébként a baloldaliakkal, akik háromszor nyertek a rendszerváltás óta, és mindannyiszor becsapták az embereket. A másik Horn (Gyula) a „háromhatvanas kenyér” reményével hozta vissza a kommunistákat, de Bokros-csomagra váltott. Medgyessy 2002-es jóléti rendszerváltása addig tartott, amíg kiosztotta az előző (Orbán-) kormány által ott hagyott tartalékot, aztán takarékos üzemmódba kapcsolt. Gyurcsányról pedig mindenki tudja (hiszen ő maga árulta el utólag), hogy hazudott reggel, délben meg este.

ami egyrészt a demokrácia egy sajátos és egyedi magyar kiterjesztésének eltörlése, de bekerülési költsége kacagtatóan elenyésző egy ország költségvetésében. Arról nem is beszélve, hogy ezek a közgazdászok minden kiadott forintot veszteségként könyvelnek el, mintha a Dunába dobna valaki egy telefont. Pedig a konzultációt kinyomtató nyomdának, az abban résztvevő embereknek – nyomdászok, postások, ügyintézők – kifizetett pénz az elköltéskor a gazdaságot pörgeti, áfában, társasági adóban jó része vissza is folyik az államkasszába.

Legfrissebb honi ellendrukkerünk, aki mentelmi jogáért és önimádásának kiéléséért igyekszik mindenütt betartani a hazának, most odáig merészkedett, hogy a budapesti csúcsot részben saját érdemének tulajdonította, hiszen egyszer valahol azt mondta, hogy akár a fővárosunkban is lehetne effélét tartani.

A budapesti békecsúcs különleges megdicsőülése volna annak a következetességnek, amivel a magyar kormány minden ellenszél dacára ragaszkodott a fegyverek nélküli megoldáshoz.

Lehetett volna akár jó is a migráció; szorgos, beilleszkedni kész szíriai agysebészekkel, afgán hidegburkolókkal, tisztességben megőszült marokkói számítástechnikusokkal és gyermekeiket fizikusnak, kémiatanárnak vagy villanyszerelőnek nevelő szomáliai anyákkal – de nem lett. Az ukránok is legyőzhették volna a nagy orosz armadát, miközben Putyin szégyenében kolostorba vonul – de nem sikerült. Amiképpen – talán egyedüliként az EU-s  miniszterelnökök közül – Orbán megjósolta.

Horn Gáborral ellentétben, aki a legrosszabb békediktátumok szellemét megidézve ősgonoszokra és ősártatlanokra osztja a feleket, és ezért „szégyennek” tartja közreműködésünket a konferenciában,

Szégyelljék magukat, akik ukrán és orosz életek árán egy korrupt, magyarellenes, illegitim színész őrült uralmát hosszabbítanák inkább meg.

***

(Nyitókép: Orbán Viktor Facebook-oldala)

***

***