Ott lesz vége a háborúnak, ahol a háborúról mindig az igazat mondták – magasztos kegyelmi pillanat ez

Vannak az egyetemes politikatörténetnek olyan mondatai, amelyeket szállóigeként hordoz a szívében-fejében generációk láncolata. „We hold these truths to be self-evident”, „die Würde des Menschen ist unantastbar”, „csapataink harcban állnak, a kormány a helyén van”, „rabok leszünk vagy szabadok”, „hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, hiszek egy isteni örök igazságban”, „a hatodik koporsóban nem csupán egy legyilkolt fiatal, hanem a mi elkövetkező húsz vagy ki tudja, hány évünk is ott fekszik”, „ich bin ein Berliner”, „Mr Gorbachev, tear down this wall”, „all men are created equal”, „le principe de toute souveraineté réside essentiellement dans la Nation”.

„President Putin and I will then meet in an agreed upon location, Budapest, Hungary, to see if we can bring this »inglorious« War, between Russia and Ukraine, to an end.” Esély van arra, hogy Budapesten érjen véget az a háború, amivel együtt lélegzünk három és fél éve. Magasztos kegyelmi pillanat ez.

Magyarország és a háború viszonya persze nem hasonlítható a megtámadott ukránok és az értelmetlenül meghalni küldött oroszok szenvedéséhez. De mégis: ez a szörnyűség itt van velünk a legintimebb testi értelemben, magyarokat gyilkol, magyar világot pusztít Kárpátalján, puskaporossá teszi Északkelet-Magyarország ájerét, elszívja a levegőt az anyaország gazdasági fejlődése elől, aljas hazai és külföldi manipulátorok, politikai opportunisták és lejáratóművészek ténykedése révén éket ver hazánk és európai szövetségesei, köztük a legszorosabbak közé.

Nem arról beszéltünk, hogy ki győzzön és ki takarodjon haza – pedig véleménye bizonyosan erről is van egyen-egyenként mindannyiunknak, csak egyes európai héjákkal ellentétben mi tudjuk, mennyit érünk vele. Hanem gátoltuk a háborús terveket és segítettük a békeerőfeszítéseket, közben hideg fejjel bánva mindkét háborúzó féllel. Az ukránok honvédő háborúját elismertük, sérültjeiket ápoltuk, országuk működését támogattuk – egytől egyig totálisan falsnak bizonyult helyzetértékeléseiket viszont nem osztottuk, az ezekre alapuló értelmetlen katonai lázálmaik mellé nem álltunk be. Az oroszok támadó háborúját elítéltük, a valóban a hadigépezet és a háború felelősei ellen meghozott szankciókat szó nélkül támogattuk –

Azok, akiknek a háború további alakulásával kapcsolatos előrejelzéseiből soha egy pontosvessző nem igazolódott be, oroszpártinak neveztek minket ezért. A leggyomorforgatóbb konteók jelentek meg Orbán Viktor Lubjankában őrzött titkos dokumentumairól, a haza elárulásáról 2009-ben Szentpétervárott, az oroszok érdekében végzett kémkedésről szövetségeseink ellen, arról, ahogyan az orosz fegyverekkel többször leigázott magyarok állítólag az agresszor bárcás ágyasai lettek. Mindebből nem volt igaz egy szó sem,

Aki ebben bűnrészes volt, most szégyennel és megaláztatással lakol.

Ez a sötét kor csap át most a legnemesebb megdicsőülésbe. Hűek voltunk mindhalálig, és elnyertük a diplomácia koronáját. Három és fél évnyi agyonpocskondiázott, de elvszerű békepolitika meghozta az elképzelhető legnagyobb gyümölcsöt: Budapest lehet a béke fővárosa. Nem lesz többé kérdés afelől, hogy ki mitől van elszigetelve, és ki mit tesz meg Európa békéjéért: Magyarországot többé nem lehet nem magányos, prosztorecsiében álmodó őrültnek lefesteni.

Amerika és Oroszország átlátják, értik és becsülik Magyarország Ukrajna-politikáját; előbbi még ihletet is merít olykor-olykor belőle. S ezért ott vetnek véget a háborúnak, ahol a háborúról mindig az igazat mondták. Nem a szexit, nem a trendit, nem a politikailag kényelmeset. Az igazat.

Kis ország vagyunk nagy szívvel, erős gerinccel, nehezen megcsalható lényeglátással.

Alkalom ez most örülni, büszkének lenni, koccintani és alázattal imádkozni. A hírciklus dicsfénye tegnap-ma minket simogat, de az ügy nem rólunk szól. Az ügy nagyobb nálunk. Mi csak választott edény vagyunk a jó ügy, a béke szolgálatában. Ország nem kaphat ennél szebb küldetést.

Nyitókép: Drew ANGERER / AFP

***