Ez a realitás: kimondták, hogy a Fidesz vagy a Tisza esélyesebb a választási győzelemre

„Ha egy lépés távolságból nézzük, akkor érzi mindenki” – fogalmazott a szakértő.

Ezzel a tudományosnak látszó aljassággal akkora különbséget mutatnak ki a pártok között, amekkorát nem szégyellnek.

„Amióta kiderült, hogy a Donald Trump győzelméhez vezető választás kampányában soha nem vezetett Kamala Harris, azt csak azért hazudták az amerikai választók képébe, hátha a nyerteshez húzás törvénye érvényesül, nem érdekelnek a baloldali közvélemény-kutatások. Ezek ugyanis nem mérnek, hanem manipulálnak. Sokszor tényleg nem kérdeznek meg senkit, hanem megvásárolják az adatokat. Majd torzítják a mintát, például sokkal több kormányellenes értelmiségit vesznek figyelembe, mint amennyi a reprezentativitás alapján indokolt lenne, a manipulációt pedig úgynevezett súlyszámok alkalmazásával leplezik. Ezzel a tudományosnak látszó aljassággal akkora különbséget mutatnak ki a pártok között, amekkorát nem szégyellnek. És ez csak egy módszer a szemfényvesztők repertoárjából.
Már akkor fölmerült a józanul gondolkodókban a kérdés, miért teszik ily módon kockára szakmai hitelüket, miért vágják sarokba a beléjük vetett társadalmi bizalom utolsó maradványait is, amikor alapossá vált a gyanú, hogy nem magányos akciók borzolják az idegeinket, hanem többen véd- és dacszövetségbe tömörültek, hogy a dollármédia segítségével egymást körbehivatkozva még hihetőbbé hazudják eredményeiket.

Ezt nevezte el a közvélemény manipulációs kerekasztalnak. Aki hitt nekik, az feltétel nélkül elfogadta volna azt is, ha azt mérik, hogy a magyarok kilencven százaléka már tiszás, a többiek pedig gondolkodnak rajta. Aki pedig átlátott rajtuk, az szekunder szégyent érzett egy szakma szétesését látván. Mára sajnos egészen sötét kép kezd kirajzolódni a választ keresve. A már említett győzteshez húzás viselkedésmintájának sulykolása csak a kevésbé fontos beavatkozási kísérlet a választói akaratba. A durvább annak a tudatállapotnak a kialakítása, ami csak egyetlen választási eredményt tud valóságosnak elfogadni: a durván felülmért politikai erő győzelmét. Képzeljük el azt a kognitív disszonanciát a manipulált szavazók fejében, amit okoz majd, hogy a választások előtt alig három hónappal állítólag tizenhét százalékkal vezető párt végül súlyos vereséget szenved. Ilyen nincs, kiáltják majd, és már rágják a szájukba az előre legyártott magyarázatot is: a kormánypártok elcsalták a választást.”
Nyitókép: Puzsér Róbert Facebook-oldala