„Nem akartam leülni a helyére” – az NB I egyik legmeglepőbb edzőváltásáról a Mandinernek

A héten kezdte meg az edzéseket új csapatával, az MTK-val. Hogyan sikerült az ismerkedés a játékosokkal?
Az előző héten már két napot tesztelésekkel töltöttünk, a héten voltak először pályás edzések. Inkább úgy fogalmaznék, hogy első körben átbeszéltük az értékrendet, meghatároztuk az alapelveket, és elkezdtük egyénileg is az ismerkedést a labdarúgókkal. Nyitott öltöző fogadott, mindenki teljesen normálisan viszonyult hozzám négyszemközt és a csapat előtt is.

Van már MTK-s múltja, öt évet dolgozott az utánpótlásban. Hogyan jött a lehetőség a visszatérésre?
Az őszi szezon végén volt egy beszélgetésünk a vezetőkkel, amikor jelezték, arra gondoltak, hogy januártól átvehetném az első csapat irányítását. Értelemszerűen óriási megtiszteltetésnek éreztem, miközben én Kozármislenyben a jövő nyárig terveztem a klub, az ottani emberek, illetve a tulajdonos, Feleki Attila miatt, aki sajnos tavaly nyáron elhunyt. 

Elég néhány nevet említeni, akikkel a kék-fehéreknél együtt dolgozott korábban: Balogh Botond, Vancsa Zalán, Yaakobishvili Áron és Antal. Ez alapján már nyomot hagyott az MTK történelmében.
Köszönöm, ha így látja! Nyilván nagyon büszke vagyok arra, hogy edzőként vagy vezetőként volt közöm ezekhez a játékosokhoz, de ők elsősorban maguknak és a családjuknak köszönhetik, hogy idáig jutottak. Hála istennek a nevek sorát még lehetne folytatni, de velem együtt még rengeteg szenzációs szakember dolgozott ezekkel a srácokkal. Például Lednitzky András kollégám is, aki a mostani stábomhoz is csatlakozott.

Selei András klubigazgató azt mondta önről, nemcsak az egyesület identitását ismeri, de új látásmódot is hozhat az öltözőbe. Ez mit jelent pontosan?
Napi szinten szeretnék egy olyan értékrendet és alapelvrendszert kialakítani, amihez tudjuk magunkat tartani. 

Ez a mi feladatunk.

Értem, hogy ebben a példában miért hozta fel a BL-győzelmet, ugyanakkor úgy sejtem, a Hungária körúton nincs eredménykényszer.
Ezt az észrevételt így, ebben a formában nem osztom, már csak azért sem, mert a tizenkét csapatos NB I-ben senki nem mehet biztosra. Az MTK-t valóban mindenki a tehetségek áramoltatásával azonosítja a magyar vagy külföldi piacra. Azzal párhuzamosan viszont, hogy játékosok és egyéneket szeretnénk építeni, eljuttatni nagy klubokba vagy a válogatottba, minden mérkőzésre úgy kell kimennünk a pályára, hogy apait, anyait beleadunk. Ennél a klubnál az egyéniek mellett megvannak a csapatcélok is, ennek megfelelően mindenki szeretne a lehető legfeljebb zárni a tabellán. Az egyesület vezetése sosem csinált titkot abból, hogy a felsőház elérése esetén járnak jobban a futballisták. 

Mennyire nagy kihívás vezetőedzőként egy olyan helyen dolgozni, ahol egy felbukkanó tehetség – amint meghatározó játékossá válik – villámgyorsan elkerülhet a csapattól?
Ez a futball velejárója. Amikor megkerestek, gyorsan tisztáztuk is ezt a kérdést. Alapvetően én olyan felfogású edzőnek tartom magam, aki szeret alkotni. Ez egy folyamat, amivel tisztában vagyok, motivál is, hiszen építhetünk, alkothatunk.

Hogyan kezdte az MTK új vezetőedzője?

Kicsit a múltja is érdekelne: már huszonöt évesen edzőnek állt Sopronban. Miért adta fel ilyen hamar a játékospályafutását? Netán egy sérülés miatt?
Gyakorlatilag már az utánpótláséveimben megállás nélkül írtam az edzéseket, próbáltam összerakni, hogy mit csinálnék másképp, úgyhogy megvolt hozzá a vénám. Később már a főiskolai tanulmányaimat is ebben az irányban folytattam, nagyon motivált ez a pálya. 

Végül azt választottam, hogy időben elkezdem a szakmát.

Ennek megfelelően igen fiatalon, még negyvenéves kora előtt debütálhatott vezetőedzőként a felnőttek között. Az akkor kiesett Budapest Honvéd irányítását vette át az NB II-ben, de csak októberig tartott a közös munka. Ennek alig több, mint három éve. Mennyire tűnt akkor távolinak, hogy élvonalbeli edző lehet Önből? 
Akkor nem gondolkodtam ezen, ráadásul hála istennek gyorsan nagyon sok jó visszacsatolást kaptam szakmai oldalról. 

Mislenyben aztán az első évben a bennmaradás volt a cél, az egyik legfiatalabb és legkisebb költségvetéssel rendelkező kerettel. Ehhez képest az őszi elsőség után sikerült elérnünk a klub történetének legjobb helyezését. Nyáron szétszéledt a társaság, elhunyt a tulajdonos, így új építkezésbe kellett kezdeni, a cél a túlélés volt. Ennek ellenére stabil középcsapatot adtam át, amit talán még nagyobb sikernek éltem meg, mint az előző évi, történelmi helyezést.

És így vezetett egyenes út az MTK-hoz. Ha az idény végén megint beszélgetnénk, mivel lenne elégedett?
Talán úgy lehetne megfogalmazni, hogy azzal, ha mindenben előrébb tudnánk lépni. Ha a teljesítményben folyamatosan lépegetünk előre, akkor biztos vagyok benne, hogy a sikerek is jönni fognak.

Kisvárdán kezdik majd a „tavaszt” január második felében. Az lesz a debütálása az első osztályban. Izgul?
Ezen még nem is gondolkoztam, pedig lehetett volna. Annyira lekötnek most a mindennapi teendők, hogy eszembe sem jutott. Az jár a fejemben, hogyan tudunk egyről a kettőre lépni, a többit pedig majd meglátjuk.

Nyitókép: MTK Budapest