Hideglelés futott végig a teljes ellenzéken, amint esély nyílt Ukrajnában Orbán révén egy fegyverszünetre

„Miniszterelnökünkkel az elmúlt időszakban madarat lehetett volna fogatni: micsoda diadal lett volna, ha a magyar fővárosban, a közreműködésével sikerül tető alá hozni egy »békecsúcsot«, amelynek alapja valójában Ukrajna veresége, a Donbász feladása és Oroszország feltételeinek elfogadása – mindehhez Donald Trump széles mosollyal asszisztál, Orbán Viktor pedig »békeközvetítőként« adja el a kapitulációt. A történelmi színjátékból azonban egy ideig nem lesz semmi.” (Rónay Tamás, Népszava, 2025. október 24.) 

1339 napja lépett igazán forró szakaszába az orosz-ukrán háború azzal, hogy Oroszország nyílt támadást indított Kijev ellen. A háború persze már jóval korábban elkezdődött. Az első kezdőpont, ami körül közmegegyezés lehet, a 2004-es ukrajnai elnökválasztás, amikor először kerültek élesen szembe egymással a Moszkvához és a Nyugathoz hű erők. A narancsos forradalom névvel illetett akkori eseményeket 2014-ben egy újabb „forradalom” követte. Akkor is a Nyugat-párti erők kerekedtek felül, de a 2004-eshez képest jóval véresebb eseményeket az ország keleti részén már akkor háború követte.

Itt van tehát előttünk elsősorban az ukrán és orosz embereket, majd a kárpátaljai magyarokat, majd pedig Magyarországot és egész Európát is hosszú évek óta megnyomorító konfliktus. Először is rögzítsük, hogy Oroszország támadta meg Ukrajnát. Most nincsen tér arra, hogy több tízezer karakterben foglalkozzunk a pontos motivációkkal mindkét oldalról, mivel feketén-fehéren nem lehet leírni ezt a konfliktust; annyi legyen elég, hogy 2022. február 24-ig legalább lokalizálva volt a fegyveres konfliktus, míg azóta Damoklész kardjaként lóg fejünk felett a III. világháború lehetősége. 

1339 napja próbál a világ egy része megoldást találni erre a helyzetre. Ami tény: 2022 tavaszán az a döntés született a Biden-adminisztráció és leghűségesebb nyugati szövetségeseik körében,

Mindez pedig elvezet ahhoz, hogy Ukrajna eljut oda, hogy 1991-es nemzetközileg elismert határai mentén zárhatja le ezt a fegyveres konfliktust. 1339 nap után úgy állunk, hogy Ukrajna nemhogy területeket szerzett vissza, hanem inkább veszített. Oroszország pedig jól láthatóan ne halad a belső összeomlás felé, sőt még szerzett magának egy nagyon jelentős szövetségest is: Kínát. 

Orbán Viktor végig következetes volt

Ezzel párhuzamosan Orbán Viktor magyar kormányfő vezetésével nem 2022, hanem már 2014 óta egy következetes álláspontot látunk: tárgyalni, tárgyalni és tárgyalni, és legalább egy fegyverszünetet elérni. Bár a 2010-es években a magyar kormányfő inkább a migrációs válságra összpontosított, de rögzíthetjük, hogy

A magyar vezetés akkor is tisztában volt, milyen veszélyeket rejt magában a két ország ellentéte, de akkor még jóval kevesebben figyeltek Budapest véleményére, ráadásul a kormány akkor is esősorban a kárpátaljai magyarság helyzetén próbált meg javítani, amennyire a mozgástere megengedte. 

Az ukrajnai háború 2022-es februári kitörése pont a magyar választási kampányba robbant bele. Éppen ezért elsőrendű témává vált a biztonság és a béke kérdése. 

• Márki-Zay Péter és az akkori ellenzék arra az álláspontra helyezkedett, hogy Ukrajna megsegítése kapcsán teljes mértékben a nyugati kívánalmaknak kell megfelelni. Álláspontjuk tökéletesen egyezett a nyugati főárammal. 
• Ezzel szemben Orbán Viktor folytatva a korábbi évtized politikáját a béke megteremtésére, és mindenáron a háborúból való kimaradást tette meg a választás tétjévé. A magyarok akkor döntöttek, és ennek az orbáni politikának több mint kétharmados parlamenti felhatalmazást adtak.

Orbán Viktor eme felhatalmazás birtokában jottányit sem változtatott az álláspontján a mögöttünk hagyott 1339 napban. Mivel 2022 óta a magát nyugatosnak tartó magyarországi ellenzék még apróbb kiigazításokat sem hajtott végre az álláspontján,

Mindezt a baloldali-liberális szereplők azóta is folyamatosan szóvá teszik mondván, hogy ők nem háborúpártiak, hanem igazságos békét szeretnének Ukrajnában. Persze amikor részletesen ki kell fejteniük, mit is gondolnak az igazságos békéről Ukrajnában, akkor azonnal a geopolitikai realitások ütik agyon az érveiket. 

Tetszik, nem tetszik: a háborúpárti jelzőt kiérdemlő politikai pártok képviselői az európai színtéren egyszer sem mertek élesen szembemenni az anyapártjaik (Európai Néppárt, Szocialisták és Demokraták) álláspontjával. Ez nem vélemény, hanem kőkemény tény! Egyszer sem volt példa arra, hogy az Ukrajna végeláthatatlan támogatásáról, és felfegyverzéséről szóló határozatokra Magyarországig is jól elhallatszó nemet mondtak volna. Hol megszavazták azokat, hol pedig sunnyogva elhúztak a fontos szavazásokról. 

Így jutottunk el 2025 október 16-ig, amikor Donald Trump amerikai elnök bejelentette, hogy Budapesten kíván találkozni Vlagyimir Putyin orosz elnökkel, hogy valahogyan lezárják az ukrajnai konfliktust. Abban a pillanatban azt gondoltam, hogy igen, most akkor minden politikai szereplő bizonyíthatja, hogy ők igenis békét akarnak szemben az általuk kormányzati propagandának titulált minősítgetésekkel szemben.

Először mély hallgatás volt, majd pedig a „mindenszarizmus” jegyében elkezdték fújni a szkepszis hangjait. Ahogyan egyre nyilvánvalóbb lett, hogy a budapesti békecsúcs nem fog megvalósulni egy-két héten belül, úgy váltott át a korábbi szkepszis örömmé és kárörvendéssé. Utóbbira a legjobb példa a népszavás publicista cikkem elején olvasható egyértelmű állásfoglalása. Többet nem is kellett volna írnia, ez a kis idézet tökéletesen összefoglalja a magyar kormány politikájával szembenállók véleményét. 

Rögzítsük: hideglelés futott végig a teljes ellenzéki oldalon azt követően, hogy egy kis esély nyílt arra, hogy legalább fegyverszünet legyen a szomszédunkban. Reakcióik bizony csúnyán leleplezték őket! 

Bár nem szeretnék a tanácsadójuknak szegődni, de most ingyen ajánlok nekik valamit A maguk szempontjából hatalmas lehetőséget szalasztottak el, hogy nem sorakoztak fel a csúcstalálkozó mögé. Ha ezt sikerült volna megtenniük, akkor onnantól kezdve a háborúpártiság, mint jelző nevetségessé vált volna a kormánypárti szájakból. 

Az Orbán-kormány béketörekvéseinek folyamatos kigúnyolása. A diplomáciai csatornák fenntartása minden nagyhatalommal politikájának valamilyen erkölcsi piedesztálról való folyamatos gyalázása. A tárgyalások és az egyeztetések hangoztatásának a nevetségessé tétele miatt bizony bármennyire is unalmas már, de ismét ki kell mondanunk: a hazai ellenzék bizony politikai számításból és a nyugati érdekköröknek való alárendeltsége miatt bizony 100 százalékban háborúpárti! Ezt is elk..ták, nem kicsit, nagyon!

Nyitókép: EVAN VUCCI