Nagyon ideges szokott lenni a honi ellenzéki közvélemény, ha háborúpártinak titulálják őket, de akkor miért nem örültek a Trump által bejelentett budapesti békecsúcsnak? Orbán Viktor és Donald Trump lépése mindent világossá tett!
„Miniszterelnökünkkel az elmúlt időszakban madarat lehetett volna fogatni: micsoda diadal lett volna, ha a magyar fővárosban, a közreműködésével sikerül tető alá hozni egy »békecsúcsot«, amelynek alapja valójában Ukrajna veresége, a Donbász feladása és Oroszország feltételeinek elfogadása – mindehhez Donald Trump széles mosollyal asszisztál, Orbán Viktor pedig »békeközvetítőként« adja el a kapitulációt. A történelmi színjátékból azonban egy ideig nem lesz semmi.” (Rónay Tamás, Népszava, 2025. október 24.)
1339 napja lépett igazán forró szakaszába az orosz-ukrán háború azzal, hogy Oroszország nyílt támadást indított Kijev ellen. A háború persze már jóval korábban elkezdődött. Az első kezdőpont, ami körül közmegegyezés lehet, a 2004-es ukrajnai elnökválasztás, amikor először kerültek élesen szembe egymással a Moszkvához és a Nyugathoz hű erők. A narancsos forradalom névvel illetett akkori eseményeket 2014-ben egy újabb „forradalom” követte. Akkor is a Nyugat-párti erők kerekedtek felül, de a 2004-eshez képest jóval véresebb eseményeket az ország keleti részén már akkor háború követte.
Így bár hivatalosan 1339 napja tart a háború, de ha holisztikusan nézzük az Ukrajnában zajló eseményeket, akkor ehhez a számhoz még több ezer napot nyugodtan hozzáírhatunk.
Ezt is ajánljuk a témában
Ismét nagygyűlést tartottak a Majdanon, a kijevi Függetlenség téren vasárnap. A néhány tízezer résztvevő közül többen „szégyent” kiabálva fogadták a leendő főpolgármestert, Vitalij Klicskót, mivel szerintük elárulta a Majdant, amikor fel akarta számolni a kijevi barikádrendszert. Klicsko szerint a Majdan teljesítette küldetését, a majdanisták őrködni szeretnének az alkotmányosság felett.
Ezt is ajánljuk a témában
Moszkvának két feltétele van a tárgyalással kapcsolatban, közben az ukránok hivatalosan is elismerték, hogy orosz erők foglalták el Csernobilt. Kövesse velünk percről percre az eseményeket!
Itt van tehát előttünk elsősorban az ukrán és orosz embereket, majd a kárpátaljai magyarokat, majd pedig Magyarországot és egész Európát is hosszú évek óta megnyomorító konfliktus. Először is rögzítsük, hogy Oroszország támadta meg Ukrajnát. Most nincsen tér arra, hogy több tízezer karakterben foglalkozzunk a pontos motivációkkal mindkét oldalról, mivel feketén-fehéren nem lehet leírni ezt a konfliktust; annyi legyen elég, hogy 2022. február 24-ig legalább lokalizálva volt a fegyveres konfliktus, míg azóta Damoklész kardjaként lóg fejünk felett a III. világháború lehetősége.
1339 napja próbál a világ egy része megoldást találni erre a helyzetre. Ami tény: 2022 tavaszán az a döntés született a Biden-adminisztráció és leghűségesebb nyugati szövetségeseik körében,
hogy Ukrajnát meghatározhatatlan ideig kell támogatni, mert idővel szinte biztos Oroszország meggyengülése majd pedig összeomlása.
Mindez pedig elvezet ahhoz, hogy Ukrajna eljut oda, hogy 1991-es nemzetközileg elismert határai mentén zárhatja le ezt a fegyveres konfliktust. 1339 nap után úgy állunk, hogy Ukrajna nemhogy területeket szerzett vissza, hanem inkább veszített. Oroszország pedig jól láthatóan ne halad a belső összeomlás felé, sőt még szerzett magának egy nagyon jelentős szövetségest is: Kínát.
Ezt is ajánljuk a témában
Szijjártó Péter „minden háborúpárti európai politikust” felszólított a nyomásgyakorlás befejezésére.
Ezt is ajánljuk a témában
Sok víz (és nyugati pénz) folyt le a Dnyeperen az Ukrajna ellen indított orosz invázió óta, azonban még mindig messze a békekötés. Az orosz gazdaság nem omlott össze, bár meglátszanak a szankciók hatásai. Az IMF szerint viszont az idén gyorsabban növekszik majd, mint a G7 országainak gazdasága, ami megkérdőjelezi a jelenlegi szankciós és támogatási stratégia folytatását. Nem csoda, hogy már a nyugati szakértők is elismerik, Moszkva még évekig képes folytatni a harcot.
Ezzel párhuzamosan Orbán Viktor magyar kormányfő vezetésével nem 2022, hanem már 2014 óta egy következetes álláspontot látunk: tárgyalni, tárgyalni és tárgyalni, és legalább egy fegyverszünetet elérni. Bár a 2010-es években a magyar kormányfő inkább a migrációs válságra összpontosított, de rögzíthetjük, hogy
azokban az években sem tett olyan nyilatkozatot Orbán Viktor, amely arra utalt volna, hogy az Ukrajna és Oroszország közötti konfliktust a harctéren el lehet dönteni.
A magyar vezetés akkor is tisztában volt, milyen veszélyeket rejt magában a két ország ellentéte, de akkor még jóval kevesebben figyeltek Budapest véleményére, ráadásul a kormány akkor is esősorban a kárpátaljai magyarság helyzetén próbált meg javítani, amennyire a mozgástere megengedte.
Az ukrajnai háború 2022-es februári kitörése pont a magyar választási kampányba robbant bele. Éppen ezért elsőrendű témává vált a biztonság és a béke kérdése.
Orbán Viktor eme felhatalmazás birtokában jottányit sem változtatott az álláspontján a mögöttünk hagyott 1339 napban. Mivel 2022 óta a magát nyugatosnak tartó magyarországi ellenzék még apróbb kiigazításokat sem hajtott végre az álláspontján,
így a kormányzati szereplők azóta is a háborúpárti jelzővel illetik a hazai ellenzék tagjainak 90 százalékát.
Mindezt a baloldali-liberális szereplők azóta is folyamatosan szóvá teszik mondván, hogy ők nem háborúpártiak, hanem igazságos békét szeretnének Ukrajnában. Persze amikor részletesen ki kell fejteniük, mit is gondolnak az igazságos békéről Ukrajnában, akkor azonnal a geopolitikai realitások ütik agyon az érveiket.
Tetszik, nem tetszik: a háborúpárti jelzőt kiérdemlő politikai pártok képviselői az európai színtéren egyszer sem mertek élesen szembemenni az anyapártjaik (Európai Néppárt, Szocialisták és Demokraták) álláspontjával. Ez nem vélemény, hanem kőkemény tény! Egyszer sem volt példa arra, hogy az Ukrajna végeláthatatlan támogatásáról, és felfegyverzéséről szóló határozatokra Magyarországig is jól elhallatszó nemet mondtak volna. Hol megszavazták azokat, hol pedig sunnyogva elhúztak a fontos szavazásokról.
Mindezekután ez a jól beazonosítható kör folyamatosan kikéri magának, hogy ők a háború pártján állnának, miközben a napnál is világosabb, hogy többek között brüsszeli képviselőik nem arra használják fel a befolyásukat, hogy a magyar kormány békepárti álláspontját erősítsék.
Így jutottunk el 2025 október 16-ig, amikor Donald Trump amerikai elnök bejelentette, hogy Budapesten kíván találkozni Vlagyimir Putyin orosz elnökkel, hogy valahogyan lezárják az ukrajnai konfliktust. Abban a pillanatban azt gondoltam, hogy igen, most akkor minden politikai szereplő bizonyíthatja, hogy ők igenis békét akarnak szemben az általuk kormányzati propagandának titulált minősítgetésekkel szemben.
Trump bejelentését követően nem láttam a hatalmas ellenzéki lelkesedést, hogy ők mennyire örülnének annak, ha sikerülne lezárni a háborús konfliktust.
Először mély hallgatás volt, majd pedig a „mindenszarizmus” jegyében elkezdték fújni a szkepszis hangjait. Ahogyan egyre nyilvánvalóbb lett, hogy a budapesti békecsúcs nem fog megvalósulni egy-két héten belül, úgy váltott át a korábbi szkepszis örömmé és kárörvendéssé. Utóbbira a legjobb példa a népszavás publicista cikkem elején olvasható egyértelmű állásfoglalása. Többet nem is kellett volna írnia, ez a kis idézet tökéletesen összefoglalja a magyar kormány politikájával szembenállók véleményét.
Ezt is ajánljuk a témában
A Mandiner egész nap hírfolyamban számol be a csúcstalálkozóhoz vezető legfontosabb fejleményekről. Kövesse közvetítésünket a budapesti békecsúcsról!
Ezt is ajánljuk a témában
Az Európai Bizottság elnöke szerdán tartotta évértékelő beszédét az Európai Parlamentben.
Kapcsolódó vélemény
Donald Trump világossá tette, hogy Amerika békét akar, ennek pedig akadálya Zelenszkij és a brüsszeli háborúpárti elit.
Rögzítsük: hideglelés futott végig a teljes ellenzéki oldalon azt követően, hogy egy kis esély nyílt arra, hogy legalább fegyverszünet legyen a szomszédunkban. Reakcióik bizony csúnyán leleplezték őket!
Ha valóban a béke oldalán, ha valóban az ukrajnai háború lezárásának az oldalán állnának, akkor bizony örömódákat kellett volna zengedezniük a budapesti békecsúcs kapcsán.
Bár nem szeretnék a tanácsadójuknak szegődni, de most ingyen ajánlok nekik valamit A maguk szempontjából hatalmas lehetőséget szalasztottak el, hogy nem sorakoztak fel a csúcstalálkozó mögé. Ha ezt sikerült volna megtenniük, akkor onnantól kezdve a háborúpártiság, mint jelző nevetségessé vált volna a kormánypárti szájakból.
Az Orbán-kormány béketörekvéseinek folyamatos kigúnyolása. A diplomáciai csatornák fenntartása minden nagyhatalommal politikájának valamilyen erkölcsi piedesztálról való folyamatos gyalázása. A tárgyalások és az egyeztetések hangoztatásának a nevetségessé tétele miatt bizony bármennyire is unalmas már, de ismét ki kell mondanunk: a hazai ellenzék bizony politikai számításból és a nyugati érdekköröknek való alárendeltsége miatt bizony 100 százalékban háborúpárti! Ezt is elk..ták, nem kicsit, nagyon!
Nyitókép: EVAN VUCCI
Ez az amerikai elnök második ciklusának első hivatalos útja a Távol-Keleti régióban.
Magyar Péter beszéde közben sokan elmentek. Egy friss kutatásból úgy tűnik, nemcsak élőben nem érdekelte az embereket.
Szijjártó Péter szerint ennek az alapja az amerikai elnök és a magyar miniszterelnök közötti erős személyes barátság.
„Jövőre nem babra megy a játék. Védjük meg, amit közösen elértünk!” – fogalmazott a miniszterelnök.
Trump azt akarja, hogy a lakosság az elnök ellen forduljon.
Az elnök láthatóan miden lehetséges stratégiát igyekszik kipróbálni abban a reményben, hogy valamelyik elvezet a háború lezárásához.
Ez az amerikai elnök második ciklusának első hivatalos útja a Távol-Keleti régióban.
Franciaország továbbra is elkötelezett támogatója az ukrajnai háborúnak.