A tragédia erős figyelmeztetés arra vonatkozóan, mennyire elfajultak az ideológiai és politikai viták,
a legdurvább eszközökkel élők pedig manapság a globalista túlkapásokkal szemben fellépők ellenlábasai közül kerülnek ki. Úgy tűnik, a konzervatív tábor viszi tovább a szólásszabadság nemes ügyét, a másik tábor radikálisai a szájkosarat preferálják. Ide jutottunk.
A közélet itthon is egyre feszültebb, durvább, még ha a tengerentúli véres megoldások, hála Istennek, nálunk ismeretlenek is. Maradjon is így!
A verbális túlkapások mindkét oldalt jellemzik, de a Tisza Párt felbukkanása új szintet hozott ebben a műfajban.
A párt elnökével kapcsolatban (párt egyáltalán a Tisza?) Pityinger László „Dopeman” úgy fogalmazott, hogy monopolizálta az erőszakot. Tegyük hozzá, hogy a Tisza honvédelmi szakértője, a zsírleszívási botrányba keveredett Ruszin-Szendi Romulusz agresszívan meglöki az őt kérdésekkel „provokáló” Móna Márk kollégámat, a pártelnök Magyar Péter mosolygós ölelkezést említ, továbbá szeretetországról és egyéb csodákról beszél.