Volt, hogy már abba akarta hagyni a focit, de aztán találkozott a feleségével. Az év második felében üstökösként berobbanó Puskás-csatár, Lukács Dániel mesélt a Mandinernek kacskaringós, ám annál inspirálóbb történetéről. Interjú.
Úgy tűnik, mostanában a későn érő típusoké a világ, legalábbis Varga Barnabás után az ön példája is ezt támasztja alá. Az NB II-es áttörés is viszonylag későn, 25-26 éves korában jött, az élvonalbeli és a válogatott pedig 29 esztendősen. Mi hozta meg végül a sikert?
Kétségkívül ezt a tábort képviselem én is. Viszont különösebb titokról nem tudok beszámolni: biztosan mindenkinek a könyökén jön már ki ez a szöveg, de nagy igazság, hogy soha ne add fel, ne engedd el az álmaidat. Tulajdonképpen én is csak ennyit tettem, minden edzésen beleraktam a maximumot, és végül csak meglett az eredménye.
Meglehetősen kacskaringós utat járt be, anno a Honvédnál még az NB III érintésével. Ezt alapul véve inspiráló lehet, honnan hova jutott: sosem fordult meg a fejében, hogy hagyja inkább az egészet a fenébe, mint sokan mások?
Őszintén? Nekem is volt ilyen pillanatom. Szerencsére amikor eljutottam erre a pontra, éppen akkor találkoztam a feleségemmel, vele kezdtünk el nagyon sokat beszélgetni ezekről a gondolatokról. Biztatott, kötötte az ebet a karóhoz, hogy ő igenis többet lát bennem – hál’ istennek, igaza lett! Az én esetemben tehát egy konkrét személy volt az, aki átlendített a holtponton, és egyébként azóta is vele tudom kibeszélni magam a legjobban.
Én mindenkinek ugyanezt tudom javasolni, hogy valakivel beszélgessen a gondolatairól, kételyeiről. Ha éppen nincs kivel, akkor egy sportpszichológussal, a lényeg, hogy adjuk ki magunkból, mert külső szemlélőként sokszor teljesen máshogy látják a dolgokat, mint mi belülről, és ez segíthet a tisztánlátásban.
Minek köszönhető az előző félévi üstökösszerű berobbanása?
Jó kérdés, nem tudom, talán egyszerűen csak mostanra ért be a kitartó munka. Van, akinek hamarabb, van, akinek később: nekem utóbbi, de nincs ezzel semmi baj, örülök, hogy ott tartok, ahol most. Igyekszem mindent megtenni, hogy ezt a szintet tudjam is tartani, sőt, mindig van feljebb…
Hogyan élte meg ezt villámgyors pokolból a mennybe jutást? Elvégre májusban még kiesett az NB I-ből a Kecskeméttel, hogy aztán néhány hónap múlva már az élvonal gólkirályi címéért harcoljon, a válogatottban pedig egy ország ismerje meg a nevét az emlékezetes vb-selejtezős góljai, gólpassza után.
Óriási igazság, hogy a fociban egyik napról a másikra változhat minden. Velem is nagyon rövid idő leforgása alatt állt a feje tetejére a világ. Ha azt nézem, hogy az egyik pillanatban még kiestem az NB I-ből, most meg hol tartok, hát, álmomban sem gondoltam volna. Tényleg igazi hullámvölgy volt: a kiesés igazi mélypont volt, nagyon nehéz volt megemészteni, aztán viszont az őszi-téli szezon álomszerűen alakult. Egészen az írek elleni drámáig, az megint totális mélypont…
Sosem felejtem el azt a síri csendet, miután megszerezték a harmadik gólt, ezzel innentől végig együtt kell élnem.
Viszont profi sportolók vagyunk, valahogy ezen is túl kell tennünk magunkat, és a jövőbeli célokra fókuszálni.
Őszintén, mennyire lepődött meg a Puskás Akadémia megkeresésén a kiesés után?
Hogy egy ötgólos, kieséssel végződő idény után bejelentkezett értem a bajnokság egyik legjobb csapata? Naná, hogy meglepődtem, nem is kicsit… El lehet képzelni, mennyire izgatottan vártam a fejleményeket. Kecskemétről végül elengedtek, amiért a mai napig hálás vagyok, elvégre ott a visszajutás volt a kimondott cél, mégsem álltak az utamba. Ami pedig a Puskást illeti, sejtettem, hogy profi csapathoz érkezem, az is sokatmondó, ha az edző hat éve ott van egyhuzamban, valamit csak tud… És nem is csalódtam, minden körülmény adott a kibontakozáshoz. Nyilván mindannyian nyerni akarunk, mindenki tisztában van vele, mi a dolga.
Elöl hol érzi magát a legjobban? Lassan bejátszotta már arrafelé az összes létező posztot, Németh András pedig a múltkor úgy jellemezte önt, mint aki „szereti a mélységet is támadni, de ugyanúgy a tizenhatosra is betörni.”
Ez rendszerfüggő: egycsatáros rendszerben is feltalálom magam, de a legjobban kétcsatárosban szeretek játszani – főleg, ha van egy tőlem eltérő típusú támadótárs, aki megtartja, megcsúsztatja a labdákat, miközben én tudok körülötte futkározni.
A legjobban a tizenhatoson belül érzem magam, de mostanában tízest is elkezdtem játszani, az ék mögött, ez is tetszik, és szerencsére sikerül gólokat lőnöm innen is. Az elmúlt félévben a négy elülső poszt mindegyikét bejátszottam, személy szerint mégiscsak a klasszikus csatár szerepkört élvezem a leginkább,
de bármelyik pozícióban kapok lehetőséget, mindig igyekszem a lehető legjobb teljesítménnyel segíteni a csapatot.
A PAFC az elmúlt években sok kritikát kapott, hogy az akadémia címszó ellenére tele volt légiósokkal, most viszont a magyar- és fiatalszabály nyomán sokszor hét-nyolc magyarral a kezdőjében áll fel, ami már lényegesen jobban mutat.
Szerencsére elég jól állunk magyar anyaggal és fiatalokkal is, van merítési lehetőség, így a mi szempontunkból, mondhatni, jól jöttek ki ezek a szabályok, mi inkább örülünk nekik, mint nem. A légiósok is rendesek, nincs velük semmi baj, de én személy szerint
üdvözlöm, hogy több a fiatal magyar srác, ez jó versenyhelyzetet is teremt. Nyilván nem értek egyet azzal, hogy valaki csak azért játsszon, mert magyar, de szerintem esetünkben nincs is szó erről: akik már odakerültek a tűz közelébe, ők sincsenek abban a tévhitben, hogy bármit csinálnak, ott lesznek a pályán.
Pontosan tudják, hogy azok kerülnek be a csapatba, akik az edzéseken mutatott teljesítményükkel, a hozzáállásukkal kiérdemlik, legyen az légiós vagy magyar – és ez így van rendjén.
Bajnoki ezüstérmes létükre nehezen indult az idény, az új évnek viszont már ismét dobogóközelből vághatnak neki. Mivel lennének elégedettek a végén?
Legutóbbi ezüstérmesként egyértelmű, hogy idén is a dobogó a cél. A döcögős idényrajt után egyre jobban magunkra találunk, és bár az évzáró bajnokinkon, Győrben nagyon nem néztünk ki jól – az egyik legrosszabb idei teljesítményünket nyújtottuk –, ettől függetlenül pontosan tudja mindenki, mit szeretnénk elérni, és ezért küzdünk egy remélhetőleg sokkal jobb tavasszal.
Lukács Dániellel azt megelőzően beszéltünk a PAFC marbellai edzőtáborában, hogy másnap felröppentek a lehetséges januári távozásáról (FTC, Újpest) szóló hírek. Ezen fejleményekre reakcióként azt a választ kaptuk, hogy átigazolási pletykákat sem a klub, sem a játékos nem kommentál hivatalosan.
Erős újévi politikai rajt a Mestertervben: Kereki Gergő műsorában Mráz Ágoston Sámuel és G. Fodor Gábor elemzi Magyar Péter újévi beszédét, Bajnai Gordon színre lépését, az Orbán–Magyar nemzetközi sajtócsatát, a közelgő választás forgatókönyveit, a világrendszerváltás jeleit és az év eleji gazdasági intézkedések politikai hatását.
Az európai topligákban is felfigyeltek a magyar gólgépre – ám itt jön a de.
A kérdés már csak az, mit szól ehhez a Fradi.
Felkészül Tóth Alex?
A Spíler Tv exkluzív interjút készített a magyar válogatott csapatkapitányával. Szoboszlai a család karácsonyáról is mesélt.
Mindazonáltal nemcsak a Ferencváros szeretné megkaparintani.
Az Európai Bizottság elnöke bízik a legjobbakban.
A bizonyítás veszélyeztetése és az ismételt bűnelkövetés lehetősége miatt döntöttek a hosszabbítás mellett.
Egyetlen állítással elérték, hogy azonnal szabadon engedjék őket.
