Nagy a baj: Nyugat-Európa nagyvárosai minikalifátusokká változtak – a magyar modell viszont válságállónak bizonyult

Az elmúlt másfél évtized a válságok közepette zajló építkezés története volt Magyarországon. Gyarapodunk, de mindig „van valami”. A 2008–2009-es gazdasági összeomlás után a jobboldal átvette a kormányt a baltól, elindult a munkát és a családot jutalmazó gazdaság építése. A nullpontról kellett visszaépíteni a nemzet önbizalmát. Egymást érték a kihívások, a magyar modell viszont válságállónak bizonyult. A pandémia, majd az ukrajnai háború a permanens válságkezelés időszakát hozta el. De Orbán Viktor képes volt kormányozni a járvány idején, és Európában egyedüliként a béke szószólója maradt a legnagyobb háborús hisztéria közepette is. Az idő megint csak a magyar miniszterelnököt igazolja – úgy tűnik, a magyaroknak tényleg nem igazuk van, hanem igazuk lesz. 

A nyugat alkonya… 

A történelmi kihívás azonban egyértelműen a tömeges népvándorlás. Mert olyan demográfiai és klimatikus mozgatórugói vannak, amelyek ad hoc intézkedésekkel nem kezelhetők, és kizárólag ciklusokon átívelő, kompromisszumot nem ismerő politikai akarat képes feltartóztatni. 

A nyugat-európai országok a kényelmet és a fogyasztást helyezték életformájuk középpontjába. Bő fél évszázada gyermekvállalás helyett a bevándorlásra bízzák népesedési dinamikájukat, és ezzel szemmel láthatóan felélték saját békéjüket és unokáik jövőjét. Párhuzamos társadalmak és letagadott no-go zónák alakultak ki, elszabadult a terror. Bataclan, Nizza, Köln, Maelbeek – csak az utóbbi években jóval ezer felett van az áldozatok száma. A nagyvárosokban már rég megszűnt a közbiztonság, az iszlamizáció riogatásból mindennapi „élmény” lett, Egyesült Királyság-szerte fiatal lányok ezreit zsákmányolják ki szexuálisan a migránshátterű szervezett bűnözői körök. Megszokottá váltak a templomok és zsinagógák elleni támadások. Franciaországban nyílt keresztényüldözés zajlik, ezrével (!) gyújtják fel a templomokat, a németországi zsidóságnak újra a napi utcai fenyegetettség jut osztályrészül. 

Arnold Toynbee, a challenge-response elmélet atyja azt állítja, hogy egy civilizációnak mindig szüksége van optimális méretű kihívásokra. Ha nem éri ilyen, akkor megmerevedik, és pusztulásnak indul, ha leküzdhetetlenül nagy fenyegetés éri, akkor pedig összeomlik a megpróbáltatás súlya alatt. Ha azonban olyan mértékű a challenge, amivel nagy nehézségek árán, de meg tud küzdeni, akkor mint a megmetszett fa, új erőre kap. 

…Magyarország pirkadata? 

Nos, Magyarország számára ilyen szempontból a 2015-ös év volt a fordulópont. Ekkor tapasztaltuk meg a saját bőrünkön, hogy az új népvándorlás korát éljük, és civilizációnk történelmi léptékű kihívással szembesül. Ennek a krízisnek a frontvonalában áll Magyarország – és rajtunk áll, meg tudjuk-e őrizni a magyar hazát gyermekeinknek, unokáinknak. A magyar válasz teljes körű volt: jogi és fizikai határzár, a rendvédelem újjászervezése, kíméletlen fellépés az embercsempészettel szemben. A migrációt tudatosan gerjesztő ngo-hálózat feltérképezése és leleplezése olyan sikeresnek bizonyult, hogy egy csapásra feltette Magyarországot a világtérképre. Radikalizmusunk annyira újszerű volt, hogy eleinte még olyanokban is felzúdulást keltett, akik azóta belátták, nekünk volt igazunk. Most pedig már a mi módszereinket másolják Lengyelországtól Texasig. A magyar válasszal megszületett az a response, amit a Nyugat adhat a legújabb kori népvándorlás kihívására. Napi egymillió eurós bírságot rótt ki ránk Brüsszel ezért, de megéri. 

Hogy mi is történt pontosan? A magyar kormányzatnak szemet szúrt, hogy az éghajlatváltozásból és a robbanásszerű népszaporulatból eredő push faktorokon kívül jelentős pull tényezők is gyorsítják a folyamatokat… A „menekültáradat” – ahogyan a baloldali média szerette nevezni – nem pusztán a véletlen műve. A Soros-terv és a nevével fémjelzett gépezet, a globalista politikai erők célzottan, előre megfontolt szándékkal igyekeznek destabilizálni az egész kontinenst. Brüsszel intésére megmozdult az ngo-hálózat, és a rendelkezésére álló teljes médiagépezet segítségével dolgozott azon, hogy bátorítsa és szervezze a migránsok tömegeit Európa felé. Buszokkal, vonatokkal, hajókkal utaztatták őket, teljes körű logisztikai támogatást nyújtva nekik ahhoz, hogy elérhessék kontinensünket. Nyitott határokról és befogadó államokról dezinformálták őket. A művelet nem lett volna lehetséges a nyugati kormányok hallgatólagos beleegyezése nélkül: az unió és számos ország vezetője cinkos módon asszisztált a „Willkommenskulturhoz”, sőt, a mai napig ünneplik Európa önfeladását. E globalisták azóta már a látszatra sem adnak: bennünket úgy vonnak jogállamisági eljárás alá, hogy ők maguk nem engedik elindulni a választásokon riválisaikat Franciaországban vagy Németországban. 

Illékony biztonság 

2015. szeptember közepén nyílt összecsapás zajlott le a magyar határon: az illegálisan érkező migránsok kövekkel, vasdorongokkal és betonkockákkal szervezetten megostromolták a határt, amit rendőreink életük és testi épségük kockáztatásával megvédtek. Tíz évvel ezelőtt ebből a döbbenetből született meg a modern magyar jobboldal. Igen, tíz éve ébredtünk rá történelmi küldetésünkre, és tíz éve döntöttük el, hogy megvédjük Magyarországot és vele együtt Európát. Ennek megfelelően a kozmopolita elit pedig egy évtizede szánta el magát végleg arra, hogy megsemmisít bennünket. A brüsszeli végrehajtóik azóta keresik a fogást a magyar jobboldalon: eleinte csak tüske voltunk a köröm alatt, mostanra pedig legfőbb ellenség lettünk. Noha eszközeik igen változatosak, a módszer ugyanaz. A műveletnek mindig részét képezi, hogy ügynökök segítségével igyekeznek destabilizálni a demokratikusan megválasztott magyar kormányt, és egy tényleges társadalmi beágyazottság nélküli formációval kísérleteznek. Emlékszünk még Bajnai Gordonra és az Együttre? Azt követte Márki-Zay Péter és a Mindenki Magyarországa Mozgalom nevű gittegylet. Mindkettőt úgy fújta el a szél a választás után, mintha sosem lettek volna. A mintázatba tökéletesen illeszkedik a Tisza nevű korábbi kamupárt, amit átírattak legújabb ügynökük nevére. A séma könnyen felismerhető, nem igényel különösebb intellektuális erőfeszítést. 

A 2026-os választás sorsdöntő lesz. Már megint miért? – kérdezhetik joggal. Azért, mert a történelemnek vannak kitüntetett fordulópontjai. Olyan pillanatok, melyek mindent megváltoztathatnak. Amikor egyetlen rossz választás végzetes katasztrófába sodorhatja az országot, és évtizedekre megnyomoríthatja lakóinak életét. Ilyen volt Károlyi Mihály színre lépése 1918-ban, ami egyenesen vezetett a tanácsköztársasághoz, majd Trianonhoz. 

Látjuk, hogy a mai nemzetközi politikai helyzet rendkívül kiélezett. Látjuk, hogyan szűnik meg a bevándorlás és a multikulti miatt az az Európa, amit nem is oly régen utol szerettünk volna érni. Pár évtizede egyszer rosszul választottak, és nekik ma már kampó, sosem lesznek azok, amik voltak. Nekünk természetesnek tűnik a biztonság, a rend – hogy Magyarország magyar ország. De ezt ne vegyük adottságnak. Velünk is megtörténhet, ami odaát van, ha Brüsszel tervei kormányra jutnának. Mert ahogy nem lehet csak egy pici szuverenitásról lemondani, ahogy nem lehet félig teherbe esni, úgy nem lehet csak kicsit bevándorlóországgá válni. 

Mi döntsünk jól. Mert a migráció méreg.

A szerző az Alapjogokért Központ főigazgatója 

***

(Nyitókép: Magyar Nemzet / Kurucz Árpád)

***