Merénylet áldozata lett Charlie Kirk politikai influenszer, Donald Trump szövetségese

Egy mesterlövész gyilkolta meg a jobboldal egyik legnépszerűbb politikai kommentátorát.

A folyamatos hergelés, az ellenfél démonizálása és a fenyegető retorika előkészíti a terepet a tényleges erőszaknak. Előbbinek pedig már itt vannak a jelei.
Szerdán újabb politikai merénylet rázta meg az Egyesült Államokat: szeptember 10-én, egy egyetemi eseményen lelőtték Charlie Kirket, a konzervatív Turning Point USA alapítóját és ismert politikai influenszert. Az eset a nemzetközi sajtóban politikai indíttatású támadásként jelent meg, a vizsgálatok még tartanak.
Ezt is ajánljuk a témában
Egy mesterlövész gyilkolta meg a jobboldal egyik legnépszerűbb politikai kommentátorát.
Az ügy azonban jócskán túlmutat a jelenlegi tragédián: az eset egy baljós sorozat újabb állomásának is tekinthető, amely az utóbbi időszakban politikai vezetőket és közszereplőket ért támadások mentén rajzolódik ki világszerte.
Emlékezetes, hogy 2024. júliusában Donald Trump, amerikai elnök ellen követtek el merényletkísérletet Pennsylvaniában. A lövések nyomán Trump megsérült – a fülét súrolta a golyó. Néhány hónappal korábban, májusban Robert Fico szlovák miniszterelnököt támadták meg súlyosan, szintén politikai indíttatásból. A szlovák politikus élete millimétereken múlt, ugyanis öt helyen sértette meg a golyó a létfontosságú szerveit.
Ezek az esetek ugyan különböző országokban történtek, de közös bennük, hogy a szélsőséges polarizációval és a közbeszéd kiéleződésével hozták összefüggésbe őket.
A szakértők egyre gyakrabban beszélnek arról, hogy a folyamatos hergelés, az ellenfél démonizálása és a fenyegető retorika előkészíti a terepet a tényleges erőszaknak.
Nem közvetlen ok-okozati összefüggésről van szó, inkább arról a mechanizmusról, amit a pszichológia „stochastic terrorism”-nek, magyarul sztochasztikus terrorizmusnak nevez. Ez a politikai erőszaknak egy olyan formája,
amelyet egy csoportra vagy egyénre irányuló ellenséges nyilvános retorika gerjeszt.
Ezt is ajánljuk a témában
A tiszás szeretetkampány álarca mögött az elmúlt évben többször is felsejlett egy teljesen más arcot mutató szervezet képe.
Vagyis: a gyűlöletkeltő, dehumanizáló beszéd növeli az esélyét annak, hogy valaki a hallgatóságból egyszer csak konkrét tettlegességig jusson. A hergelő retorika önmagában nem magyaráz meg minden erőszakot, de az bizonyos, hogy csökkenti a társadalmi gátakat, amelyek addig visszatartották a radikalizált személyeket vagy csoportokat. Ezen a ponton a kérdés adja magát: lehetnek-e hasonló – aggasztó – jelek Magyarországon?
Bár szerencsére politikai merénylet hazánkban egyelőre nem történt, több olyan aggodalomra okot adó jelenség is felütötte a fejét a hazai közéletben, amely igencsak aggasztó mintázatokat mutat.
Ide sorolható például, hogy nemrég Krúbi (azaz Horváth Krisztián) egy koncertjén arról beszélt, hogy „amikor majd felakasztjuk” a miniszterelnököt, „küldök neki egy gyógypuszit”. De ugyanebbe a sorba illeszkedik Majka legutóbbi – nagy port kavart esete – is, aki pedig egy fesztiválon a kormányfő fejbelövését imitálta. Illetve említhetjük még – a mostanra a popkoncertek egy részének az állandó elemévé vált – „mocskos fideszezést” is.
Ezt is ajánljuk a témában
Gyomorforgató monológgal, sokkoló kijelentésekkel támadta ismét a magyar miniszterelnököt az énekes. A közönség tapsikolva éljenzett.
Bár ezek elsősorban provokatív művészi gesztusok és politikai szatírák, hatásuk egészen biztosan nem elhanyagolható,
hiszen a verbális erőszak normalizálódása előbb-utóbb megágyazhat a valóságos agressziónak is.
Ugyanakkor nem csak a színpadon láthatók efféle jelek, hanem a politikai közéletbe is beszivárogtak hasonlóan hergelő, erőszakos elemek.
Mint ismert például: a Tisza Párt egyik vezető politikusa, Ruszin-Szendi Romulusz egy sajtóeseményen lapunk riporterét lökdöste, korábban pedig maga a pártvezér, Magyar Péter csukta rá a kocsiajtót ugyanezen kollégánk kezére.
Az is ismert történet, hogy a kötcsei piknik idején a Tisza Párt szimpatizánsai közül
többen akasztással fenyegették meg Császár Attilát, az M1 riporterét.
De arra a Tatabányán történt esetre is emlékezhetnek olvasóink, amikor szintén tisza-szimpatizánsok megrongálták egy kávézó üvegfalát Magyar Péter beszéde után, mert a hely telt ház miatt nem tudott számukra helyet biztosítani.
Ezek az esetek mind-mind jól mutatják, hogy a szándékosan gerjesztett politikai feszültség a közvetlen személyes interakciókban is testet ölthet.
Ezt is ajánljuk a témában
A tiszások „békekampányának” hitelességét erősen erodálják a pártemberek durva kijelentései és akciói.
Úgy tűnik tehát, hogy a nemzetközi tapasztalat világos:
ahol a politikai beszéd rendszeresen átlépi a civilizált vitakultúra határait, ott megnő a kockázata annak, hogy az erőszak a szavak szintjéről a tettek szintjére csúszik át.
Aláhúzandó persze, hogy nem törvényszerű, hogy Magyarországon is ez történjen, de az intő jelek már itt vannak.
A baj megelőzéséhez valószínűleg több szinten van szükség felelősségvállalásra: ami biztos, hogy a politikusoknak és közszereplőknek kerülniük kell az erőszakot normalizáló vagy célpontokat démonizáló megszólalásokat. Ahogy az is biztos, hogy a sajtó munkatársait védeni kell a fizikai inzultusoktól.
A tegnap esti Kirk elleni merénylet mindenképpen arra figyelmeztet,
hogy a politikai hergelés sosem marad pusztán retorika kérdése, ugyanis ha hosszú távon normalizálódik, egyszer – tragikus módon – valóság válhat belőle.
Itthon most még időben lehetne tanulni más országok hibáiból, hogy ne kövessük el ugyanazokat a ballépéseket.
Kapcsolódó vélemény
Mennyi minden meg tud változni egy nyár alatt!
Nyitókép: Magyar Nemzet, Fazekas Máté