Meneküljön, ki merre lát, megbokrosodott a Tisza Párt!

A Tisza Párt adót emelne, a kormány adót csökkent, illetve enged el – szólt az őszi politikai szezon előtti utolsó fő hír. Már ha van még olyan, hogy politikai nyári szünet meg ősz eleji szezonkezdet, mert idén és tavaly elmaradt az előbbi és ennek okán az utóbbi is. 

Az amerikai és az orosz elnök Alaszkában találkozott. Donald Trump megfejte az EU-t, amely valamiféle Európa nevében beruházásokat ígért az amerikaiak számára lecsökkentett uniós és az EU-tagállamok számára megemelt amerikai vámok mellé. Sikerrecept!

Ebben a környezetben, amely nem kedvez a gazdasági pörgésnek, robbant a hír – alátámasztva egy bevallásszámba menő videóval –, hogy a Tisza, amelynek környékén feltűnt több lejárt szavatosságú egykori SZDSZ-es közgazdász, progresszív jövedelemadózást tervez, azaz a 15 százalékos mellé bevezetné a 22 és a 33 százalékos kulcsot. 

A progresszív adórendszer mind baloldali, mind keresztény körökben is tud népszerű lenni, hiszen a támogatók evidensnek érzik, hogy fizessen többet, akinek több van. Csakhogy akinek több van, az akkor is többet adózik, ha mindenki ugyanakkora szja-t fizet, hiszen akinek a bére egymillió forint, annak a 15 százalékos szja többet jelent, mint annak, aki négyszázezer forintot keres. 

A baloldal világszerte rendszerint „a gazdagok” megadóztatására hivatkozik,

Talán nem kell magyarázni, hogy miként fojtja meg a magasabb adó az alsó középosztályt, így az aligha fog tudni többet félretenni. A kiszivárgott tiszás terv érintené az átlagkeresetet,

A baloldal azért is szeret adót emelni, mert a lelke mélyén úgy gondolja, hogy aki nem szegény, az jogtalanul él jobban, és lelkiismeret-furdalása kellene hogy legyen. Azaz a baloldali megfontolások között egyáltalán nem csak a költségvetési egyensúly játszik szerepet, hanem a középosztály-ellenesség is. Szerintük a középosztály önző és szűk látókörű. 

Az adóemelések fő problémája, hogy stagnálást okozhatnak, hiszen kevesebbet tudunk költeni és befektetni. A munka iránti motiváció is csökken az emberben, ha kevesebb pénzt kap kézhez.

Lehet, hogy a történelmi okokból gazdag országok, mint a skandináv államok, meg tudják adóztatni az amúgy is magas fizetéseket anélkül, hogy lefojtanák a gazdaságot, és ki tudják húzni magukat a mocsárból. De a közép-európai országokban, amelyek a rendszerváltozáskor deficitesként indultak, nincs igazán mit megadóztatni.

A 2010-ben felálló kormány a másik utat választotta: mivel nincs nagyon mit újraosztani, inkább hagyták az embereknél a pénz nagyobbik részét. Bejött, a gazdaság felpörgött. Harminc évvel a Bokros-csomag után a Tisza újra megszorítana, pedig semmi szükség rá.

***

(Nyitókép: Kisbenedek Attila/AFP)