Itt van Magyar Péter valódi ajánlata a sajtónak: Út a Dunába!

„Belököm őket a Dunába!” – hallhattuk Magyar Péter véleményét a sajtóról még 2024. november 18-án. A Tisza pártelnöke amióta politikus lett, bár azt ígérte, hogy neki esze ágában sincsen erre a pályára lépni, az ominózus kijelentését szisztematikusan hajtja végre. Bár rengeteg Magyar Péter-i mondásról kiderült, hogy egyetlen szó sem igaz belőle, sőt arra is volt példa hogy egy adott kérdésben 5 másodpercen belül homlokegyenest ellenkezőt állított, de a sajtóval kapcsolatban tett ígéreteket, kijelentéseket bizony konzekvensen megvalósítja. 

Szép dolog, ha egy politikus esetében a kijelentések és a cselekedetek összhangban vannak, de itt azért van egy kis bibi. Ugyebár 1990-ben azért választottak az emberek szabadon országgyűlési képviselőket, és a voksukkal azért zárták le a rendszerváltás folyamatát, hogy mind a pártokat, mind a sajtótermékeket tekintve a jövőben is legyen választási lehetőségük. Persze akiknek volt rálátása a nyugati demokratikus országokra, azok tudták, hogy ez az egész folyamat nem fog egyik percről a másikra kialakulni. Rögtön az első parlamenti ciklusban kitört a médiaháború a kormányzó jobboldali pártok és a korábbi pozícióikat a végsőkig védelmező állampárti-liberális médiaelit között. A küzdelem a következő ciklusokon is áthúzódott, sőt az akkori frontvonalak a mai napig léteznek a hazai sajtóban. 

Az 1990 óta tartó médiaháború részleteit, egyes stációit most nem fogom végigvenni, mivel egy több ezer oldalas könyv is talán rövid lenne az egész folyamat leírásához. Ami biztos:

Mind az ellenzéki, mind a kormánypárti szavazók számára szinte korlátlan lehetőség nyílik arra, hogy hozzájussanak az őket érdeklő és nekik szimpatikus sajtótermékekhez. Ebbe a helyzetbe robbant be Magyar Péter 2024 tavaszán.

Az 1990 óta hatalmon lévő összes párt esetében is voltak szimpátiák és antipátiák az egyes médiumok irányában. Teljesen természetes volt, hogy Medgyessy Péter vagy Gyurcsány Ferenc sokkal szívesebben nyilatkozott a Népszabadságnak, míg Orbán Viktor a Napi Magyarországnak vagy a Magyar Nemzetnek. Ez bizony minden nyugati demokratikus országban így van, hogy az egyes politikusok, mivel emberek, így valamelyik újságíróval jobb, míg másokkal rosszabb viszonyt ápolnak.

Mindezek ellenére, amikor az MSZP és az SZDSZ volt hatalmon, akkor is sok példa volt arra, hogy ezen pártok politikusai nyilatkoztak ellenzéki lapoknak, és a Fidesz több mint 15 éves kormányzása alatt is rengeteg interjút, nyilatkozatot adtak baloldali-liberális lapoknak. 

Ebben tényleg újat hozott Magyar

Magyar Péter abban mindenképpen újat hozott, hogy amióta kilépett a pártpolitika világába, azóta izzó gyűlölettel viseltetik a neki nem szimpatikus újságírókkal és szerkesztőségekkel szemben – de a neki hízlegő sajtótermékekkel sem bánik kesztyűs kézzel. Még mindezzel sem lenne egetverő probléma, mert egy politikus is eldöntheti, kinek nyilatkozik és kinek nem. A hatalmas nagy probléma ott kezdődik, hogy

Ennek volt az egyik csúcspontja az elhíresült „Dunába lököm őket” kijelentés is. Lehet csűrni-csavarni, de odáig még Gyurcsány Ferenc sem mert elmenni, hogy újságírók fizikai megsemmisítését forszírozza. A bukott szocialista kormányfő egyszerűen nem válaszolt az akkor ellenzéki sajtónak, de fizikai fenyegetés nem történt.

• Magyar Péter belépett a ringbe, és már az első fellépésein az egyik legfőbb témája az volt, hogy vagy kirúgatja, vagy börtönbe záratja a neki nem tetsző sajtómunkásokat. 
• A Tisza-vezér akkor „jön igazán formába”, ha női riporter próbál neki feltenni valós kérdéseket, mert akkor nemcsak a megszokott gyűlöletpaneljait veszi elő, hanem hímsoviniszta dumákkal is megpróbál felülkerekedni. 

Ha ezt az egész összképet nézzük, akkor válik igazán üvöltéssé az a csend, amit az úgynevezett jogvédők és újságírói érdekszervezetek gyakorolnak. Ha egy baloldali újságírót ért valamilyen sérelem a mögöttünk hagyott évtizedben, akkor ezek a „jogvédők” elég hamar elkezdtek petíciózni.

Csak remélni merem, hogy a fent említett szervezetek és női jogvédők nem azért hallgatnak most, mert örülnek annak, hogy jobboldali-patrióta újságírókat, riportereket ér verbális és fizikai támadás is. Lehet ez csak egy nagyon rosszindulatú feltételezés, és remélem, nincsen igazam. Hallgatásuk másik oka az is lehet, hogy egyszerűen félnek attól, hogy ha kiállnának a megtámadott riporterek és újságírók mellett, akkor Magyar és hívei hasonló agresszivitással támadnának. 

Érdemes felidézni, hogy amikor a HVG egyik újságírója egy rendőrségi jgyzőkönyvet nyilvánosságra hozott, akkor érdekes módon ennek az újságírónak távoznia kellett a szerkesztőségből, ráadásul elképesztő gyűlöletcunami zúdult rá. Minden bizonnyal sokan mérlegelik tehát ezt a szempontot is. 

Hosszas csend után megszólalt a Magyar Újságírók Országos Szövetsége (MÚOSZ), de nyilatkozatuk lényege, hogy a tiszás agresszió oka „azorbán”. Egy perc kétségük se legyen: miután Magyar „belökte a Dunába” azokat, akik számára a leginkább ellenszevesek voltak, és akik mellett a MÚOSZ is csak félszívűen állt ki, akkor egy idő után bizony ők fognak következni.

A pártvezér rögtön ott terem, és ledorongol mindenkit.

Aki a bajszuk alatt, és a szájuk szélén egy picit örülnek annak, ahogyan

mert bizony sokkal hamarabb jönnek mellém a Dunába, mint azt ők gondolnák! 

***

***

Nyitókép: Képernyőfotó

***