Nem volt szent, és nem is vált ikonná, de „megmaradt a mi hús-vér 20. századi hősünknek” – Libik György, az embermentő

A Rómeó és Júliában a macskakirálynak nevezett veronai ifjúról, Tybaltról úgy tartják, hogy kilenc élete van. Tybalt és bársonytalpú házi kedvenceink mellett a rendkívül színes pályát bejáró Libik Györgynek is ennyi volt, miként a nemrégiben róla megjelent könyvében Medgyesi Konstantin, a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Karának főiskolai docense, a Móra Ferenc Múzeum történész-­főmuzeológusa megállapította.

Az alapos levéltári, könyvészeti, illetve oral history interjúkra támaszkodó életrajz szerint Libik kilenc élete felölelte a 20. század közepének és második felének szinte valamennyi magyar történelmi sorsfordulóját. Apósa, a Nobel-díjas orvos, biokémikus Szent-Györgyi Albert a második világégés idején a háborúellenes mozgalom egyik vezéralakja volt, így Libik is a németekkel szembeni ellenállás mindeneseként tevékenykedett. Hamis okiratok gyártásában nyújtott segítséget társai, valamint a bajbajutottak részére, majd a később mártírhalált halt svéd diplomata, Raoul Wallenberg sofőrjévé szegődött, akinek az oldalán intenzíven részt vállalt a budapesti embermentésben. Számos siker mellett kudarcok is érték őt és a csapatát: 1944 tavaszán Szerb Antal megmentésére indultak, aki közölte velük, hogy „még gondolkozik az illegalitás s a munkaszolgálati bevonulás közötti alternatíván”. Végül 1944 júniusában bevonult a munka­szolgálatra, ahol 1945 januárjában, a balfi táborban nyilasok agyonverték.

Az ellenállási mozgalomban Libik számos kommunistával került közelebbi kapcsolatba, ám a világháborút követő esztendőkben, a sztálinista diktatúra kiépülésének idején eltávolodott tőlük. 1956 tavaszán ismerkedett meg a kommunisták által korábban bebörtönzött, neves szociáldemokrata politikussal, Kéthly Annával, és meghitt politikai barátságot ápolt vele a továbbiakban. A forradalom és szabadságharc idején kezdetben háttéremberként tevékenykedett Nagy Imre környezetében a parlamentben, majd a mártír miniszter­elnök kormánybiztossá nevezte ki. Bécsből kellett volna irányítania a forradalom megsegítésére küldött segélycsomagok Magyar­országra szállítását, de megbízatását a szabadságharc vérbe fojtása miatt már nem tudta ellátni.

A megtorlástól tartva végül Svéd­országba menekült. A rá mindig is jellemző kiváló kapcsolatteremtő képességének köszönhetően barátságba került Allen Ginsberg amerikai beatköltővel, a későbbi hippimozgalom egyik meghatározó alakjával. Élete hátralévő részében kutatómérnökként és üzletemberként járta a világot. Magyarországra először 1965-ben tért vissza, majd a rendszerváltozás után hazatelepült.

Medgyesi Konstantin szerint Libik nem volt szent, és nem is vált ikonná, de „megmaradt a mi hús-vér 20. századi hősünknek”. Kalandos biográfiája nem csupán történelmi szakkönyvként, de politikai krimiként, továbbá irodalmi igényességgel megírt életrajzi regényként egyaránt méltán ajánlható a szélesebb olvasóközönség figyelmébe.  

Medgyesi Konstantin: Egy 20. századi fenegyerek – Libik György, az ember­mentő. Jaffa Kiadó, 2025

A szerző az MCC Történettudományi Műhelyének vezetője

Nyitókép: Jaffa Kiadó