Amit Magyar Péter művelt Szöllősi Györgyivel, arra nincsenek szavak – és talán jobb is így

(Nyitókép: YouTube-képernyőfotó)

Egy dolgot tehetünk, ha valaki, jelesül Magyar Péter magáról és a szituációról megfeledkezve kínosan viselkedik:

Hogy amikor a mindenkori ellenzéki reménység részéről vállalhatatlan dolgokat tapasztal a polgár, egyetlen helyes megoldás van: úgy tesz, mintha észre se venné. Ha a reménység ezek után szántszándékkal, saját hatáskörében naponta tesz rá még vagy hét lapáttal, akkor tessék pláne becsukott szemmel közlekedni – mintha Szentkirályi Alexandra egymás után töltene föl magáról szexin pózoló fotókat,

Most össze kell fogni, be kell állni a banánnal fotózkodó mögé, ne legyünk finnyásak. Persze mindeközben érdemes sűrűn leszólni a kormánypárti polgárt, amiért az nem finnyáskodik eléggé.

Az addig kétségtelen, hogy az esetleges ízléstelenségeket kizárólag úgy érdemes szóvá tenni, ha bírálatunk tárgyához képest a bírálatunk minimum egy egységgel ízlésesebb és érettebb. Tiszta sor. Ezért most a biztonság kedvéért maradjunk is fejmagasságban, és ott vizsgáljuk meg az obligát félrenézés gyakorlatát.

„A vezetés már eltávozott, valószínűleg, lehet, hogy már külföldön is vannak, vagy ahogy Szöllősi György[i] az ATV-ből, elment éppen valami egzotikus szigetre, mint egy rendes újságíró, aki aggódik a média függetlenségéért” –

jó érzékkel észlelve: meglehetősen ízléstelen és kínos dologgal állunk szemben.

Nem egy esti italozás közben csusszant ki a gondolatmenet, nem valamely „fizetett provokátor” kényszerítette ki a szavakat, nem a „kétezer ügynök” ármánykodott, nem egy spontán reakció csúszott félre („fáradt szegény, nem lehet mindig formában”), nem az Európai Parlament operatőre örökítette meg az esetet óvatlanul –

miután az ATV-s Szöllősi Györgyi kiposztolta: életében először kéthetes nyaralásra utazik, hogy kerek évfordulót ünnepeljenek a férjével, 30 évben egyszer.

Nem kevesen vannak, akik leszögezik: én már akár egy selymes döglégyre is leszavaznék, csak szabaduljunk végre a Fidesztől, amely úgymond a legszentebb magánszférát is átpolitizálja, folyvást ellenségképet kreál, valamint kézivezérlésű propagandával mérgezi a társadalmat és a közbeszédet. Nem csoda, hogy innen nézve semmiképp se szerencsés észrevenni Magyar Péter megszólalását –

Akkor ugyanis rögvest feltűnik: a TISZA-vezér személyesen sérelmezi, hogy egy magáncsatorna egyik újságírónője nem mondja le évfordulós nászútját, hogy egy ellenzéki párt rendezvényén a köztévé ellen tüntessen, és Nagy Ervin őt is „TISZA-társaként” köszönthesse a színpadról; a TISZA-vezér a média függetlensége miatti aggodalmában

a TISZA-vezér (mielőtt palacsintasütögető és italkészítő sorozatot indítana a Facebookon) megvetőleg uszít egy magánszemély ellen, aki az állítólag senki által nem nézett M1 műsorai miatti permanens aggódás helyett politikamentesen merészel pihenni; a TISZA-vezér prolihergelő dumával egzotikusszigetezik, hogy Szöllősi Györgyi a 30 éve tartó párkapcsolatának ünneplése közben egy TISZA-profilképes inkvizítornak magyarázkodhasson a Kis-Szunda-szigetekről.

Politikát visz oda, ahol annak semmi keresnivalója, kreál egy kis ellenségképet, és mindeközben propaganda-üzemmódban csúsztat, hogy rongyrázó kollaboránst kiáltva emelje önnön megvilágosodott fényét.

Közel két hét telt el, de néhány kósza kommentelőtől és a „DK Press” billogot már korábban kiérdemelt 444-től eltekintve senki nem kiáltott fel, hogy hahó, ez mi akart lenni; színfüggetlen írástudó ellenzékiekben nem támadt fel a vágy, hogy barátilag rávilágítsanak a problémára.

– igaz, az is egy stratégia lehet, hogy amikor majd Szöllősi Györgyi hazatér, teátrálisan kér tőle „elnézést” az Egyenes beszéd stúdiójában arra az esetre, „ha” valami „félreérthetőt” mondott; a műsorvezető pedig még legyen is lekötelezve ezért az oly nemes gesztusért. Viselkedjék úgy, ahogy azt kell, maradjon szépen csöndben,

Lehetne persze minderre kormánypárti oldalról is azt mondani, hogy hagyjuk már, ne foglalkozzunk vele. Negligáljuk a fazont, attól lenne a legidegesebb. Csakhogy én azt tanultam a valamiért most síri csöndben kuksoló feministáktól, hogy

Legyen szó akár egy bensőségesen ünnepelni vágyó feleség arculcsapásáról, akár felajzott női rajongók banánnal való etetéséről.

***