Amíg ezeket a szánalmas alakokat egy pap a Bibliával, Budaházy meg az összevont szemöldökével elkergeti, addig olyan nagyon nem kell megijednünk

Ismerjük azt a típust, aki nem tud focizni, de mindenáron beszemtelenkedik a csapatba, aztán jól lerúg mindenkit, és ha elzavarják, sírva hívja a tanítónénit; vagy aki irigykedve nézi, amikor a többiek kártyavárat építenek, majd közli, hogy ez vacak, dühösen elfújja, és büszke magára,

Csapatot is gyűjt maga köré, a többi öntudatos rombolóból. Úgy értelmezik a társadalmi-politikai szabadság fogalmát, hogy ők bármit megcsinálhatnak, ha ezt a saját vélt igazuk védelmében teszik.

Azt hiszik, övék a világ, joguk van vonulgatni, embereket felbosszantani (kifejezetten ez a céljuk), gyűlöletet kelteni, akár maguk ellen, mert a provokációnak van egy ilyen hatása; ez is a lényege:

Tökéletes jellemzést adott róluk néhány hete Budaházy Edda: „Ezek a szerencsétlenek minden kedden itt mennek el az üzletünk előtt ordibálva: »Nem hagyjuk abba«. Szeretnék mindenkit megnyugtatni, összesen ennyien vannak, és személyi állományukat tekintve kettes alá.” Legközelebb a vonulók meglátogatták a Szkíta kézművesboltot, de zárva találták. Nem volt ilyen szerencséjük augusztus 19-én, mert akkor a rendszerváltás utáni Magyarország legbrutálisabb büntetését elszenvedő politikai elítéltje,

„Nem véletlenül engedte őt ki a Fidesz. Szükségük van a végletekig hergelhető, erőszakra is hajlandó emberekre a békés ellenzéki polgárok megfélemlítéséhez.”; a tévészékházba betörő, a közlekedést rendszeresen megbénító, a Parlamentben trágár szövegeket mutogató, gyújtogató, gyalázkodó, magántulajdonú ingatlanra önkényesen besétáló, magát valamiféle polgárjogi harcosnak képzelő dologtalan Hadházy írta ezt a facebookon Budaházyról,

Kevesebbért ült éveket, mint amit Hadházyék hétről hétre csinálnak: hónapokon át zártak le hidakat. (Amikor egyébként Budaházy zárta le – egyedül – az Erzsébet hidat, pisztolyt nyomtak a fejének.) Ezek azonban tét nélkül akadályozzák a forgalmat, mert senkinek nem esett bántódása közülük, sőt, inkább a tüntetők – ld. még Fekete-Győr elhajított füstgyertyáját – jelentettek veszélyt a rendőrökre is. Bosszantották a főváros népét, akadályoztak tízezreket a szabad mozgásban. Ráadásul az egész annak idején azért kezdődött, mert az Országgyűlésben megszavazott törvényt a Pride betiltásaként értelmezték. Mondhatjuk, hogy sikeres is volt az akciójuk, hiszen a Pride-ot zavartalanul megtartották –

Hogy ez mennyire kizárólag a provokációról szól, arra jó példa a mostani eset, amikor már a harangszóba is belekötöttek. (Legközelebb a kakaskukorékolás lesz az ürügy némi gyűlölködésre?) A Ferenciek terén – igen, ez az ő terük, ott az ateista liberálisok csak vendégségben vannak, és úgy is illik viselkedni – a misére hívó harangszótól gőzölt be a társaság (a „fél, mint ördög a tömjénfüsttől” mintájára megszületett a „beleáll az ideg, mint Hadházyba a harangszótól” mondás).

Szerencse, hogy nem vetkőzött meztelenre az oltáron, mint a Pussy Riot feminista aktivistái szoktak, akik ennek az infantilis magamutogatásnak a nemzetközi bajnokai.

Nyilván nem tudták, kivel kezdenek ki ezek a léhűtők – sosem szoktak tájékozódni a maguk szűk kis világán kívül eső értékekről –, de szép szimbólum, hogy a pályaelhagyó lódoktor rombolói egy építő életútú 83 éves ferences szerzetessel húztak ujjat.

Ezek a zebrajelmezes bohócok egyelőre azért inkább csak szánalmas utánzói a pogromokat szervező antifáknak, de talán nem kell sok, hogy annyira elguruljon a gyógyszerük, hogy az ordibálást némi fizikai erőszakkal is megspékeljék. Az Európai Unió felől remélhetnek is erre némi védettséget, mivel az EP jogi bizottsága éppen most adta áldását az Ilaria Salis-féle tombolásra.

Mindenesetre amíg egy pap egy Bibliával, Budaházy pedig összevont szemöldökével elkergeti őket, olyan nagyon nem kell megijednünk.

***

(Nyitókép: Hatlaczki Balazs / Magyar Nemzet)

***