Gerard Butler elkészítette minden idők egyik legfeleslegesebb folytatását

Még 1997-ben a Cinema magazinban a Tisztítótűz kapcsán azt írták Steven Seagalról, hogy olyanok a filmjei, mint a levespor: elsőre izgalmasnak tűnnek, új ízekkel kecsegtetnek, de végül mindegyik ugyanazt nyújtja. Liam Neeson, a Schindler listájában nyújtott Oscar-jelölt alakításával a háta mögött hasonló szintre dolgozta le magát az Elrabolva-mozik sikerét követően. Neki másfél évtizedbe tellett mindez, Gerard Butlernek jóval kevesebb idő is elegendő volt hozzá. Igaz, amikor a 300-nak köszönhetően sztárrá vált, akkor sem a drámai játékát méltatták, a többség inkább arra volt kíváncsi, milyen edzéstervvel pattintotta ki magát ilyen brutálisan. Ezután pedig szinte csak a fizikumát vetette be, és sorozatban kezdte gyártan a B kategóriás, tök egyforma filmeket. 

noha ez is pofonegyszerű forgatókönyvre épült: jön egy aszteroida, hősünknek rövid belül el kell jutnia A-ból B-be a családjával, olykor az autójával az ütemesen becsapódó aszteroidák között szambázva, hogy még a bolygó lenullázódása előtt odaérjenek egy óvóhelyre. A mozi viszont egész ügyesen tartotta fenn szinte végig a feszültséget, a maga másodvonalbeli módján szórakoztató volt. 

A trükkre ugyancsak nem lehetett túl nagy panasz, a relatíve alacsony költségvetés ellenére sem, és a karanténidőszakban egyébként is megnyugtató volt látni, hogy sokkal nagyobb tré is beüthetne a koronavírusnál. A történet ráadásként szép, bár ormótlanul giccses lezárást kapott: a főszereplők a grönlandi bunkerben számos sorstársukkal együtt átvészelik az apokalipszist, és miként Noé bárkájáról az utasok, úgy bújnak elő ők is az istencsapása után egy édeni tájat megpillantva.

Az ehhez hasonló sztorikat nem szokás folytatni, mert ugyan mégis mivel lehetne? Megnézzük, ahogyan faházakat eszkábálnak, vagy jön egy újabb meteor, netán egy szökőár? Ric Roman Waugh rendező részben utóbbiakra szavazott, kiderül, hogy még mindig hullanak törmelékek az égből, és a menedéket adó festői táj sem olyan barátságos már, mint ahogyan legutóbb láttuk, így a hőseinknek itt sem lehet többé maradásuk. Európa felé veszik az irányt, hogy egy viharos hajóút után felkeressék azt a krátert, 

Ezúttal az idő sürgetését nem egy újabb közeledő végítélet jelenti. Hanem az, hogy Butler karaktere halálosan beteg, és mielőtt kilépne az élők sorából, szeretné biztonságba helyezni a családját, ám a nagy igyekezetét különféle természeti erők, de legfőképpen mindenfelé portyázó gyilkos fosztogatók folyton-folyvást gáncsolják. 

Szóval lényegében a The Last of Us zombik nélküli változatát nézhetjük végig – igaz, idővel ott is az emberek és a nem fertőzöttek okozták a legtöbb galibát. És annak ellenére, hogy az első rész kétórás volt, ez csak másfél, mégis az új kaland jóval hosszabbnak hat. Valószínűleg, mert nem sikerült egy izgalmas posztapokaliptikus világot felépíteni, csak közhelyes elemekből tákolták össze, a halk szavú szereplők nagy részének meg az anyja sem érti a szavát,  így igazán drukkolni sem lehet értük, a cselekmény pedig végtelenül komótosan és feszültségmentesen halad. 

A Greenland: Az új menedék – amelynek angolul Migration az alcíme, de ezt valószínűleg a politikai felhangja miatt inkább megváltoztatták itthon – bátran felhelyezhető a legfeleslegesebb folytatások listájára.   

Greenland: Az új menedék – angol–amerikai katasztrófafilm. 2026. január 8-tól a Fórum Hungary forgalmazásában országszerte a mozikban.

Nyitókép: Fórum Hungary