Korhatár nincs, szinglik is belevághatnak, hogy ne csak kidobáljuk a pénzt albérletre az ablakon.
Még most is csak ízlelgetem a gondolatot: lesz egy saját lakásom. Már egy ideje éreztem, hogy környezetváltozásra van szükségem. Egyre többet böngésztem a lakáshirdetéseket a különböző Facebook-csoportokban, és sorozatosan esett le az állam. A legtöbb albérlet ugyanis 180 ezer forint per hónál kezdődött, és ebben még nem volt benne a rezsi.
Aztán pár hete Orbán Viktor miniszterelnök bombasztikus bejelentéssel állt elő: 10 százalékos önerővel, fix 3 százalékos kamattal és maximum 25 százalékos futamidővel új program indul, ami főként azoknak kedvez, akik az első lakásukat szeretnék megvásárolni.
Korhatár nincs, szinglik is belevághatnak.
Bevallom, első hallásra is megmozdult bennem valami, megcsillant egy reménysugár, hogy nekem is lehet így lakásom a fővárosban.
A második meglepetés akkor ért, mikor a szüleim az albérletváltás hírére azt mondták, hogy sejtésük szerint az új konstrukcióra közel annyit kellene fizetnem, mint egy albérletért – ha nem kevesebbet –, és az a pénz, amit hónapról hónapról kifizetek, egy saját lakásba csurogna bele.
Így már az albérleti oldalak böngészését felváltotta az ingatlanos oldal, ahol csak jöttek szembe a csábító ajánlatok.
Persze már a hirdetés szövegét böngészve kibukott némelyiknél, hogy valami nem kerek. Szuterén, nincs bekötve a gáz, maradna a jelenlegi bérlő, és így tovább.
Közben még csak augusztus eleje van, de a konstrukció csak szeptembertől él. Arról nem is beszélve, hogy olyan turbulencia jellemzi a piacot, hogy két vagy három kiszemelt lakás esetében az ingatlanos vagy a tulaj már csak annyit reagált, mikor felhívtam, hogy folyamatban van a vevővel a szerződéskötés. (Pedig volt, ahol már gondolatban a hortenziát is elültettem a kiskertben.)
Ezt is ajánljuk a témában
„Amikor elmondom az amerikaiaknak, hogy itt ez van, akkor azt kérdezik: a fiatalok ugye mind rád szavaznak?” – mondta a miniszterelnök az MCC Feszten.
Aztán jött a következő mérföldkő: egyeztetés a bankban előkalkulációval, ahol beigazolódik az otthoni felvetés:
valóban jobban megéri most venni, mint bérelni.
A környezetemben van, aki egyenesen úgy fogalmaz, hogy sok esetben az albérlői lét olyan lesz, mintha hónapról hónapra valaki 150-180 ezer forint közötti összeget dobálna ki az ablakon.
Ezt követte az első sikeresnek hitt egyeztetés. A környéket, ahol néztem volna, némileg ismerem is, ennek ellenére már előre tanácstalan voltam, hogy mire is figyeljek oda a mustrán.
Amellett, hogy pörögtek ezek a logikus kérdések üresjárataimban, jókat derültem azon, hogy
kissé olybá tűnik nekem ez a lakásvásárlás, mint a randizás. Működik-e majd a „kémia”, el tudom-e képzelni, hogy otthont varázsoljak a kégliből.
Aztán a nagy agyalást megszakította egy telefon 24 órával a „találka” előtt: egy korábbi jelentkező megegyezett a tulajjal, még alkudott is az árból, ne menjek sehova.
A hír hallattán kicsit elkenődtem, és benyomódott bennem a szorongásgomb: lesznek-e olyan jó árú ingatlanok a program kezdetekor még a piacon, amiket jelenleg böngészek? Közben felmerül az a kérdés, hogy egyeseknek miért éri meg 20 százalékos önerővel belevágni egy mondhatni „életre szóló kalandba”, mikor heteken belül ez a felére csökken?
Nem mellékesen kérdés az is, hogy hány lakást érdemes megnézni ahhoz, hogy az ember lánya jó döntést hozzon,
hiszen ez évtizedekre meghatározhatja a büdzséjét. Majd jön a következő kör: hogy tudom bebiztosítani azt az ingatlant, amibe esetleg „beleszeretek” szeptember elejéig.
S még az adminisztrációba bele sem gondoltam, amelynek a részletei nem teljesen ismertek.
Ezt is ajánljuk a témában
„Nem pár ezer fiatalnak kínálunk albérletet 2-3 év múlva, hanem sok tízezer fiatalnak tulajdont, néhány hónapon belül” – foglalta össze Panyi Miklós a kormány célját.
Mindezek mellett még némileg hadakoznom kell a károgókkal is, akik szerint humbug ez az egész, „Orbán újabb szavazatvásárlási kísérlete”, illetve minek nekem pesti lakás, mikor vidéken ott a két generációnak is kényelmes családi házunk. Erre a válaszom, hogy talán azért, mert már többet dolgoztam a fővárosban, mint vidéken összesen, és talán azért, mert szeretném hasznosan felhasználni a megtakarításom.
Arról nem beszélve, hogy egy pesti lakás a jövőre nézve befektetésnek sem utolsó. Sőt, talán két évtized múlva lesznek olyan 18-20 éveseim, akik a nagy lázadás közepette szeretnének majd kirepülni a családi fészekből, és így lesz hol elkezdeniük a felnőttéveiket.
Szóval nem csak magamra gondolok.
Egy szó, mint száz: emiatt a Start miatt az egyik pillanatban nagyon izgatott vagyok, a másikban pedig kissé pánikolok, hogy marad-e még olyan ingatlan az ősz elejére, amire nyugodt szívvel tudom majd azt mondani, hogy az otthonom.
De egy dolgot tudok, a pumpkin spice latte-mat már az új helyen akarom kortyolgatni. S 36 évesen vagyok már annyira kitartó és némileg tapasztalt is, hogy az első nehézségnél ne adjam fel, és bevessem azt a szupererőt, hogy ha elakadok, kérdezzek: ingatlanost, hitelügyintézőt vagy magát a programirodát.
S még valami: igenis hálás vagyok a kormánynak, mert ezzel a lépéssel mind az én, mind a nálam fiatalabb generáció álmát váltja valóra!
Nyitókép illusztráció. Fotó: Pixabay
Miről is szól valójában a kormányzás?
„Magyarország jövője szempontjából elengedhetetlen a kiszámítható gazdasági környezet és a forint stabilitásának megőrzése” – fogalmazott a miniszterelnök.
Néhány tartalmi ügyre szeretném ráirányítani a figyelmet.
Mi is ráfizethetünk a politikusok fizetéscsökkentésére, még a vegyes Tisza-csapatéra is.
Soha, egyetlen köztársasági elnök se mondott le egy kormányváltás miatt. Ez most sem indokolt.
Ne vezessük félre a híveket azzal a tévhittel, hogy nem ők tartják el az egyházat. Francesca Rivafinoli írása.
Önazonosságunk alapja nem változhat: közösségünk a magyar polgárosodás közössége.
Meddig tartható a védett benzinár, mi állhatott a valójában az ukrán olajblokád mögött, miért és hogyan sodorja veszélybe Európát a brüsszeli szankciós politika?
Negyedik stádiumú daganatos betegséget diagnosztizáltak nála az év elején.
