Két út áll az Európai Unió előtt: az egyik a történet végét jelentené

Egyre világosabb, Orbán Viktor miért hangoztatja régóta, hogy a brüsszeli politika irányát meg kell változtatni.

A kalandvágyó ifjú önként csapott föl huszárnak, nagy szerelme miatt agglegény lett, korszakos botanikus, gazdasági vezető, és rendőrfőnök volt, ráadásnak „beindította” a népi irodalmat.

Napra pontosan 260 éve, 1766. január 6-án keresztelték Fazekas Mihályt, a Lúdas Matyi íróját, akinek
a pontos születési dátuma nem ismert
– karácsony a valószínű – így rendszerint a januári időpontot vésik be a különböző cikkírók az ikonikus népi költő és úttörő botanikus életútjának a legelejére. Nem oszt, nem szoroz.

Amit viszont tudunk, hogy a kis Misi
jómódú polgárcsaládban született Debrecenben.
Apja gyógykovács és állatorvos volt, ősei vagyontalan katona-nemesek, közvetlen felmenői debreceni iparos-polgárok.
Emberünk a híres debreceni kollégium növendéként az irodalom és a természettudomány iránt is erős érdeklődést mutatott, mégsem számított jó tanulónak.
Vonzotta a kaland, az izgalom, az élet sűrűje. Tizenhat évesen huszárnak állt,
amiben szerepet játszhatott, hogy állítólag összeveszett a tanáraival. 1782-ben már Galíciában ült lóháton.
Nem lévén nemesúr, Fazekas közlegényként „indított”, hétévi szolgálat után lett hadnagy. Csatatérről csatatérre vonult, végig járta a korabeli Habsburg-háborúkat, a napóleoni hadjáratok során eljutott Franciaországba, Németalföldre, Hollandiába, Németországba, és
megúszta: csak az egyik ujját veszítette el.
Kezdetben lelkesedett, csatadalokat írt, aztán magától értetődően meggyűlölte a háborúzást, ahogy értelmes emberhez illik.
A kalandvágyó ifjú Fazekassal megesett, ami ilyenkor szokott: szerelmes lett, méghozzá kétszer, és ezek a szerelmek egész későbbi életét, művészetét meghatározták.
Romániában beleszeretett egy parasztlányba,
Ruszándába, de az érzelmeket odavágta a történelem: a katonák tábort bontottak, és örökre búcsúzni kellett.
Költőnket
Franciaországban érte a második villámcsapás: Ámeli.
A második viszony sem tartott sokáig a valóság mértéke szerint, ám ettől az emléktől Fazekas sosem szabadult – egyes életrajzírók szerint Ámeli emléke miatt maradt agglegény. Mégis, Ruszánda és Ámeli szerelmes költővé érlelték Fazekas Mihályt, és bánata komorabb, mélyebb színezetű a felvilágosodott kortársak bánatánál.
Fazekas élete első felében katona, második felében közéleti férfi és természettudós volt, ráadásnak
irodalmi halhatatlanságot szerzett, ami a halála után érett be.
A kalandozások után, a háborúk után, a szerelmek után visszatért Debrecenbe, kertészkedett, gazdálkodott, és mint városi-kollégiumi pénztárnok dolgozott – ekkor írta a Lúdas Matyi első változatát (1804).
A kilencvenes években szerelt le a seregből,
összebarátkozott a kor szellemi nagyágyújával, Csokonai Vitéz Mihállyal.
Itt említjük meg: hősünk nem tartotta magát hivatásos költőnek, „kulturált emberhez illő” passziónak fogta föl a rímfaragást, így
szinte mellékesen hozta létre a magyar irodalom egyik legeredetibb alkotását, és vált a népi költészet egyik „alapozójává”
friss hangjával, beemelve a népit a magas művészetbe, ahova való. Petőfi előfutárjának is tekinthetjük bizonyos szempontból.
Fazekas Mihály világlátottabb volt a könyvek embereinél, új baráti körénél, és
a nép ismerete – katonatársai között sok szegényebb származású, egyszerű parasztlegény megfordult – plusz dimenziót adott költészetének.
A Lúdas Matyi összeforrott Fazekas Mihály nevével. „Tökéletes szerkesztésével, szemléletes jellemzéseivel, mulatságos cselekményvezetésével, gördülő verssoraival és jóízű nyelvével valóban elbeszélő költészetünk egyik múlhatatlan és mindig frissen maradó klasszikusa” – írja Hegedüs Géza.
A humoros népi anekdota ironikus gellert kap azzal, hogy a klasszikus eposzok hexameterében szólal meg, amely hexameterekben erőltetés nélkül gördülnek a népi fordulatok.
Ez valami teljesen új volt, de hiába: Kazinczy és a korabeli mainstream kezdetben képtelenek voltak meglátni az értéket.
A mű első változata 1804-ben keletkezett, nyomtatás híján kéziratban (!) terjedt el, majd az író tudta nélkül megjelent: 1815-ben egy Bécsben tanuló későbbi debreceni professzor a szerző személyét nem ismerve adta ki névtelenül a Lúdas Matyit. Fazekas Mihály levélben tiltakozott a kiadás ellen, átdolgozta a művet, és 1817-ben már a saját neve alatt jelentette meg. A reformkorban aztán
a Lúdas Matyit felkapták, és ponyva formájában jutott el a nép közé,
ahol óriási népszerűségre tett szert.

A költő rajongott a botanikáért. 1807-ben jelent meg a Diószegi Sámuellel – a sógorával – együtt írt
Magyar Füvészkönyv, ami az első tudományos botanikai rendszerezés magyarul,
egyben növényhatározó. A könyv teremtett rendet „a növénynevek hazai zűrzavarában”, a szakmában hatalmas jelentőségre tett szert.
Fazekas a saját birtokán kísérletezte ki az korszerű, okszerű gazdálkodást, ott figyelte a növények természetét, majd tovább munkálkodott a botanika népszerűsítésében. Ő tervezte a híres debreceni Füvészkertet.
Jelentékeny közéleti szerepet vállalt. Annyira megbízhatónak tartották, hogy először a Kollégium gazdasági vezetője lett, majd Debrecen főpénztárnoka, vagyis
a város rábízta a pénzét. Katonai múltját is kamatoztatta: megszervezte a debreceni „polgárkatonaságot”,
vagyis a rendőrséget. Ő lett az első kapitánya.
*
(Nyitókép: Fazekas Mihály egyetlen fennmaradt portréja Carl von Binzer olajfestményén)
Felhasznált irodalom:
http://www.mek.iif.hu/porta/szint/tarsad/irodtud/magyarir/html/fazekas.htm
https://www.nevpont.hu/palyakep/fazekas-mihaly-b015f
https://www.debreceniertektar.hu/debrecen-kiemelkedo-ertekei/fazekas-mihaly-eletmuve
http://mek.niif.hu/03600/03630/html/f/f05221.htm