Magabiztos győzelem helyett a CDU lényegben saját hibái miatt veszítette el a választásokat úgy, hogy néhány hónappal ezelőtt kétszámjegyű előnnyel vezetett a felmérésekben.
Az idei év különösen fontos a német belpolitika alakulásának szempontjából. A helyi sajtó által csak „választási szuperévnek” (Superwahljahr) nevezett időszak során, hét hónap alatt 8 helyi érdekeltségű – öt tartományi parlamenti és három önkormányzati – választásra kerül sor Németországban, amelyek mindegyike – külön-külön okok miatt – hatással lehet az országos politika alakulására. Március 22-én Rajna-vidék-Pfalzban, szeptember 6-én Szász-Anhaltban, végül szeptember 20-án Mecklenburg-Előpomerániában és Berlinben lesznek tartományi választások.
Különösen igaz ez a sort most vasárnap, 2026 március 8-án, megkezdő baden-württembergi tartományi parlamenti választásokra, mely az év első voksolásaként az egész évre megadhatja a politikai alaphangot.
A szavazás tétjét fokozta Winfried Kretschmann (Zöldek) 15 éve regnáló miniszterelnök visszavonulása, valamint a 2022-ben módosított tartományi választási törvény újításainak az alkalmazása. Az előzetes várakozásokkal szembe menve végül a Zöldek tudtak 30,2%-ot elérve az élen végezni, megelőzve a hajrában vezető helyüket elbukó és 29,7%-ot szerző CDU-t. Magabiztos győzelem helyett a CDU lényegben saját hibái miatt veszítette el a választásokat úgy, hogy néhány hónappal ezelőtt még kétszámjegyű előnnyel vezetett a felmérésekben. Támogatottságának megduplázásával, 18,8%-os eredményével
az AfD immár az egyik legfontosabb nyugat-német tartományban is fontos szereplővé lépett elő, melyet a CDU csak a jobboldali többség feladásával és a tűzfalhoz foggal-körömmel való ragaszkodással tud (még) megkerülni.
Baden-Württemberg a német tartományok informális rangsorában nemcsak nagysága és lakosságának száma (11,25 millió lakosával a harmadik legnépesebb tartomány, ebben a tekintetben csak Észak-Rajna-Vesztfália és Bajorország nagyobb) miatt foglal el előkelő helyet, hanem egyúttal kiemelkedően fontos gazdasági és innovációs központnak is számít. Fővárosa, a nem hivatalosan a svábok fővárosának is nevezett Stuttgart, Németország hatodik legnagyobb városa, elsősorban a német autóipar és az ahhoz köthető beszállítók egyik központjaként híres. Itt található a Mercedes-Benz, a Bosch és a Porsche cégcsoportok főhadiszállása – nem véletlenül számít a tartomány a magyar-német gazdasági kapcsolatok egyik fellegvárának, ahol egyúttal jelentős magyar közösség is él. A II. világháborút követően szintén itt kezdtek új életet azon német menekültek milliói, akiket a szovjet megszállás alatt lévő közép-európai államokból, így Magyarországról is, erőszakkal űztek el 1946 és 1948 között. A tartomány emellett a német szövetségi államigazgatás és jogalkotás szempontjából is kiemelkedő fontosságú szerepet tölt be, hiszen egyaránt Karlsruhe ad otthont a Szövetségi Alkotmánybíróságnak, valamint a Szövetségi Legfelsőbb Bíróságnak is.
Az elmúlt évtizedekre visszatekintve politikailag Baden-Württembergben vegyes kép rajzolódik ki.
2011-ig CDU-s miniszterelnökök uralták az itteni közéletet, olyan elismert személyiségek, mint Lothar Späth, Erwin Teufel vagy éppen Günther Oettinger.
A 2011 márciusi fukusimai atomkatasztrófa után tartott voksoláson azonban váratlanul jól szerepeltek a Zöldek, akik a második helyet megszerezve és az SPD-vel koalícióra lépve, Winfried Kretschmann formájában egy olyan politikust tudtak miniszterelnöknek megválasztani, aki a Zöldek fősodrához képest számos kérdésben konzervatívabb álláspontot vallva sok jobboldali szavazó számára is elfogadható nézeteket képviselt. Németország első zöldpárti kormányfőjeként Kretschmann 2016-ban és 2021-ben is sikeresen újrázni tudott a folyamatosan csökkenő támogatottságú SPD-t a CDU-ra cserélve le kisebbik partnerként az elmúlt tíz év két koalíciós kormányában.
Magas, 69,6%-os (2021: 63,8%) részvételi arány mellett a választások győztesei a Zöldek lettek, akik az elmúlt hónapokban mért jelentős hátrányukat ledolgozva ismét a legtöbb szavazatott tudták megszerezni a voksok 30,2%-át (2021-es választásokhoz képest -2,4%) kapva. A második helyen a mérésekben még napokkal ezelőtt is élen álló CDU végzett 29,7%-kal (2021: +5,6%) megelőzve a harmadik helyre befutó – támogatottságát 18,8%-kal megduplázó AfD-t (2021: +9,1%). A negyedik és egyben az utolsó bejutó helyet az SPD érte el 5,5%-kal (2021: - 5,5%), ami egyben a párt valaha mért legrosszabb eredménye is Baden-Württembergben.
A Bundestagból való tavalyi kiesését követően a tartományi parlamenttől is búcsúzni kényszerül az 5%-os bejutási küszöb előtt elhasaló FDP. A párt mindössze 4,4%-os eredményt tudott elérni (2021: -6,1%), amely alapján a liberálisok kevés optimizmussal tekinthetnek a jövő elé.
Szintén elmaradt előzetes, parlamenti bejutást prognosztizáló eredményeitől a Die Linke, mely hiába bízott az országos trend megismétlésében. Hiszen az AfD megerősödése Baden-Württembergben nem járt automatikusan a 4,4%-ot elért párt (2021: +0,8%) jelentős megerősödésével.
Mindez azt jelenti, hogy az előreláthatóan 157 fős, négypárti stuttgarti tartományi parlamentben a Zöldek és a CDU rendelkeznek majd a legtöbb képviselővel (egyaránt 56-56 mandátumot szerezve) megelőzve, az AfD (35) és az SPD (10) frakcióit.
Az idei választás több szempontból is vízválasztó volt a tartomány számára. Nemcsak a 77 évesen, három sikeresnek mondható miniszterelnöki ciklust követően a közélettől visszavonuló Kretschmann utódlásáról kellett dönteniük a szavazásra jogosultaknak, hanem egyúttal mindezt a 2022 áprilisiában elfogadott új választási törvény újításai szerint tehették meg. A 2022. április 26-i törvény alapján ugyanis a tartományi választójogot Baden-Württembergben is a többi tartományéhoz igazították, és a szövetségi választójoghoz hasonlóan bevezették a közvetlen jelöltre a választókerületben leadott első és a tartományi pártlistára leadott második szavazatot.
További fontos újításként a választójog alsó korhatárát – ahogy korábban már az önkormányzati választások esetében is – 16 évre csökkentették, amely változtatás alapján akár 650 ezer, 16 és 22 év közötti – elsőszavazó is részt vehetett idén a választásokon (a választásra jogosultak 8,4%-át téve ki).
Az új törvény értelmében amennyiben a pártok kevesebb mandátumot szereznek a választókerületekben, mint amennyi a második szavazatuk eredménye alapján járna nekik, a fennmaradó mandátumokat az újonnan bevezetett tartományi listák és az azokban szereplő jelölti sorrend alapján kapják meg. Ugyanakkor a törvény nem változtatta meg az eddigi 70 tartományi választókerület kialakítását, ahogy az 5%-os bejutási küszöbértéket és a legmagasabb átlagok alapján történő mandátumelosztási módszer (Sainte-Laguë-módszer) szerinti mandátum szétosztás is érvényben maradt. Az arányos elosztás jegyében szintén változatlan maradt túllógó mandátumok és az azokat kiegyenlítő kompenzációs mandátumok odaítélésének módja. A tartományi parlament alap képviselői létszáma továbbra is 120 fő marad, ez a szám azonban a Bundestag 630 fős mandátumszámával szemben törvényileg nem rögzített – 2021-ben például 154 képviselői mandátumot osztottak ki a tartományi parlamentben.
Fentiek fényében a kampányidőszak egyik sokat tárgyalt kérdéséve az egyéni pártpreferencián túlmutató taktikai, valamint a kettős szavazás révén az idei évtől a tartományban is lehetővé váló, megosztott szavazás (Stimmensplitting) lehetséges forgatókönyvei váltak.
Azon feltételezésből kiindulva, hogy az elkövetkező öt évben minden bizonnyal ismételten koalíciós kormány áll majd Baden-Württemberg élén különböző elképzelések láttak napvilágot a német sajtóban a választók egy részét motiválható taktikai szempontokról. Ugyanakkor azzal, hogy a többi párt már előre elutasította az AfD-vel való bárminemű együttműködés lehetőségét a taktikai szavazás kérdése lényegében a két szavazat egy kisebb, az egyéni választókörzetben való mandátum elnyerésére jóval kisebb eséllyel pályázó (FDP, SPD, Die Linke), és egy nagyobb, a végső győzelemre is esélyes párt (CDU, vagy Zöldek), közötti megosztás lehetőségére szűkült.
A német politikai berendezkedés sajátosságai miatt az országos trendek jellemzően csak tompítva, helyi tényezők által jelentősen befolyásolva éreztetik hatásukat a tartományi parlamenti választások során. Mindazonáltal az elmúlt években az országos politikában megfigyelhető változások Baden-Württembergben sem maradtak nyom nélkül. Az Olaf Scholz (SPD) 2021 és 2025 között tartó kancellársága alatti közös kormányzás kudarca itt is visszavette az egykori három koalíciós társ népszerűségét, hiába számíthattak a Zöldek (2021: 32,6%) és az FDP (2021: 10,5%) jóval országos átlag felletti voksarányra a tartományban. Ezzel szemben a jelenlegi belpolitikai helyzetben az AfD számára – a 2021-es tartományi parlamenti választásokon elkönyvelt jelentős visszaesést követően (2016: 15,1%; 2021: 9,7%) – a fő kérdés a 20%-os lélektani küszöb elérése volt, ami meggyőző eredménynek számítana egy Nyugat-Német tartományban és kellő alaphangot adna a párt számára jóval fontosabb, szeptemberi szász-anhalti és mecklenburg-elő-pomerániai választásokat megelőzően. Az országos trendnek megfelelően az AfD megerősödése Baden-Württembergben is a korábban a bejutási küszöb közelébe sem jutó (a párt eddigi legjobb eredménye a 2021-es 3,6% volt) Die Linke látványos erősödéséhez vezetett.
Ezzel szemben az immár lassan egy éve hivatalban lévő Merz-kormány közel sem kedvező megítélése az előzetes felmérésekben jól látható módon éreztette hatását a 15 év szünet után a miniszterelnöki széket visszaszerezni kívánó CDU (2021: 24,1%) és a 2006-tól kezdve a folyamatosan lejtmenetben lévő SPD (2021: 11%) helyi támogatottságán.
A német gazdaság évek óta tartó gyengélkedésének fényében kevéssé volt meglepő, hogy a kampány elsősorban erre a kérdésre fókuszált a messze a német átlag felett iparosodott, hagyományosan Németország egyik leggazdagabb régiójának számító Baden-Württembergben. Hiszen, ha valahol, akkor itt a német ipar strukturális válsága hatványozottan érezteti hatását. A termelőipar (feldolgozóipar, építőipar és energiatermelés) részesedése a teljes gazdasági értéktömegből Baden-Württembergben 38,1%-kal jelentősen magasabb, mint a németországi átlag (28,5%)
Mi több: az itteni vállalatok különösen exportorientált tevékenységet folyatnak forgalmuk 61%-át bonyolítva külföldön, szemben az 52%-os országos átlaggal.
Az elmúlt évek elhibázott gazdaságpolitikája – különösen az ideológiailag vezérelt, gyorsított ütemben végrehajtani kívánt zöld átállás – hatalmas károkat okozott a világgazdaságban önön jogán is fontos szereplőnek számító tartománynak. A bajokat pedig csak tovább tetőzte a globális folyamatokra való lassú reagálás, valamint a Donald Trump amerikai elnök által bevezetett új vámok jelentette pluszköltségek negatív hatása. Különösen 2024 volt tragikus év a helyi gazdaság számára, mely 0,4%-kal zsugorodott az előző évhez képest – megelőzve a 0,2%-os csökkenéssel szintén recesszióban lévő össznémet gazdaságot. Az előzetes 2025-ös év sem festett rózsás képet – ezt egyébként az előzetes statisztikák is alátámasztják –, ami nem meglepő módon gyárbezárások és tömeges elbocsátásokat vont maga után. Hiába mutat az IT-szektor némi fellendülést a tartományban, ha csak a beszállítóiparban több tízezer munkahely szűnik meg – a hosszú évtizedekig jólétben élő délnyugati régió lakói pedig immár soha nem tapasztalt mértékben érzhetik mindennapi életükben is a változást. Nem véletlenül riogatott a voksolást megelőzően számos elemző már azzal, hogy Stuttgart egyfajta német Detroitként szintén a teljes ipari leépülés és elszegényedés példájára jut.
Kérdés ugyanakkor, hogy mely párt miniszterelnök-jelöltje – és főképp milyen konstellációjú koalíciós kormány élén – lesz képes az egyre több egyszerű választó által is szorgalmazott drasztikus változások véghezvitelére a mindezidáig gazdaságpolitikai ígéreteit csak csekély mértékben megvalósító szövetségi kormányzattal szemben.
A következő miniszterelnök legfontosabb feladata így az lesz, hogy nyomást gyakoroljon Berlinre, hogy a szövetségi kormány végre eredményt mutasson fel ezen a területen.
A választásokat megelőző felmérések már hónapok óta nem hagytak kétséget afelől, hogy – az AfD tűzfal mögött tartása mellett – alapvetően két politikus pályázhat reális eséllyel a miniszterelnöki szék elnyerésére. Manuel Hagel személyében a CDU egy ízig-vérig baden-württembergi kötődésű, a tartományi CDU ranglétráját fiatal kora ellenére végig járó jelölt mellett tette le voksát. A mindössze 37 éves CDU-listavezető összességében visszafogott kampányt vitt, mely során – az elmúlt két ciklusban való közös kormányzásra való tekintettel is – kevés kritika fogalmazódott meg a tartományt sújtó gazdasági nehézségekért leginkább felelőssé tehető Zöldekkel szemben. A CDU jelöltje helyette inkább a hangzatos, de kevés konkrétumot tartalmazó, sokszor közhelyeknek hangzó ígéretekre helyezte a hangsúly. Bár Hagel programja szerint a jólét biztosítása, a középosztály tehermentesítése és a bürokrácia csökkentése érdekében elengedhetetlen a túlzó zöld politikai megfontolások elvetése,
kérdés, hogy mindez hogyan valósulhat meg egy olyan helyzetben, ahol a CDU és a Zöldek lényegében a miniszterelnök delegálásának jogáért versengenek egy újabb közös koalíciós kormány élén.
A CDU helyi erős emberével szemben a Zöldek egy országosan ismert, Baden-Württembergen felnőtt, török gyökerei ellenére önmagát svábnak valló, miniszterelnök-jelölt mellett tették le a voksot Cem Özdemir személyében. A Zöldek korábbi pártelnökeként és a Scholz-kormány szövetségi élelmiszerügyi és mezőgazdasági minisztereként Özdemir a kormány elismertebb és népszerűbb tagjának számított, és ami még fontosabb, Kretschmannhoz hasonlóan ő is a párt centrista, Realo-szárnyához tartozik. Legyen szó a zöld átállás üteméről, a gazdaság talpra állítását célzó intézkedésekről, vagy akár a migrációs politika szigorításáról, az egykori szövetségi miniszter rendre konzervatívabb álláspontot fogalmazott meg a berlini központban dolgozó párttársaitól. Kretschmann még mindig rendkívül pozitív megítélésére építve Özdemir láthatólag sikeresen tüntette fel magát potenciális politikai örökösként – a miniszterelnök-jelöltek személyes népszerűségi felméréseiben rendre messze megelőzve Hagelt.
Utóbbinak a választást megelőző hetekben egy nyolc évvel ezelőtti videó-interjúban elhangzó szerencsétlen kijelentések miatt is magyarázkodnia kellett. Az erősen felfújt és talán csak Németországban politikai vihar kavarására képes ügy, melyet a Zöldek egyik Bundestag-képviselője robbantott ki a közösségi médiában, a kampány hajrájában sikeresen ugrasztotta össze az egykori koalíciós társakat.
Tobias Vogt, az CDU baden-württembergi főtitkára egyenesen a politikai ellenfél megsemmisítésére irányuló politikai kampánnyal vádolta meg Özdemirt és stábját, akik természetesen tagadták érintettségüket.
Több választási szakértő szerint ugyanakkor a magyar szemmel komolytalannak tűnő affér még akár jól is jöhetett a választásokat megelőzően a tartományban még mindig nem kellően ismert Hagel számára.
Irányadó választásként a voksolás végeredménye hatalmas kudarc a CDU számára. Hiszen az előzetesen a párt számára a legkönnyebben nyerhetőnek tartott szavazás elvesztése, mindössze két héttel a soron következő rajna-vidék-pfalzi tartományi választásokat megelőzően, több mint intő jel.
Tíz hónappal a Merz-kormány felállását követően kijelenthető, hogy a kancellár által korábban – még CDU-elnökként, a 2025-ös Bundestag választásokat megelőző kampány során – megígért párton belüli konzervatív fordulatra nem fog sor kerülni.
A CDU láthatóan nem tud, vagy nem akar visszatérni korábbi, Merkel-korszak előtti énjéhez, amely egykoron elsődleges céljának tekintette a német gazdaság erősítését és támogatását. Szintén nehéz vitába szállni azon elemzői véleménnyel, mely szerint a mostani választásokon az állampolgárok többsége egy fekete-kék (CDU-AfD) koalícióra szavazott. Mindez a már jól ismert stratégiai dilemma elé állítja a CDU-t. Ma Friedrich Merz pártja az egyetlen olyan politikai szereplő Németországban, amelynek valójában két hatalmi lehetősége van. Ennek ellenére a párt – saját politikai lavírozása miatt – a feltételek diktálása helyett inkább teljesen legyőzöttnek tűnik.
Baden-Württemberg az előzetes elvárásokkal szemben a párt az idei különleges választási évben úgy vesztett el (még ha szoros küzdelemben is) egy akár kulcsfontosságúnak is ígérkező tartományi választást, hogy hosszú hónapokon keresztül meggyőző előnnyel vezetett az összes felmérésben.
A CDU hibás választási kampányával mindössze három hónap alatt pazarolta el 14 pontos előnyét (34:20) a Zöldekkel szemben úgy, hogy közben láthatólag a biztos pártpreferenciával nem rendelkező szavazók többségét is elriasztotta magától. Míg listavezetőként Hagel nem tudott új szavazatokat elnyerni pártja számára, addig a tapasztalt politikusi imázsára építő Özdemir előre tudott törni a bizonytalan szavazók körében is.
Különösen hibának bizonyult Hagel kampánystábjának azon döntése is mely a Zöldeket potenciálisan kellemetlenül érinthető konkrét szakpolitikai kérdések és elképzelések beemelése és ütköztetése helyett inkább a CDU listavezetőjének személyiségére helyezte a fő hangsúlyt.
A fiatal és olykor rutintalannak tűnő Hagel ezen a téren versenyre sem kellhetett a választási plakátjain többek között a „tapasztalat” szót is rendre kihangsúlyozó, a magát az országos politika útvesztőiben is jól kiismerő Özdemmirrel szemben.
Mi több a CDU nem akart tartalmilag egyértelműen elhatárolódni a Zöldektől, hiszen velük együtt akar a jövőben is kormányozni. A párt nemes egyszerűséggel elkerülte a markáns saját álláspont kialakítását, például az iparpolitika, az energiapolitika és az éghajlat-ideológia témájában, pusztán attól való félelmében, hogy ezzel mozgósítási témát szolgáltathat a Zöldeknek. Ők mindezt köszönték szépen és a választási kampány utolsó napjaiban egy műbotrányt kirobbantatva személyesen támadták meg Hagelt, szexizmussal vádolva meg őt. Mindez különösen káros hatást érhet el egy olyan jelölt esetében, akinek nincs vonzó szakpolitikai profilja, amely még bizonyos jellemhibákat is el tudna nyelni.
A kereszténydemokratákkal szemben egyértelműen sikerként értékelheti választói urnáknál elért eredményét az óhajtott 20%-tól elmaradó, de pozícióját még így is jelentősen megerősítő AfD.
A párt ezzel végérvényesen bizonyítani tudta, hogy a német politikai közélet stabil és respektálandó szereplője, amely nem csak a keleti, hanem a nyugat-német tartományokban is képes a hagyományos „néppártokat” megközelítő, vagy akár meg is haladó eredmények elérésére. Ezzel párhuzamosan tovább fokozódik a tűzfal terhének nyomása is a CDU-n. Hiszen a szavazók számára egyre inkább láthatóvá válik, hogy ahogy szövetségi szinten úgy immár egy nyugati tartományban is alternatíva lehetne az AfD-vel való, tisztán jobboldali kormánytöbbség elérése.
Sok helyi kereszténydemokrata politikus mindenesetre égető dilemmával nézhet szembe: mennyire szolgálhatja a párt hosszútávú érdekeit egy újabb, junior partnerként való közös kormányzás Baden-Württembergben mikor az AfD-vel koalícióra lépve stabil jobboldali többség élén is kormányt alakíthatna a CDU.
Az AfD nevében Markus Frohnmaier tartományi pártelnök és listavezető mindenesetre újfent felvetette ennek lehetőségét. A választás estéjén nyilatkozva Frohnmaier a konzervatív értékek védelme érdekében a közös kormányalakításra szólította fel a CDU-t. A jelen helyzetben ugyanakkor erre kevés esély ígérkezik bármennyire is óhajtja ezt egyre több párttag. A CDU hagyományos jobboldali-konzervatív politikájához való visszatérés az egyszerű párttagág egyre vokálisabban megfogalmazott igénye, mindazonáltal a baloldali pártokkal való kényszeredett közös kormányzás miatt a korábbi ígéretek ellenére a párt vezetősége láthatólag nem képes erre.
Az FDP számára a Bundestagból való tavaly februári kiesést követően különösen fontos volt a mostani választás, akik Christian Dürr új szövetségi pártelnök irányítása alatt első alkalommal mérettétek meg magukat. Mindazonáltal folytatódott a párt szabad esése és a liberálisok a Bundestag után a tartományi parlamentből is távozni kényszerülnek 70 éves töretlen jelenlét után.
Mindez nagyon rossz előjel a negatív spirálban lévő párt számára, amely jól láthatóan korábbi kulcstémáival, mint a szabadkereskedelem priorizálása, nem tudja megszólítani a szavazókat.
Az azonos mandátumszám ellenére nagy eséllyel kijelenthető, hogy az elmúlt két ciklusban is fennálló, Zöldek vezette kormánykoalíció „kezdheti meg” a munkát Baden-Württembergben. Az AfD-vel való együttműködés kategorikus elutasítása miatt az ismételten kényszerpályán mozgó CDU továbbra is kisebb koalíciós társként folytathatja a közöst kormányzás immár Cem Özdemir miniszterelnöksége alatt. A fej-fej melletti mandátumarányok miatt a CDU az elmúlt ciklusokhoz képest erősebb pozíciókkal rendelkezhet majd az új tartományi kormányban a miniszterelnöki szék megszerzése mindazonáltal nem tűnik reálisnak. Nagy kérdés, hogy egy elemző által csak találóan fekete köntösben lévő zöldek és zöld köntösben lévő feketékből álló „régi-új” koalíciós kormány mennyiben tud választ adni az önön jogán Németország gazdasági motorjának tartott tartomány egyre égetőbb strukturális problémáira.
A szerző az MCC Magyar-Német Intézet az Európai Együttműködésért kutatási igazgatója
Nyitókép: dpa Picture-Alliance via AFP
Pénteken, március 6-án tüntetést szervez a Nemzeti Ellenállás Mozgalom Ukrajna budapesti nagykövetsége elé, ahol Szijjártó Péter is felszólal. Mi hangzik el a demonstráción, és milyen üzeneteket küldenek a felszólalók a kialakult helyzetben? Kövesse velünk ÉLŐBEN az eseményeket.
A meteoritdarabok több lakóházban is károkat okoztak.
A kirajzolódó új rend egyes elemeiben hasonlít a múlt század harmincas éveinek dinamikájára.
Alice Weidel szerint az ukrán elnök kijelentései vízválasztók.
A politikai iszlám annak a modernitásnak az ellensége, amelyben mindannyian élünk – mondta Susanne Schröter professzor a Mandinernek adott interjúban, amelyben a németországi helyzetről is beszámolt.
A német kormány és a baloldal is napirenden tartaná a betiltás kérdését.
Kaja Kallas szerint máshogy nem lehet legyőzni az „orosz imperializmust”.
Akár 11,5 lejre, csaknem 1000 forintra nőhet a gázolaj literje, sürgős intézkedéseket sürgetnek a szomszédban.
