Gróf Batthyány Lajos, Zichy Antónia, Deák Ferenc, Kossuth Lajos. Fő- és középnemesek, akik szó szerint életüket és vérüket áldozták a magyar szabadságért. Mennyire kezeli helyén korunk az első magyar kormány miniszterelnökét? Miért a középnemesek vitték inkább a hátukon a társadalmi változást? Mit üzen 1848-1849? Ennek jártunk utána.
Nyitókép: Dömötör Csaba Facebook-oldala Belső képek: Ficsor Márton/Mandiner, MTI/Illyés Tibor
„A reformkor egésze alapvető előkészületet jelentett a nemzeti identitás kialakulása felé. Akkor még senki sem sejtette, hogy 1848 márciusában felgyorsulnak majd az események” – mondta Móczár Gábor, a Nemzeti Örökség Intézetének (NÖRI) főigazgatója a Mandinernek, az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc évfordulója kapcsán.
Felidézte, 1847 novemberében ült össze Pozsonyban az utolsó rendi országgyűlés, és a reformpárti erők által létrehozott ellenzéki kör, és a fontolva haladókat tömörítő konzervítív párt nagyon határozott programmal jelentkezett.
„Ugyanakkor
a téli hónapok során patthelyzet alakult ki, amelyet az 1848. február 22-én Párizsban kitört forradalom híre szakított meg.
Ezt követte Kossuth Lajos március 3-i beszéde, amelyben egyértelműen és programszerűen fogalmazta meg az ellenzék követeléseit. Ebben benne volt már a független magyar bank felállítása, a honvédelmi rendszer átalakítása, a jobbágyfelszabadítás, a közteherviselés, a népképviselet. Valamint, hogy független, felelős nemzeti kormánya legyen Magyarországnak.”
Így a március 13-án kitört bécsi forradalom arra biztosított lehetőséget a magyar Országgyűlésnek, hogy a Habsburg-ház és az osztrák császár elé terjesszék ezeket a követeléseket, a márciusi ifjak pedig március 15-én jelentették be, hogy az általuk megfogalmazott 12 pontnak szeretnének érvényt szerezni. Tulajdonképpen ezt volt az a folyamat, amely a forradalom kitöréséhez vezetett – ismertette.
Ezt is ajánljuk a témában
Grandiózus látvány, remek díszletek és jelmezek, a romantikus kalandtörténetre szépen „ráfekvő” élő zene és tisztességes színészi játék – a Most vagy soha! fellobbantja a szikrát, és átélhetővé teszi Petőfiék forradalmi tetteit.
Móczár azzal folytatta, jó darabig úgy tűnt: háború nélkül, jogilag szabályozott módon tud végbemenni az állami átalakulás.
Az áprilisi törvények megfogalmazásával a polgári Magyarország alapjait sikerült létrehozni.
Ezt erősítette az első felelős kormány felállítása, amelynek gróf Batthyány Lajos – az egyik legősibb magyar főnemesi család sarja – lett a miniszterelnöke.
A NÖRI főigazgatója érdekességként megjegyezte, hogy az első kormányfő Fiumei úti sírkertben található mauzóleumában a politikus szarkofágjának tetején egy könyv látható.
„De első gondolatunkkal ellentétben az nem a Biblia, hanem az áprilisi törvények, amelyekben Batthyány Lajos az utolsó pillanatig hitt. Kormánya egészen 1848. szeptember 29-ig, a pákozdi csatához vezető horvát támadásig kitartott. Ekkor jelentették ki, hogy az áprilisi törvények szellemében nem lehet megoldani Magyarország és az udvar konfliktusát, bár pár héttel korábban még István nádor követi kinevezését elfogadta, és megpróbálta a védelem megszervezésével elhárítani a veszélyt.”
A Habsburg-család magyar – nádori – ága érzelmileg és politikai értelmezés tekintetében is erős szövetségben állt a magyar vezetéssel,
és igyekeztek minden eszközt megtalálni, hogy elkerüljék a háborút. De sajnos egy idő után világossá vált, hogy minden lehetőséget kimerítettek, az udvar pedig nem fogadta el Batthyányt tárgyalópartnernek. Tulajdonképpen ez az első fokozatú politikai átalakulási folyamat 1848 végéig tartott.
Deák Ferenc az év utolsó napján békenagykövetként ment Windisch-Grätz tábornokhoz, ahova Batthyány Lajos is elkísérte. Mint ismert, a tárgyalás nem járt sikerrel, az osztrák megszállás alatt lévő Pestre visszatérő Batthyányt 1849. január 8-án a Károlyi-palotában letartóztatták, és innentől már nem tudott aktív szerepet vállalni” – mondta Móczár.
A Nemzeti Örökség Intézetének főigazgatója arra hívta fel a figyelmet, hogy annak polgári átalakulásnak a középpontjában, amely a reformkor után, 1848 tavaszán indult el, az a liberális, nemzeti szabadelvű középnemesség állt, amelynek tagjai nem voltak elkötelezve sem a magyar arisztokrácia felső rétegéhez, sem a bécsi udvarhoz.
Ez a középnemesi réteg vitte a hátán a forradalom által elindított társadalmi átalakulást, mivel a jórészt nem is magyar polgári réteg ehhez gyenge volt, a főnemesek pedig többségében az udvar elkötelezettjei voltak.
Jeles képviselőik voltak Deák Ferenc, Kossuth Lajos vagy Eötvös József is. De számosan, köztük gróf Batthyány Lajos és felesége, Zichy Antónia, nagy, tradicionális főnemesi családok tagjaiként aktív szerepet vállaltak, mint ahogy Esterházy Pál Antal is, aki az Esterházyak hercegi ágának leszármazottjaként az első kormányban a király körül miniszter címét birtokolta, gyakorlatilag külügyminiszteri jogkörrel.
A feladata az volt, hogy megpróbálja a Habsburg-ház híveként képviselni a magyar érdekeket és elsimítani az ellentéteket. Ezért is történt az, hogy amikor 1848 szeptemberében Batthyány lemondott, ő is követte a példáját, és teljesen visszavonult a politikától” – ismertette.
A NÖRI vezetője ugyanakkor rámutatott: a forradalom és szabadságharc kapcsán méltatlanul kevés szó esik Perényi Zsigmondról. „Pedig a Perényiek a legrégebbi főúri nemzetségek közé tartoztak, és koronaőrként nagy megbecsülésnek örvendtek. Perényi Zsigmond a reformkor és az 1848-49-es események egyik legtevékenyebb ellenzéki főnemese volt. Tagja volt annak a küldöttségnek is, amely 1848. március 15-én Bécsbe vitte és elfogadtatta a magyar Országgyűlés sorsdöntő felirati javaslatait”.
Hozzáfűzte, hogy
abban is elévülhetetlen érdemei voltak, hogy 1848-49 legitimitását meg lehetett őrizni, azzal, hogy az Országgyűlés mindkét háza jóváhagyta ezeket a döntéseket.
A főrendi ház épp ezért Perényit delegálta az Országos Honvédelmi Bizottmányba, ahol elnökhelyettesként is működött Kossuth Lajos mellett. Azzal, hogy Habsburgok trónfosztásához megnyerte a főnemesek többségének támogatását, tulajdonképpen aláírta a saját halálos ítéletét: nem sokkal az aradi vértanúk után, október 24-én végezték ki. A korabeli leírások szerint még a vesztőhelyre menet is igazi úr maradt: hideg közönnyel ballagott a bitóhoz, és egy arcizma sem rendült meg, amikor a hóhér a nyakába akasztotta a kötelet. A sírján ma is az olvasható, »meghalt, mert hazáját az életénél is jobban szerette«.”
Az aradi vértanúk között is akadt főnemesi származású katonai vezető. Gróf Vécsey Károly, aki azzal, hogy a szabadságharc ügye mellé állt, szembekerült az udvarhoz hű édesapjával. A hadbíróság 1849 szeptemberének végén ítélte kötél általi halálra. Az aradi várárokban ő volt az utolsó, akit kivégeztek:
végig kellett néznie az összes társának a halálát
– jegyezte meg.
Móczár kitért Görgei Artúr kálváriájára is. „Kossuth Lajosn célja az volt a szabadságharc bukását követően, hogy Görgei Artúrt egyszemélyes felelősnek tegye meg. Azt akarta elhitetni a magyar társadalommal, hogy a forradalom győzhetett volna, csak egy áruló hadvezér az utolsó pillanatban letette a fegyvert, a császári és a cári haderő óriási túlerejének tudatában. Görgei nagysága abban is áll, hogy a hazaáruló bélyegét nem perlekedve, és az emigrációban élő Kossuthtal – aki ott is szervezte a magyar ellenállást – harcolva élte végig, hanem majdnem egészen 98 éves korában bekövetkezett haláláig vállalta ennek ódiumát„.
„Az első világháború kitörése idején szerencsére nemzeti szinten is felismerték, hogy ez a Kossuth által Görgeire aggatott vád alaptalan és indokolatlan. Hiszen csak az emberek, 28500 fiatal magyar katona életét akarta megvédeni, elkerülve értelmetlen feláldozásukat” – magyarázta a főigazgató.
Kérdésünkre, hogy elkerülhető lett volna-e az „aradi Golgota”, Móczár Gábor azt felelte, hogy „a történészek mértékadó véleménye szerint az a magyar honvédsereg, amely gyakorlatilag a semmiből született meg a nemzeti őrsereg 1848 májusi felállításával, a Habsburg Birodalom részben a nyugati fronton lekötött haderejével szemben győzni tudott volna, megvédve mindazokat a vívmányokat, amelyeket előbb a 12 pontban, majd az áprilisi törvényekben, végül később a Habsburg-ház trónfosztásában és a Debrecenbe költözött kormány tevékenységében manifesztáltak”.
A főigazgató emlékeztetett, a Habsburgok már igencsak szorult helyzetükben,
utolsó megoldásként hívták be a velük szövetséges és családi kapcsolatban is álló orosz cár csapatait, akik megosztották és felőrölték a magyar haderőt.
Így végül az orosz csapatoknak tette le Erdélyben, Világosnál Görgei a fegyvert.
„Az 1848-49-es események végjátéka rávilágított arra is, hogy a Habsburg-ház a házasodási stratégia és a nemzetközi szövetségek kiépítése által tudta hatalmát nagyon hosszú ideig fenntartani. Az aradi vértanúk kivégzése pedig ennek megfelelően határozott, kemény, példát statuáló lépés volt. Ide tartozik Batthyány Lajos kivégzése is, aki bár élete végéig vallotta, hogy nem árulta el a Habsburg-házat és az udvar által is elfogadott áprilisi törvények megvalósításán dolgozott, mégsem kerülhette el a sorsát. Az osztrákok egyszer és mindenkorra el akarták venni a rebellis magyarok kedvét a felkeléstől” – húzta alá.
„1848-1849 üzenete napjainkban is sokrétű. Bár a Habsburg-ház igyekezett a szabadságharc kezdetén tudatosan a magyarok ellen hangolni a többi Kárpát-medencei nemzetiséget, mégis mindazok a népcsoportok, akik a teljes történelmi Magyarország területén csatlakoztak a harcokhoz, köztük a felvidéki, tót katonák leszármazottai, nagy nosztalgiával emlékeznek erre az időszakra. Ez is mutatja, hogy bár Trianon koporsójába komoly szöget vert ez a konfliktus, a nemzetiségek a legtöbb területen jól együtt tudtak működni a magyar honvédsereggel.
1848-1849 jó közép-európai együttműködési példaként élhet a népek tudatában,
ugyanis ezeket a tagnemzeteket, nemzetiségeket akkor a szabadság vágya terelte egymás felé. Az ehhez hasonló, sorsközösséget hozó időszakokhoz lenne érdemes ma is visszanyúlni, és a közös történelmi emlékezetet erőforrásként tudnánk felhasználni.”
„Jó példaként hadd említsem a Sáros vármegye északi csücskében, a lengyel határ közelében található Roskovány honvédemlékműve – amely 1851-es felállításával a Kárpát-medence első, illegális szabadságharcos emlékműve volt – visszaállításának folyamatát, amely a felvidéki magyar értékmentő csapat, a Sine Metu Egyesület és vezetőjük, Orosz Örs kezdeményezésére újult meg, mi is közreműködtünk a helyreállításban, és idén júniusban, a héthárs-vörösalmai csata 175. évfordulóján a település tisztán szlovák érzelmű és nemzetiségű önkormányzatának támogatása mellett fogjuk közösen felavatni” – fűzte hozzá Móczár Gábor.
Ezt is ajánljuk a témában
A tömegsírok már védettek, ám most parcellakövekkel is megjelölik őket - mondja Móczár Gábor, a Nemzeti Örökség Intézetének főigazgatója a Mandinernek.
Egyre többen tudják, hogy mit takar a G. B. L.
„Az elmúlt években azt tapasztalom, hogy gróf Batthyány Lajos emlékezete kezd visszatérni az őt megillető helyre. Halálát követően a pesti ferences templomban temették el. A fejfáján csak annyi állt G. B. L.. Huszonöt évet kellett arra várni, hogy közadakozásból felépüljön a Fiumei úton található mauzelóma, amelyben méltó helyre kerültek egy szarkofágba földi maradványai” – ezt már Batthyány-Schmidt Margit, a Magyar Batthyány Alapítvány és a Magyar Női Unió elnöke mondta téma kapcsán a Mandinernek.
Felidézte: Louis gróf sokáig könnyelmű életet élt, s csak akkor kezdett igazán ismerkedni az országgal és a magyar nyelvvel is, mikor hosszas pereskedés után visszaszerezte édesanyjától Vas vármegyei birtokait.
Bár már 1830-ban a felsőház tagja lett, eleinte nem vállalt politikai szerepet. Sorsa végül akkor vett egy fordulatot, mikor 1834-ben összekötötte életét Zichy Antónia grófnővel, akit a főúri társaságban csak Tonyként ismertek.
Hitvese volt az, akinek szerepvállalása megkérdőjelezhetetlen Batthyány politikai sikerei és nemzetszervező erejének tekintetében.
Kettejük halhatatlan szerelmét és évszázadokon át ívelő szövetségüket könyv és színdarab is feldolgozta, amely a ma emberének is példaértékű lehet” – mondta.
Batthyány-Schmidt Margit ezután idézte Hermann Róbertet, aki kutatásai során sokat foglalkozott a gróf életútjával. Gróf Batthyány Lajost az 1839-40-es pozsonyi országgyűlésen a főrendiházi ellenzék vezérévé vált. Az Országgyűlés berekesztése után Pestre költözött. Tagja volt a reformköveteléseket Bécsbe vivő küldöttségnek. V. Ferdinánd király 1848. március 17-én őt bízta meg az első magyar minisztérium (kormány) megalakításával.
Miután április 11-én felállt a kormány, Batthyány Lajos, mint felelős miniszterelnök legfontosabb feladatának Magyarország alkotmányos önkormányzatának kiépítését, ezen belül az önálló fegyveres erő megszervezését tekintette.
A szavakat pedig hamar tettek követték. 176 éve, május 16-án tették le a 12 ezer főt számláló magyar honvédség alapjait.
De az ő nevéhez kötődik a nemzetőrség központi irányító szervezetének felállítása is. Tárcaszintű feladatként ő látta el a honvédség és nemzetőrség irányítását – ismertette.
A szervezetek elnöke itt leszögezte, hogy személy szerint nem tartja jónak, hogy eltörölték a sorkatonaságot. „Hiszen egyre közelebb van hozzánk a háború. Mert időközben egy újabb háború is kitört a Közel-Keleten is egy háború. Így hiányzik az emberek jó részéből az az alázatosság, amely a haza szolgálatára irányulna.”
Ezt is ajánljuk a témában
Milyen szerepet töltenek be ma a történelmi családok a magyar társadalomban? Milyen ma a nők helyzete idehaza? Többek között ezekről kérdeztük Batthyány-Schmidt Margitot, a Magyar Női Unió és a a Magyar Batthyány Alapítvány elnökét. Interjúnk.
„Minden sikeres férfi mellett egy nő áll”
A Batthyány Lajos Alapítvány jóvoltából a Lónyay–Hatvany-villa adott otthont az 1848–49-es szabadságharc 175. évi jubileumát ünneplő A szabadságharc mécsesei – női sorsok és szerepek a szabadságharcban című kiállításnak.
A kiállítás célja, hogy szervezett keretek között emléket állítsanak a 2023–2024-ben 175. évi jubileumát ünneplő 1848–49-es szabadságharcban meghatározó szerepet betöltő nők hősiességének, felejthetetlen és múlhatatlan tetteinek. Legyen szó akár zászlóanyákról, ápolásszervezőkről és ápolónőkről, honvédnőkről vagy épp katonafeleségekről.
A kiállításon megismerhetők az 1848–49-es forradalom és szabadságharc időszakát meghatározó női karakterek, akiknek hazafias tettei jelentős mértékben formálták Magyarország jövőjét. Közöttük találjuk többek között gróf Batthyány Lajos feleségét, Zichy Antónia grófnőt, Kossuth Zsuzsannát, Aubouin Adéle-t, Görgei Artúr feleségét vagy Lebstück Máriát, aki álruhában főhadnagyként harcolt a magyar szabadságért. De Zichy Antóniát és Damjanich Jánosné Csernovics Emíliát sem szabad kihagyni a felsorolásból. Ez a kiállítás rövidesen Szolnokon lesz látható.
„Bár a március 15-i események kapcsán kevésbé merül fel gróf Batthyány Lajos neve, de az 1848-49-es forradalom és szabadságharchoz kapcsolódó rendezvények kapcsán már annál inkább.
A fiatalokat érdekli, hogy első felelős kormány miniszterelnöke ki volt, és pontosan milyen szerepet töltött be ebben az időszakban”
– mondta el lapunknak Batthyány Boldizsár, a Fiatalok Batthyány Körének vezetője.
Ezt is ajánljuk a témában
Nemrég ünnepelték a „szegények orvosaként” ismertté vált Batthyány-Strattmann László herceg boldoggá avatásának 20. évfordulóját. Hitvesénél ez a folyamar jelenleg is tart. Batthyány Boldizsárt, a herceg dédunokáját családjának örökségéről, társadalmi szerepvállalásukról és a Fiatalok Batthyány köréről is kérdeztük. Interjúnk!
A szervezet is folyamatosan felhívja a 175. évforduló kapcsán a figyelmet a magyar történelem e kiemelkedő időszakára. „Bár az is igaz, hogy a szervezünk nevében a Batthyány név leginkább felmenőnk szellemiségét hirdeti. Mert
történelem nélkül nincs jelen, jövő pedig még kevésbé.
Batthyány mottója, viam meam persecutus sum – a magam útját jártam, egy nagyon mély üzenetet hordoz. Első sorban azt, hogy mindenki maga dönti el a sorsát, illetve dönti el, hogy milyen jövőt szeretne” – jelentette ki.
Batthyány Boldizsár szerint a fenti gondolat határozza meg a Fiatalok Batthyány Körének a működését mind a mai napig.
Autonóm módon gondolkozunk és cselekszünk, nem megadott narratívák szerint.
Még ha bizonyos szervezetekkel egyet is értünk, megvannak a saját céljaink, nem mások által kijelölt utat járunk. A 2024-es év nálunk főként a zárt rendezvények jegyében telik, a tagságunkhoz kívánunk szólni. Az év folyamán érkezik hozzánk Szalay-Bobrovniczky Kristóf honvédelmi miniszter és Martonyi János egykori külügyminiszter is. Mindezek mellett szeretnénk ebben az évben több vitát is megvalósítani” – sorolta.
A Magyar Batthyány Alapítvány és a Fiatalok Batthyány Köre számos rendezvényt szervez a forradalom és szabadságharc évfordulójához kapcsolódóan a Görgey Körrel, a Magyar Történelmi Társulattal, a Nemzeti Örökség Intézetével és a pákozdi Katonai Emlékparkkal közösen. Áprilisban pedig pályázatot is hirdetnek Batthyány Lajos életútjával kapcsolatban középiskolásoknak és egyetemistáknak, azzal a céllal, hogy a legifjabb generáció is magáévá tehesse örökségét.
„Ezzel is az volt a célunk, hogy a fiatalok körében is minél inkább megismertessük a magyar történelem e fontos időszakát, és azokat a személyeket, akik a polgári Magyarország születésének alapjait letették” – mondta el a Fiatalok Batthyány Körének vezetője.
Az Alapítvány pedig idén már ötödik alkalommal adja majd át a gróf Batthyány Lajos- és gróf Zichy Antónia-díjakat, melyeket évről évre azok érdemelnek ki, akik társadalmi, gazdasági, politikai kihívásokra praktikus és pragmatikus, a lehetőségekkel és szükségszerűségekkel arányos választ adnak korunkban.
„Úgy gondolom, hogy 1848-1849 történéseire az eredménytől függetlenül minden magyar büszke lehet. Nincs mit szégyellnünk, hiszen az akkori világ egyik első számú hatalma fölé tudtunk majdnem kerekedni. Amit pedig mindenképp ki szeretnék emelni, hogy napjainkban ismét felértékelődtek a diplomáciai kapcsolatok.
A magyar érdekek magyar érdekek, és ezek érvényesítéséhez szuverén és erős külpolitikára van szükség.
Ez az elmúlt időszakban egyre jobb irányba halad” – szögezte le Batthyány Boldizsár.
Ezt is ajánljuk a témában
Miért maradt el a magyar vétó a brüsszeli szavazáson? Milyen feltételekkel támogatja a kormány Ukrajna jövőbeli uniós csatlakozását? És mi a viszonyunk a globális politika nagy játékosaival? A Világrend legújabb adásában a külgazdasági és külügyminisztert kérdeztük.
Aki legkésőbb akkor számonkéri rajta, hogy éltében mit össze nem hordott a nevében. Mert van a magyarok Istenének humora! Kohán Mátyás írása.
Mit jelent a Batthyány nevet viselni a XXI. században? Miként élnek velünk annak a kornak értékei és hagyományai, amikor még hercegek, grófok és bárók népesítették be a közéletet? Illetve mit nyújt a Fiatalok Batthyány Köre a legifjabb generációnak? Ezekről beszélgettünk a szervezet vezetőjével, Batthyány Boldizsárral. Interjúnk.
Talán sokan nem is tudják, de „a legnagyobb magyarnak”, Széchenyi Istvánnak és testvéreinek is köztünk élnek a leszármazottai, akik azt vallják, dúlhatnak itt harcok, háborúk, lehet itt bármilyen hatalom, ők csak azt nézik, hogy a nemzetet miként tudják megtartani és segíteni. Széchenyi Tímeával, a Gróf Széchenyi Család Alapítvány megbízott elnökével beszélgettünk. Interjúnk.
November 4-ét a kormány 2013-ban hivatalosan is nemzeti gyásznappá nyilvánította.
A kápolnai csata után nyúlt tintáért és papírért.
Pojácák, ripacsok, képmutatók és fizetett ügynökök páváskodnak nemzeti hőseink 1956-os heroikus műve körül.
Nem mindennapi jelenetek.
