„Hatalmas felelősség egy ilyen családnév” – a fiatalokat szervező Batthyány Boldizsár a Mandinernek

Milyen érzés egy történelmi család nevét viselni a 21. században? Miként szoktak reagálni, ha bemutatkozol?

Óriási büszkeség. Nagyon kevés ember mondhatja el magáról, hogyha fellapozza a családi történelmet vagy megnézi a családfáját, hogy szinte minden második felmenőjének van egy saját Wikipédia-oldala. Hatalmas büszkeség ilyen ősökkel rendelkezni. Ugyanakkor hatalmas felelősség, mert ez egy olyan név, amit szinte mindenki ismer vagy legalább egy tagját el tudja mondani.

Épp ezért nem szabad bemocskolni, és vigyázni kell arra, hogy az a név megmaradjon, és mindez annak a felelőssége, aki éppen ezt a nevet viseli.

Milyen kapcsolatot ápoktok más történelmi családok tagjaival?

Majdnem mindenkivel van kapcsolatunk. Ez részben édesapám korábbi kapcsolatainak, részben pedig édesanyám jelenlegi vagy múltbeli munkájának köszönhető. Azonban azt tapasztalom, a történelmi családok körében nincs nagy összetartás. Nem is gondolom egyébként, hogy itt olyan nagy ügyek lennének, amelyekben ezeknek a családoknak együtt kellenne fellépniük. Azt sem tartom jóra vezetőnek, hogy még akadnak olyanok, akik azt akarják, hogy azt a '47-es rendeletet, amely a nemesi címek viseléséről szól, azt eltöröljék. Szerintem azzal csak többet ártanának, mint segítenénk. Ez a történelmünk része. Tetszik vagy sem, az is marad. Az, hogy én most Batthyány Boldizsárként mutatkozom be, semmilyen különbséggel nem jár, mintha úgy mutatkoznék be, hogy gróf Batthyány Boldizsár. Így is tudja mindenki, hogy kik a felmenőim. Édesapámat a takarítónő vadászgróf úrnak hívja, ő ezt imádja, ő ezt már nem fogja leadni, de én soha nem tudnám elképzelni, hogy engem így szólítsanak.

Mit jelent a családotok számára, hogy már van olyan tagja, akit boldoggá avattak, egy másik tagjának pedig folyamatban van a boldoggá avatása. Miből áll ez a folyamat?

Érdekes folyamat. Mikor először hallottam, nem is akartam elhinni, hogy ez ilyen bonyolult. Dédapám, Boldog Batthyány-Strattman László esetében, aki 1931-ben halt meg, már a ‘40-es években kezdetét vette. A boldoggá avatás azzal kezdődik, hogy először egy nagyon hosszú anyagot kell összeállítani az életéről, amelyet a Vatikánban bírálnak el. Erre egy külön bizottság létezik, és ha ez a bizottság ezt jóváhagyta, akkor találni egy csodát. Egy csodát, ami az adott személyhez köthető. Dédnagyapám esetében ez elhúzodott, ezért évtizedekre megrekedt ez a folyamat, és csak a’80-as években indult el újra. A nevéhez köthető csoda az volt, hogy egy kisfiú, aki nem látott, mindennap imádkozott a dédnagyapámhoz, hogy visszanyerje a látását. Erről a kisfiúról már az orvosok is lemondtak:  semmi esélyt nem adtak arra, hogy visszanyerje a látását. Aztán egy nap úgy kelt fel, hogy látott. Ez az eset évtizdekkel Batthyány-Strattman László halála után történt. 

De abban biztos vagyok, hogy már jócskán középkorú leszek, mire őt boldoggá avatják. Mint ismert, az ő esetében március 19-én vette kezdetét a boldoggá avatási folyamat, amelyet a szombathelyi és a burgenlandi egyházmegye is szorgalmazott. 

A dédszüleitek életútja mit jelent számotokra? Kijelölt-e számotokra egy életutat?

Mondhatnám ugyanazt a büszkeséget, amit már említettem. Ugyanakkor nem fordult meg a fejemben, hogy az örökségük miatt esetleg egészségügyi pályára lépjek. Mindig is tudtam, hogy a gazdaság és a közélet irányába szeretnék majd továbbmenni. Viszont mindaz a szeretet és elfogadás, ami a dédszüleimnél is megvolt, az a családom valamennyi tagjának hozzáállására hatással volt.

illetve hogy mennyire fontos, hogy az adott területen a lehető legtisztességesebbek legyünk. Továbbá azt is magunkkal hoztuk, hogy a lehető legjobban bánjunk azokkal az emberekkel, akikkel találkozunk, és a lehető legjobbat hozzuk ki magunkból minden pillanatban.

A családotok milyen társadalmi szerepet vállal napjainkban?

Édesapámmal, Batthyány Ádámmal kezdeném, mint rangidőssel. Ő 1942-ben született Magyarországon, Budapesten. A körmendi kastélyban éltek. Élete első három évét még mint főúri gyermek töltötte Magyarországon a körmendi hercegi kastélyban. 1945-ben el kellett hagynia az országot, mivel üldözték a nemességet. Világéletében gazdálkodott, bankár volt, hatalmas szakmai karriert tudhat maga mögött. De már a rendszerváltozás előtt, az enyhülés időszakában is érezte, hogy neki vissza kell jönnie Magyarországra, mert itt van dolga. Többször elmesélte, hogy 1945 után volt, hogy

De kanyarodjunk vissza a rendszerváltozás idejére. Ekkor kereste meg az Antall József, hogy szeretne gyűjteni az erdélyi magyaroknak. Arra kérte édesapám, hogy a kapcsolati rendszerén keresztül, a pénzvilágban keressen olyan támogatókat, akik nagyobb összeggel támogatnák az erdélyi magyarokat. Ő ezt megtette, és ezt követően kérte fel Antall József arra, hogy segítsen a kampányának a finanszírozásában. Így beszállt, mint támogató a kampányba, sok olyan személt hozott be, akik egy polgári Magyarországot akartak létrehozni.

Hogy teltek a visszatérés utáni első évek?

Miután Antall megnyerte a választásokat, édesapám lett a gazdasági főtanácsadója, és utazó nagykövete is egyben. Mindennapi munkakapcsolat volt kettejük között. A Batthyány Lajos Alapítvány is kettejük munkája. Édesapám a mai napig az alapítvány tiszteletbeli elnöke. Érdekesség, hogy Antall József édesapámat akarta az alapítvány első elnöknek, ami azért nem jött végül össze, mert akkor ő még nem beszélt magyarul. Ennek az volt az oka, hogy az édesanyja Windisch-Grätz lány volt, akinek felmenője az 1848–49-es magyar szabadságharc egy időszakában a császári-királyi csapatok főparancsnoka volt. Ő abban a szellemben nőtt fel, hogy nem szabad otthon magyarul beszélni. Az a mondás járta náluk, ha ők nem kellenek az országnak, akkor nekik sem kell az ország. De ő megmakacsolta magát, megtanult jól magyarul, és

Édesanyád, Batthyány-Schmidt Margó neve sem ismeretlen a közéletben.

Édesapám 2015-ben hozta létre a magyar Batthyány Alapítványt, melynek édesanyám a kuratóriumi elnöke. Az alapítvány a Batthyány-örökség megőrzésével és értékeinek továbbadásán munkálkodik. Ezen kívül 2013 óta a Magyar Női Uniót is menedzseli, amelyet nemzetközi szinten is jegyeznek, az ENSZ-nek partnerszervezete. Ennek a fő küldetése a vidéki nők megszólítása és helyzetbe hozása. Távol ettől a szervezettől mindenféle feminizmus, és azt az üzenetet közvetíti, amellyel én is egyetértek, hogy

Jómagam és Kata nővérem gyerekkorunk óta részt vettünk ezeknek a szervezeteknek a működésében. Az ősök adta inspiráció és ezek az élmények, tapasztalatok indítottak el engem is a társadalmi szerepvállalás irányába.

Ferenc pápa magyarországi útja során meglátogatt a Vakok Boldog Batthyány-Strattmann László Otthonát. Mit jelentett ez a családod számára?

Minket is óriási büszkeséggel töltöt el az, hogy ha jól tudom Magyarországon kívül eddig csak Kubában és Görögországban járt szolgálatának tíz éve alatt kétszer Ferenc pápa. Úgy gondolom, hogy ennek minden magyarban büszkeséget kell keltenie, mivel ez egyfajta elismerés. Az, hogy rövid időn belül kétszer is ellátogatott hozzánk a Szentatya azt bizonyítja, hogy maga is látja, tudja, hogy Magyarország az az ország, amelyről a többi európai ország példát vehet. Tiszteletben tartjuk a keresztény gyökereinket, azokat gyakorolhatjuk is, sőt büszkék lehetünk minderre és bátran vállalhatjuk. Magyarországon ma előny kereszténynek lenni, nem pedig hátrány, mint nagyon sok más országban, és keresztény alatt a vallás összes ágát értem. Májusban a családom külön is ellátogatott a Vatikánba a dédapám boldoggá avatásának 20. évfordulójára, és akkor lehetőségünk volt találkozni a pápával. 

Mit érdemes tudni a Fiatalok Batthyány Köréről?

A Fiatalok Batthyányi Körének ötlete 2021 decemberében fogalmazódott meg bennem, valamint a Dezső Tamás, a Batthyány Lajos Alapítvány jelenlegi elnökének a fejében. Első lépésként összeszedtem az ismeretségi körömből azokat a fiatalokat, akikről úgy gondoltam, hogy képesek közösségszervező munkára és hitelesek is ebben. Már az elején kijelentettük, hogy az első számú célunk, hogy egy olyan közösségünk legyen, ami hasonlóan gondolkodó fiatalokból áll. Hasonló gondolkodás alatt nem azt értem, hogy jobboldali, baloldali, konzervatív vagy liberális, hanem azt, hogy nyitottak, és szükségét érzik a politikai nézeteken átívelő véleménycseréknek és vitáknak. Az is

Dezső Tamásnak az volt az egyik első mondata a tervezgetés idején, hogy „tök mindegy, hogy kinek szurkolsz úgymond, véleménybuborékban élsz”. Épp ezért a programjainkon is olyan kérdéseket teszünk föl, amik valódi kérdések, nem csak minket, hanem szerintem az ország nagy részét, a lakosság nagy részét érdekli és érintik, és sokszor nem könnyű rájuk válaszolni. A közeljövőben szeretnénk, ha minél többen megismerkednének a tevékenységünkkel, minél többen eljöjjenek a rendezvényeinkre.

Tagfelvételt hirdettek?

Igen, most hogy február óta már alapítványi formában működünk. Várjuk azoknak a 16 és 35 év közöttieknek a jelentkezését, akik az Isten, haza, család hármasában gondolkoznak. Egyfajta áthidaló szervezetté szeretnénk válni a Fidelitas és a fiatal szocialisták között. A jelentkezőktől az önéletrajz és a motivációs levél mellett egy jelenlegi tag ajánlását is kérni fogjuk. Mindezek mellett az építkezést az egyetemekre is kiterjesztjük, diákszervezeteket hozunk létre a Corvinuson, a Pázmányon és a Közszolgálati Egyetemen. A diákszervezetek vonzerejét azzal növelnénk, hogy egyfajta karrierlehetőséget is adnánk a becsatlakozóknak gyakornoki és munkalehetőségekkel, sőt egy bizonyos idő az egyetemisták a Fiatalok Batthyány Köre Alapítvány és a Fiatalok Batthyány Köre tagjává válhatnának. A hosszú távú terveink között az szerepel, hogy ez a közösség, amit létrehoztunk, kibővüljön, saját álláspontot képviselhessen, és később saját érdekérvényesítő erővel is bírjon.

Nyitókép: Batthyány-Schmidt Margó Facebook-oldala, Belső képek: Fiatalok Batthyány Köre Facebook-oldala