Érdemes időnként kicsit más szemüvegen keresztül is megnézni a világot. Mert „az igazság néha tényleg odaát van”.
Nemrég volt szerencsém részt venni Jordan B. Peterson budapesti előadásán. Bizonyos gondolatai már ott, az előadás alatt elmélkedésre késztettek, de igazán csak akkor értek célba a hallottak, amikor pontról pontra végighaladtam azokon. Átgondoltam, hogy számomra mik a főbb értékek, milyen történeteken keresztül szemlélem a világot, mit jelent számomra a család, illetve miként törekszem arra, hogy kielégítőek legyenek a mindennapokban az emberi kapcsolataim.
Gondoltam, a kész munkámat megosztom egy olyan csoportban is, amelynek hozzám hasonlóan a lélektan és a segítő foglalkozás iránt érdeklődők a tagjai. Meglepő fogadtatásban volt részem. Hamar megkaptam a kérdést: mi volt a célom azzal, hogy ezt a beszámolót posztoltam? Először nem is értettem, hiszen egy világhírű pszichológus budapesti előadásáról számoltam be, amiről úgy gondoltam, érdekelheti mindazokat, akik ezen a területen mozognak. Aztán leesett a tantusz: befigyelt a címben egy kósza „Orbán”. Az nyomott be bizonyos csoporttagokon egy-egy gombot.
Keresztény, konzervatív családban nőttem fel. Mind a szüleim, mind a nagyszüleim foglalkoztak mezőgazdasággal is, tőlük hozom azt a szemléletet, hogy józan paraszti ésszel élem a mindennapjaimat. Ezért is lep meg harmincon túl is, hogy a tőlem eltérően gondolkozók mekkora ellenállással reagálnak,
Megtanultam, hogy meghallgatom mindenki véleményét; de nem feltétlenül megyek bele a vitákba, ha látom, esély sincs arra, hogy közeledjenek egymáshoz az álláspontok.
Az viszont megérintett, amikor az a kijelentés jött velem szembe, hogy „nincs egy normális, tényszerűen író újságíró”. Amikor az iránt érdeklődtem, hogy mi a „normális”, azt a választ kaptam: az lenne a „normális hozzáállás, ha hiteles, elgondolkodtató, politika- és propagandamentes, akár vitaindító cikkek születnének a témában”. Ekkor felmerült bennem, hogy talán másik címmel jobban befogadhatóvá vált volna a tartalom. Majd bevillant, hogy akkor lehet, pont Peterson személye vált volna megosztóvá.
A történtek után felidéződött bennem az is, mekkora volt a zaj a 2022-es országgyűlési választást megelőző kampányban, és annak a véghajrájában. Ha csak a közösségimédia-felületekből indultunk volna ki, azt hihettük volna, hogy az ellenzéki összefogás nagyot hasíthat. Özönlöttek a kommentek, ment az acsarkodás, ha valaki a „Kapitány” kijelentései ellen fel merte emelni a szavát. Így egy idő után, aki fontosabbnak tartotta a lelki békéjét, kiszállt az online hadviselésből. Aztán eljött április 3-a este 7 óra, zártak a szavazókörök, és este 10 óra előtt bejött a „jóslat”: a „megváltónak” hitt aktorból politikai hulla lett:
És hogy mi köze egymáshoz ennek a két, látszólag különálló történetnek?
Az, hogy jól mutatja, mekkora árkok feszülnek a konzervatívan gondolkozó tábor és a liberálisabb eszmék hívei között a magyar társadalomban. Egy-egy kiélezettebb helyzetben, mint amilyen egy választás is, még inkább előtérbe kerülnek az indulatok; de úgy tűnik, hogy a látszólagos „békeidőkben” is csak kerülgetik egymást a szekértáborok. Időnként van egy-egy összeütközés is. Kérdés, ki mekkora sebet szerez ezekben.
A fenti jelenséget Ákos is megénekelte már egy dalában. A Felülemelkedett című szerzeménye egyik versszaka szól:
„És a feltüzelt bagázs
Az egyszerű, tisztes hallgatásból
Sajnos semmit meg nem ért
De mindig örül, hogyha sért.
Az árkokat betemetni nem lehet,
Mert nyüzsögnek bennük az emberek.
De akad, amit mindenki megtehet,
Te is átugorhatod, átrepülheted
Megmenekül, aki felülemelkedett."
Azonban néha nehéz eljutni oda, hogy felülemelkedjünk.
Ne sebezzük meg se a másikat, se magunkat. Se szóval, se cselekedettel, se mulasztással.
De a dalban lévő üzenet arra is rámutat, hogy érdemes időnként kibújni a saját véleménybuborékunkból, és kicsit más szemüvegen keresztül nézni a világot. Mert „az igazság néha tényleg odaát van”.
Nyitókép illusztráció. fotó: Pixabay
***
***
Kérdezhetnéd persze, hogy minek beszélek itt önmagamról, amikor te vagy a levél címzettje. Azért, kedves Péter, mert megszólítva érzem magam. Általad érzem megszólítva magam. Győrffy Ákos írása.
A rapper időzavarba került.
A fiatal J. D. Vance-nek nem nyugdíjas állásként kell tekintenie az alelnöki tisztségre Donald Trump mellett – fontos lépcsőfok lehet neki, ha később is jól jön ki a lépés.
Az író szerint „végre van egy magyar politikus, aki tehetségesebb az összes eddiginél”.
Hermész a görögöknél az istenek hírnöke, emellett az irodalom védelmezője is volt. Nem tudom elhessegetni magamtól az érzést, hogy talán ezért volt valami közünk egymáshoz.
Senki nem koppintana az orrodra, senki nem jelentene fel, ha holnaptól hagynád az itthon szót váltó, sajtót működtető, így-úgy közszereplő magyarokat szabadon élni.
A magyar kultúra napján országszerte és a határokon túl is kiállításokkal, koncertekkel, díjátadókkal és színházi előadásokkal tisztelegnek Kölcsey Ferenc Himnusza előtt.
