„Boldogok a lelki szegények”

„Nagy szükség van a lélek valódi orvosaira, olyanokra, akik segíthetnek kivezetni az embert maga teremtette csapdájából, gondolkodását kiszabadítani az anyag börtönéből, és rányitni a szemét magasabb rendű céljára. Aligha van ennél méltóbb szolgálat” – fogalmazott egykoron Szepes Mária, kinek munkásságát a rendszerváltás előtt indexre tették, és csak bő harminc éve fedezte fel magának a kultúrára és lelki elemózsiára vágyó közönség. 

Szavai napjaink kifordult világában még inkább erőre kapnak. Hiszen alighogy felocsúdtunk a koronavírus-járvány okozta krízisből, máris egy olyan háború kellős közepén találtuk magunkat, aminek még mindig nem látjuk a végét. S mint azt Zelena András, tanszékvezető docens a háború kitörése után megfogalmazta a Mandinernek, „a háború olyan zavarminta, amit nem lehet megszokni”.

Az ilyen és ehhez hasonló sorscsapásokat sokszor pedig csak úgy lehet „túlélni”, ha a belső erőforrásainkhoz nyúlunk. A nemrég Laposföld-díjjal „kitüntetett” Bagdy Emőke Pszichofitness című munkájában a fentiekről úgy vélekedett, hogy „a stresszhelyzet veszélyessége attól függ, hogyan értékeljük, milyen a teherbírásunk, tűrőképességünk és hogyan küzdünk meg a stresszkeltőnek értékelt helyzetekkel. (…) Találunk-e kiutat vagy beszorulunk...”

A fent említett Pszichofitness csak egy az elismert klinikai szakpszichológus munkái közül. Bagdy Emőke érdemeit hosszan lehetne sorolni, de  ezek közül kiemelném annak a hálózatépítő és lélekgyógyító munkának az elindítását, amelyet a Károli Gáspár Református Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karához tartozó Pszichológiai Intézet falain belül hívott életre, többek között Grezsa Ferenc pszichiáterrel több mint két évtizede. Azóta már nemcsak Budapesten, hanem a Kárpát-medence egészében azért tevékenykednek a mentálhigiénés segítő szakemberek, hogy „a magyarság lelkiekben is újjászülessen”. Immáron egy vagyok közülük én is, és mélységesen felháborít, hogy egy szaktekintélyt, akinek teltházas előadásain a közönség issza a szavait,

Bevallom, a Vágó István által korábban fémjelzett Szkeptikus Társaságról egész addig nem hallottam, amíg nem jelentették be, hogy idén Laposföld-díjra jelölik Bagdy Emőke mellett Máté Gábor orvost, több sikerkönyv szerzőjét vagy Sebestyén Balázs rádiós műsorvezetőt. Bagdy jelölését a következőkkel indokolták: „A szexuális fejlődéssel és a nemi szerepekkel kapcsolatos elavult, több évtizede meghaladott álláspont magabiztos és kitartó képviseletéért és ideológiai elkötelezödésből fakadó rendszeres gendertagadó, homofób megnyilvánulásaiért, amelyeket gyakran füszerez szabad megfogalmazású kvantumhalandzsával.”

A fentiekből egy dolog jön le világosan: a Szkeptikusok is felültek a woke „dilivonatára”, és szeretnék a múltat és a biológia szabályait is „végképp eltörölni”. Mert ha az elavultnak számít, hogy nem szeretnénk, ha az Őrült nők ketrece című darab szőrös melákokkal az óvodák falain belül „játszodna”, illetve a párkapcsolatokról és a házasságokról elsőkörben úgy vélekedünk, hogy azok egy férfi és egy nő szövetségét jelentik, akkor bizony az  szembemegy az évszázados társadalmi normákkal. S kijelenthető, hogy

Az embergyermek pedig pszichoszexuális fejlődése során maga döntse majd el, hogy épp mi szeretne lenni, attól függetlenül, hogy mi van a lába között.

Kedves Szkeptikusok, én veletek szemben vagyok szkeptikus, de nagyon! Ajánlom felütni a Bibliát – tudjátok, azt a keresztény szentkönyvet – és kikeresni Máté könyvének azon részét, mely a következőképp indul:  „Boldogok a lelki szegények: mert övék a mennyeknek országa. (...) Boldogok, akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot: mert õk megelégíttetnek.” Érdemes lenne ezeken a sorokon kicsit elmélkednetek, mielőtt legközelebb olyan szaktekintélyeken szeretnétek karaktergyilkosságot végrehajtani, mint Bagdy Emőke vagy Máté Gábor. Ők mindketten évtizedeken keresztül azért munkálkodtak és munkálkodnak ma is, hogy gyógyítsák a társadalom sebeit: ki fiziálisan, ki lelkiekben. No, meg letettek valamit az asztalra, veletek ellentétben.

S még valami, amit szeretném, ha örökre megjegyeznétek, akármennyire is fáj: „az apa férfi, az anya nő”. A gyerekeinket, és immár a normalitás védelméért síkra szállókat pedig hagyjátok békén!

Nyitókép: Földházi Árpád/Mandiner

***